𝘽𝙄𝙍𝙏𝙊𝙆𝙊𝙇𝙉𝙄 𝘼 𝙁𝙀́𝙉𝙔𝙏 -𝙙𝙧𝙖𝙢𝙞𝙤𝙣𝙚-

15.fejezet

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

15.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽
- 𝓜𝓾𝓽𝓪𝓼𝓭 𝓫𝓮 𝓪 𝓯𝓸̋𝔃𝓮𝓽𝓮𝓽 -

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

- Ha eddig nem nyiffantam még ki, hát akkor most kifogok - jelentette ki Ron a folyosón sétálva. Káromkodva került ki két Hugrabugros fiút, akik majdnem nekimentek.

Hermione fejcsóválva vetett rá egy pillantást, majd ismét lenézett a kezében tartott üveg bájitalra. Úgy szorongatta, mintha csak az élete múlott volna rajta.

- Ne aggódj, ezzel nem vagy egyedül - biztosította Harry a fiút. - Legalább ti beadtok valamit Pitonnak. De mi? Semmit se fogunk beadni azzal a hülye, nyávogós Pansyvel.

- Igazad van. Kettőnk közül neked lesz annyi - nevetett fel Ron, ahogy elindultak a bájitaltanteremhez vezető lépcsőn.

Harry reggeli alatt nagy vonalakban beszámolt két barátjának a tegnapi napjáról. Ami annyiból állt, hogy végig veszekedték a napot Pansyvel, sőt dobálóztak is egymással. A lány el is találta Harryt egy vaskos könyvvel. Ezért virított most az egyik kezén egy lilás folt. Végül nem jutottak semmire a feladattal kapcsolatban, így ráhagyták.

- Lefogadom, hogy Piton elvesz vagy ezer pontot a Griffendéltől - húzta el a száját Harry keserűen.

- 'Ezer pont a Griffendéltől, amiért Potter szart az általam feladott házit megcsinálni, és még ezer pont, csak azért, mert Potter lélegzik' - improvizálta Ron a bájital tanárt.

- Na de Ron - szólt rá Hermione, de nem bírta ki, ő is elnevette magát két barátjával egyetemben.

A terembe beérve elfoglalták helyüket, és várták a többi diákkal együtt a tanár érkezését.

Nem is kellett sok, már nyílt is az ajtó, és Piton sétált be a terembe, a tallárja csak úgy lobogott sietős léptei után.

Mint mindig, ledobta a könyveit az asztalra, majd az osztállyal szembe fordult, és fürkészve nézett a diákokra.

- Csapjunk egyből a közepébe - csapta össze a tenyerét, majd az asztal mögötti székhez sétált és helyet foglalt rajta. - Szólítani fogom a párokat, akik kihozhatják az elkészített bájitalt, aminek ugyebár ma van az esedékes határideje.

- A francba, reménykedtem, hogy elfelejti - motyogta az orra alatt Neville.

Ezzel nem volt egyedül. Mindenki idegesen fészkelődött ültében, volt akinek az arca teljes rettegést tükrözött.

Elsőként Seamust és egy mardekáros lányt szólított fel Piton.

Seamus olyan lassan kullogott ki az asztalhoz, hogy a tanárnak rákellett szólnia, ha így folytatja, egy hét múlva se végeznek.
Letette Piton elé az üveget, majd visszafelé már gyorsabb tempót vett fel.

Piton szemöldök felhúzva vizsgálta a bájitalt, ami kék színben pompázott.

- Vagy te rontottad el, ami nem valószínű - hajolt oda Ron Hermionéhoz, közben a lány lila bájitalára mutatott -, vagy ők cseszték el.

- Weasley és Crak! Kérem, fáradjanak ki - mondta unott hangon Piton.

Ron kétkedve tápászkodott fel a székéből, majd Crak mellé szegődött, akinél a bájital volt.

- Hmm, érdekes - motyogta Piton, miután Crak letette az asztalra a főzetet. Valamit feljegyzet a naplójába, azután már szólította is a következő párost: - Potter és Parkinson!