𝘽𝙄𝙍𝙏𝙊𝙆𝙊𝙇𝙉𝙄 𝘼 𝙁𝙀́𝙉𝙔𝙏 -𝙙𝙧𝙖𝙢𝙞𝙤𝙣𝙚-

19.fejezet

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

19.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽
-𝓥𝓪́𝓻𝓵𝓪𝓴 𝓼𝔃𝓮𝓻𝓮𝓽𝓮𝓽𝓽𝓮𝓵-

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

A klubhelyiség régi kanapéján három alak foglalt helyet. Arcukat megvilágította a kandallóban lobogó tűz, ami egyúttal melegséggel töltötte be a szobát.

Az óratorony három órát ütött, és kongása felverte az iskola kőfalait. Harry kényelmesen elhelyezkedve hallgatta végig Hermione beszámolóját. A lány elmesélte a három nappal ezelőtti estét, amikor találkozott Dracóval a Csillagvizsgáló toronyba. Elmondta a levéltől kezdte, egészen a mesétől át addig, hogy ő és Draco most már hivatalosan is egypár. Harry annál a résznél, amikor azt boncolgatta Hermione, hogy Draco hogy juthatott be a Griffendél klubhelyiségbe, behúzta fülét farkát, és inkább lapított. Majd egyszer elmeséli neki, hogy ő volt a hunyó.

Miután Hermione befejezte a mesélést, várakozva nézett két barátjára. Lelkileg felkészült, hogy a két fiú lenéző pillantpásokkal illeti majd, vagy esetleg közlik vele, hogy nem szeretnék tovább a barátjuknak tartani. Megértette volna az álláspontjukat, hiszen Ron és Harry egyáltalán nem szívlelte Dracot.

Ezért is lepődött meg, amikor Harry szólalt meg először. - Örülök, hogy boldog vagy. Gratulálok nektek, bár még lesz egy két szavam Malfoyhoz, de tudod ez ilyen pasi dolog - legyintett. Egyáltalán nem tűnt mérgesnek, inkább úgy nézett ki, mint aki jól szórakozik.

- Minél hamarabb meg kell ejtenünk ezt a beszélgetést - szólalt meg Ron. Hermione az ő reakciójától tartott jobban. A fiú tekintete találkozott az övével. Ron egy huncut mosolyt küldött neki. - Nem mondom, jobban örültem volna másnak, igazából mindenki másnak aki nem Malfoy. De mivel nem nekem kell elviselnem a ronda képét, így nekem édes mindegy ki mellett találod meg a boldogságot. Bár még mindig nem fér a fejembe, hogy Malfoy tud emberi érzelmeket mutatni.

- Akkor, Malfoy hazudott, amikor valamelyik nap azt mondta a barátnője vagy? - emlékezett vissza Harry.

- Igen, akkor hazudott. Még nem voltam a barátnője - bólintott Hermione.

- De most már az vagy.

Hermione elpirult a megjegyzést hallva. Furcsa volt így kimondva a szó. Barátnő. Draco barátnője. - Akkor nem utáltok engem? Nem fogtok elküldeni, hogy ezentúl ne legyünk tovább barátok?

Harry és Ron egymásra pillantott. Ez az a fajta nézés volt, amit egy lány soha nem értett volna meg. - Nem tudom honnan szeded ezt a hülyeséget, de verd ki a fejedből. Szomorú, ha ilyen barátnak tartasz minket, akik képesek lennének azért elhagyni téged, mert szerelmes lettél. Azért több kell egy Malfoynál ahhoz, hogy esetleg kétségbe vonjuk a barátságodat - ingatta a fejét Ron.

- Nem úgy értettem - nézett le összekulcsolt kezeire Hermione. - Csak utáljátok Dracot, és hát...

- Oh, igen, azt garantálom, hogy utáljuk - értett egyet vele Harry. - De téged nem utálunk miatta. Amúgy is, ahogy Ron mondta az előbb, nem nekünk kell elviselnünk.

- Nem kizárt, hogy azért többet lesz a közelembe. Szóval valamennyire azért mégis csak el kell viselnetek.

Ron úgy biggyesztette le a száját, mintha csak azt közölték volna vele, hogy ezentúl csak zabkását szolgálnak fel az iskolában. - Akkor lehet mégis át kell gondolnom ezt a... - nem bírta befejezni, mert Harry tarkón vágta. Elkerekedett szemekkel kapta a kezét a fájó pontra.