𝘽𝙄𝙍𝙏𝙊𝙆𝙊𝙇𝙉𝙄 𝘼 𝙁𝙀́𝙉𝙔𝙏 -𝙙𝙧𝙖𝙢𝙞𝙤𝙣𝙚-

23.fejezet

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

23. 𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

- 𝓛𝓮𝓿𝓮́𝓵 𝓛𝓾𝓬𝓲𝓾𝓼𝓽𝓸́𝓵 -

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

A halom takaró alól nem látszódott ki semmi más, csak egy csapzott, összegubancolódott hajzuhatag. Madam Pomfrey gondoskodott róla, hogy Hermione be legyen bugyolálva, a szeméig fel volt húzva a takaró.  A javasasszony különböző orvosságokat nyomott le Hermione torkán, aki az egyiket először kiköpte, annyira borzasztó volt az íze.

A lány már két napja tartózkodott a gyengélkedőn. Először azt hitte gyomorrontást kapott, de ennél komolyabb volt a helyzet. Elkapott valami nyavalyát, nem bírt enni, fájt a hasa, és még a harmatnál is gyengébb volt.
Nem volt egyedül, rajta kívül még vagy húsz iskola társa feküdt a gyengélkedőn, mind ugyanazokkal a panaszokkal, mint ő.

Ron és Harry néha feljöttek hozzá, és tájékoztatták a lányt a leckékről. Hermione külön megkérte őket, hogy jegyezzék fel egy papírra az összes házi feladatot és tanulnivalót amit majd be kell pótolnia. A három lépés távolságot azonban tartaniuk kellett tőle, a javasasszony felhívta rá a figyelmüket.

Draco azonban minden egyes szünetben eljött a lányhoz. Mindig előállt valamivel, amivel jobb kedvre tudta deríteni barátnőjét. Hozott egy könyvet is, amit Hermione unalmában tudott olvasgatni.
De volt, hogy a lány éppen aludt, mikor a fiú nála járt. Ilyenkor Draco csak nézte az alvó lányt, és ha Madam Pomfrey nem figyelt, gyors megigazította a takaróját, vagy kisimított egy kósza tincset, ami az arcához tapadt.

Hermione rosszul tűrte ezt a tétlenséget. Annyi minden dolga volt, és neki ott kellett feküdnie és semmit se csinálnia. Még az olvasásba is beleunt. Ilyenkor fejben visszagondolt néhány emlékre, ami kedves volt a szívének. A legtöbb Dracóhoz kapcsolódott.
Még mindig enyhe nevetés fogta el, ha eszébe jutott az egy héttel ezelőtti, mikor közösen főztek. Miután végeztek, és jól laktak, készültek elhagyni a konyhát. De csak készültek, mivel Hondi és további néhány házi manó megállították. A tűzhely irányába mutattak, ahol orbitális rendetlenséget hagyott a két fiatal maguk után. Hermione és Draco majdnem egy órát töltött azzal, hogy feltakarítsanak.

Nyílt az ajtó, és Fred Weasley támolygott be, McGalagony kíséretében. A fiú arca fal fehér volt, és a testtartása arról árulkodott, hogy nincs valami jól. A szokásos vigyornak nyoma sem volt az arcán.

- Ő is? - kérdezte Madam Pomfrey a fiút vizsgálgatva.

- Igen - bólintott McGalagony. Átadta Fredet a javasasszony gondos kezei közé. - Attól tartok, hogy az egész iskola el fogja kapni.

- Ha így is lesz, majd én ki gyógyítom őket.

- Efelől semmi kétségem - mondta kimérten McGalagony.
Vetett egy utolsó, félő pillantást az ágyon fekvő diákokra, majd kiviharzott.

- Erre gyere - terelgette a javasasszony a Weasley fiút. A Hermione melletti ágyra fektette le Fredet, aki kivételesen ellenkezés és káromkodások nélkül teljesítette amit mondtak neki. - Mindjárt hozom az orvosságot, fiam - hagyta ott, miután betakarta a remegő fiút.

- Az első nap a legrosszabb - fordult Hermione a még mindig vacogó fiú felé.

Fred lassan fordította a fejét a lány irányába. Látszott, hogy ez az apró mozdulat is megerőltető a számára. - Lehánytam.