𝘽𝙄𝙍𝙏𝙊𝙆𝙊𝙇𝙉𝙄 𝘼 𝙁𝙀́𝙉𝙔𝙏 -𝙙𝙧𝙖𝙢𝙞𝙤𝙣𝙚-

6.fejezet

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

6.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽
- 𝓚𝓲𝓼 𝓬𝓲𝓬𝓪́𝓼 𝔃𝓸𝓴𝓷𝓲 -

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

- Nem, nem és nem - rázta a fejét Draco tiltakozóan. Bosszúsan nézett az eladóra, és ha szemmel ölni lehetett volna, a Draco előtt álló tulaj már holtan rogyott volna össze. - Én nem ilyen zöldre gondoltam. Ennél sötétebbet akarok, ami megy ehhez - mutatott szürke szemeire, amikből sugárzott a tömény düh.

Hermione halkan nevetve figyelte a jelenetet.
Már vagy tíz perce próbálta a mardekáros fiú elmagyarázni az Aranytalár Varázslódivat üzlettulajdonosának, hogy az ő szemszínéhez már pedig nem mindegy, milyen árnyalatú zöldet vesz fel.

- És ez? - emelt fel egy másik sötét zöldben pompázó pulóvert az alacsony tulajdonos.

- Hadd lássam - kapta ki durván a kezéből Draco, és nézegetni kezdte. - Erről beszéltem. Tökéletes - villantott egy mosolyt a fiú. - Szégyen, hogy csak a nyolcadik próbálkozásra sikerült rátalálnia - vetett egy lenéző pillantást a boltosra.

- Bocs..bocsásson... - kezdte dadogva az, de a fiú leintette, hogy hagyja abba.

- Szükségem van még néhány fekete ruhadarabra. Hagyja csak - emelte fel Draco a kezét unottan, mikor az eladó már indult volna, hogy segítsen - majd én kiszolgálom magam. Inkább neki segítsen valami kevésbé visszataszítót találni - bökött a fejével az eddig csendben álló Hermionéra.

Az alacsony öregember egy félénk de barátságos mosolyt küldött a lánynak. A karjánál fogva elvezette a női részleg felé.

- Van valami elképzelése Kisasszony?

- Nem is tudom. Nem nagyon - vont vállat Hermione tanácstalanul.

- Hé, Granger! - kiáltott neki oda Draco a bolt másik feléből. - Lehet okos vagy, de a fantáziád olyan gyenge, mint a Vízlipatkány mikor meglát egy csirkecombot.

Hermione akaratlanul is felnevetett ezen a hasonlaton. Draco lehet, hogy egy bunkó féreg, de viccelődni azt tud, meg kellett hagynia.

A lány kapkodta csak a tekintetét a lenyűgözőbbnél lenyűgözőbb ruhákról. Ezek nagyon nem az ő zsánerei voltak. Egyáltalán nem.

- Nincs esetleg valami...egyszerűbb? - tette fel a kérdést a lázasan keresgélő boltosnak.

Az alacsony üzletvezető meglepetten nézett a lányra, nem sokszor hallott eddig ilyen kérdést. Végül felocsúdva enyhe döbbenetéből, egy dobozra mutatott, és utasította a lányt, hogy onnan válogasson.

Talált is az ízlésének megfelelő néhány darabot. Éppen egy piros egybe szoknyát dobott volna vissza a dobozba, de a boltos hangja megállította.

- Úgy gondolom, ez kifejezetten illik magácskához. Kár lenne visszatennie.

A lány tanácstalanul forgatta a kezében a piros, puha tapintású anyagot. Nagyon szép volt, ismerte el a lány is. Igaz, ő soha nem venne fel ilyent, de attól még az ő tetszését is elnyerte.

- Nem tudnám hova felvenni - mondta ki Hermione az igazságot.

- Dehogyis nem. Eljön a megfelelő idő, higgye el nekem, mikor erre a mese szép ruhára lesz szüksége.

A lány vacillált. Elnyerte a tetszését ez a csoda szép szoknya, de viszont...
Élj egy kicsit, Hermione. Mutasd meg, azt a másik éned is, kislány.