𝘽𝙄𝙍𝙏𝙊𝙆𝙊𝙇𝙉𝙄 𝘼 𝙁𝙀́𝙉𝙔𝙏 -𝙙𝙧𝙖𝙢𝙞𝙤𝙣𝙚-

1.fejezet

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

1. 𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽
-𝓟𝓲𝓽𝓸𝓷 𝓸́𝓻𝓪́𝓳𝓪́𝓷 -

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

"...azt is suttogták, hogy a varázslat az idők kezdete óta élt. A legnagyobb mágusok sem képesek visszaemlékezni ennek kezdetére, arra meg főként nem, honnan is maradt fent ennyi régi könyv és információ.

Számtalan forrás támasztotta alá azonban, miszerint hatalmas mágusok váltak semmivé, kockáztatták életüket, hogy titokban tartsák a varázsvilág létezését."

Kora reggel járt az idő, a nap sugarai épphogy csak bevilágítottak a hatalmas könyvtár ablakain. A helységben a könyvtárost leszámítva egyetlen lélek volt csak csupán, aki fáradtan görnyedt egy régi könyv fölé.

Hermione Granger óvatosan csukta be az ősrégi könyvet, aminek lapjai már kezdtek megfakulni. A lány a Mágiatörténet dolgozatra készült, és próbált minden egyes szót megjegyezni, ami csak a könyv lapjain állt.

- Drágám, nem gondolod, hogy ideje lenne reggelizned? - lépett mellé a könyvtáros. A szemüvegét lejjebb tolva az orrán, nézett le a lányra.

- Már annyi az idő? - csodálkozott Hermione. Madam Irma, a könyvtáros válaszkép bólintott, majd tovább állt, hogy leportalanítson néhány könyvet.

Hermione kapkodva beletömködte a táskájába az asztalon szétterülő számtalan lapot és könyvet, majd sietősen elhagyta a könyvtárat.

Útközben többször elismételte a fejében cikázó számos új információt, és próbálta azokat helyre tenni.

A nagyterembe szinte kivétel nélkül mindenki jelen volt, és hangos beszélgetés foszlányok töltötték meg a termet. Ki a reggelijét fogyasztotta jóízűen, ki a baglyok által kézbesített levelét olvasta.

Amint Hermione belépett, minden szem rászegeződött. Többségében egy gyors pillantást vettetek rá, majd folytatták, ahol abbahagyták.
A lány gyors léptekkel átszelte a termet, majd helyet foglalt a Griffendél asztalánál.

- Már megint késtél - szólt üdvözlés helyett Ron, szemrehányóan nézve Hermionéra.

- Könyvtárban voltam - ült le a lány Harry mellé. Megpakolta a tányérját mindenféle finomsággal és neki látott bekapni egy lágy tojást. - Egyébként, csak hogy tudd, a holnapi dolgozatra készültem, amire nektek se ártana tanulni.

- Persze, majd ha Piton jó fej lesz - mosolyodott el gúnyosan Ron, és nagyot harapott a csirke combba.

- Az nem a tegnapi vacsora? - nézte a fiú kezében félig megrágott húst Hermione gyanúsan.

- De, csak tegnap este raktam el belőle egy kicsit. Most találtam meg a zsebembe - vont vállat Ron.

- Ez gusztustalan - rázta a fejét a lány. Ki nem állhatta Ron ezen szokását, hogy tele tömködte állandóan a zsebeit mindenféle étellel. Egyszer, mikor Ron megkérte, hogy keressen meg valamit a kabátja zsebébe, véletlenül belenyúlt egy két napos pudingba. Azóta se értette, hogy a csudába maradt épségbe a puding. Lényegtelen is, de azóta nem nyúlkált a fiú zsebébe.

-Miért lenne az? Mondd meg neki Harry, hogy nem az - nézet Ron az eddig csendben reggeliző Harryre.

- Hát - nyelte le a szendvicse maradékát Harry. - Szerintem az lenne a gusztustalan, ha még a krumplipüréből és a mártásból is rakott volna el. Hét fogásos lakoma lapulna a zsebedben - ült ki az arcára a vigyor.