𝘽𝙄𝙍𝙏𝙊𝙆𝙊𝙇𝙉𝙄 𝘼 𝙁𝙀́𝙉𝙔𝙏 -𝙙𝙧𝙖𝙢𝙞𝙤𝙣𝙚-

32.fejezet

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

32. 𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽
- 𝓕𝓮́𝓷𝔂 𝓪 𝓼𝓸̈𝓽𝓮́𝓽𝓼𝓮́𝓰𝓫𝓮𝓷 -

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

A hangos zene átjárta a táncoló diákok testét és lelkét, mindenki önfeledten adta át magát a szabadság érzésének. Még Ron is jól szórakozott, ahogy barátaival ugrált  a tömegben. Egymást váltották fel a pörgősebbnél pörgősebb számok, és csak annyira álltak meg, hogy kicsit kifújják magukat, vagy egyenek valamit.

Harry egész este el sem mozdult Ginny mellől, végig mellette volt és követte, akár egy hű öleb a gazdáját. Ginny élvezte ezt a figyelmet, és leplezetlenül végig vigyorogta az estét. Fred és George is belevetette magát a buliba, úgy ahogy az várható volt tőlük. Felmentek a színpadra, egy pacsi kíséretében összevigyorogtak, majd beugrottak a tömegbe. Fredet el is kapták, kézről kézre adták tovább egymásnak. A fiú élvezte a dolgot, hangosan kiáltott és nevetett. Azonban George-nak nem volt ilyen mázlija. Őt nem kapta el  a tömeg, hanem férébb ugrottak, így a fiú a padlóra esett arccal előre. Nagy káromkodások sokasága között tápászkodott fel a padlóról, és ruháját megigazítva kullogott el.

- Mindjárt éjfél van - csodálkozott el Hermione, ahogy az órára lesett. - Milyen gyorsan telik az idő. 

- Még gyerek az este - húzta a derekánál fogva közelebb magához Draco, és a nyakába temette az arcát. - Van egy kis meglepetésem neked még.

- Meglepetésed? - döbbent meg a lány. - Micsoda?

- Majd meglátod - csókolt bele a nyakába, mire Hermione felsóhajtott. Elhúzódott a fiútól, és komolyan nézett rá.

- Mutasd meg.

- Most? - nevette el magát Draco. - Nem akarsz még táncolni, meg a hülye bará..

- Eleget táncoltam - legyintett türelmetlenül Hermione. Utálta magában a kíváncsiskodó oldalát, de egyszerűen nem tudta magát visszafogni, kíváncsi volt, mégis mit akar neki mutatni Draco. - Szökjünk meg. Úgysem figyel most senki - nézett körül lopva.

Draco a fejét csóválta rosszallóan. - Egyre rosszabb és rosszabb kiscica vagy te. Elakarsz szökni a bálról? 

Hermione dacosan kihúzta magát. Jelen pillanatban egyáltalán nem hasonlított arra a lányra, aki minden szabályt betart, és az órákon elsőként lelkesen jelentkezik, hogy megmondja a választ.  - El. Most rögtön. 

Dracot nem kellett győzködni. Kézen fogta szerelmét és kimasíroztak a teremből.  Egy árva lélek sem foglalkozott a két alakkal, akik csendesen távoztak a nyüzsgő, dübörgő zenével megtelt helységből. Piton és McGalagony valamit sugdolóztak, így nem vették őket észre, Dumbledorenak pedig nyoma sem volt. 

Gyorsan haladtak a kihalt folyosón, lépteik visszhangot vertek a köveken. Hermione szíve hevesen vert a mellkasában, alig kapott levegőt, szinte olyan volt, mintha tüdeje elől hirtelen valaki elzárta volna az oxigént. Ideges volt, és ez nem az a fajta volt, mint amit akkor érzett, mikor lesétált a lépcsőn. Ez vággyal telibb volt, és az egész testét átjárta.

A Mardekár klubhelyiségéhez érve Draco gyorsan elmotyogta a jelszót, majd előre engedve Hermionét, tessékelte be az ajtón. A lányt már nem érte meglepetésként a zöld és ezüst színnel teli helyiség, ami ugyan nem volt olyan barátságos és otthonos, mint a Griffendélé, viszont lenyűgözte annak durvasága és egyedisége. Sok estét töltött már itt Draco ölében ülve, ahogy közösen olvastak, vagy csak beszélgettek mindenféléről.