𝘽𝙄𝙍𝙏𝙊𝙆𝙊𝙇𝙉𝙄 𝘼 𝙁𝙀́𝙉𝙔𝙏 -𝙙𝙧𝙖𝙢𝙞𝙤𝙣𝙚-

7.fejezet

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

7.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽
- 𝓑𝓮́𝓫𝓲 𝓹𝓸́𝓴 -

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

Egy hét telt el a roxmortsi hétvége óta. A levegő most már hűvösebbre váltott, hiszen közeledett a tél.

Hermione kiélvezve az utolsó meleg napsugarakat, a tó mellett üldögélt, a kezében egy vaskos könyvvel. Ebéd után járt már az idő, így a lány tele hassal, törökülésben ült a part szélén.
Valami mágikus rúnákról motyogott az orra alatt, miközben néha-néha felpillantott könyvéből.
A hétvégi kiruccanás óta egy szót sem váltott Dracoval. A fiú néha egy csúnya pillantással illette, amit a lány is viszonzott. Mintha mi sem történt volna. Hiszen, nem is történt semmi, gondolta Hermione.

Ronnal azóta ismét minden rendben lett. A fiú még kicsit neheztelt rá, de ez nyomban szerte foszlott, mikor Átváltoztatástanból egy elég terjedelmes házi dolgozatot kaptak, és megkérte a lányt, hogy az fussa át az elkészült munkáját.
Hermione többször is megbotránkozott a fiú trehány dolgozatán, a helyesírási hibákról nem is beszélve.

- Ron, te nem tan.. - kérdezte volna a fiútól, de inkább elharapta a mondat végét. Inkább jobb, ha nem is tudja, hogy a fiú egyáltalán tanult e valaha is helyesírást.

Hermionénak eszébe jutott, hogy pár perc múlva Hagriddal lesz órája. Szerette Hagridot. Az óráját már kevésbé, de az már részlet kérdése.

Becsukva a könyvét állt fel, majd sietett órára.
Épp időben jelent meg, a többi diák már az udvaron várakozott Hagridra.

- Ma miről fogunk tanulni? - kérdezte az egyik Mardekáros fiú gúnyosan elhúzva a száját. - Megmutatja, hogyan kell csoda gilisztákkal kísérletezni?

- Vagy megnyúz egy kis nyuszit? - csatlakozott egy lány is a hatalmas tanár csúfolódásához.

- Majdnem, de nem egészen - szólalt meg Hagrid, aki épp akkor jelent meg, a kezében egy rakatnyi könyvvel. - Fogd csak meg, fiam - nyomta Monstro kezébe a mázsás könyveket. A fiú szeme kiguvadt a nehéz súlytól, mellette Crak jót mulatott rajta. - A mai órán folytatjuk tovább, amivel az előző órán is foglalkoztunk.

- Jaj ne - jöttek a panaszos sóhajok sorba.

- Csend legyen! - szólt rájuk Harry bosszúsan. Nem mintha ő örült volna a hírnek, de nem engedte, hogy oly kedves barátját így kicikizzék.

- Tehát, ahogy mondtam.. - kezdett bele ismét Hagrid, de a Mardekárosok moraja nem engedte, hogy folytassa.

- Miért ez a tanárunk? - kérdezte panaszos hangon Pansy.

- Nem lehet leadni ezt a tantárgyat? - nézett körbe riadtan Draco.

- Mindenki fogja be! - kiáltotta Hagrid magából kikelve. Mindenki egyszerre elnémult. - Jó voltam, mi Harry? - fordult oda Harryhez szórakozottan Hagrid.

- Igen, Hagrid - bólintott Harry összemosolyogva két barátjával. - Nagyon nagy voltál.

- Akkor, a mai órán.. - Hagrid gyors eldarálta, hogy ma könyvből fognak tanulni. Erre a hírre mindenki megkönnyebbült. Még Hermione is. Folytatták tovább a leckét, Ron szörnyülködésére. Ez volt a harmadik óra, hogy a pókokról tanulnak. Hagrid nagyon sok érdekes dolgot mesélt, közben Ron többször is az ájulás szélére került. Egyszer viszont tényleg elájult, amikor Hagrid egy doboznyi bébi pókot hozott, hogy csodálják meg. Senki nem csodálta.