𝘽𝙄𝙍𝙏𝙊𝙆𝙊𝙇𝙉𝙄 𝘼 𝙁𝙀́𝙉𝙔𝙏 -𝙙𝙧𝙖𝙢𝙞𝙤𝙣𝙚-

33.fejezet

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

33. 𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽
- 𝓣𝓲𝓽𝓴𝓸𝓼 𝓲́𝓰𝓮́𝓻𝓮𝓽𝓮𝓴 -

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

"... nem tudtam milyen érzés a fellegekben járni, de te olyan helyekre repítettél el, ahova álmaimban se jutottam volna el. Nem tudok neked mi egyebet adni a szívemen kívül, de azt teljes egészében megkapod. Szeretlek, és azt akarom, hogy tudd, örökké a tiéd leszek. Emlékszel, egyszer azt mondtad, mindent eldobnál értem? Hát én is mindent eldobnék érted, csak is érted, Draco. Szeretlek, édesem. Jobban, mint gondolod."

Ötödszörre is átfutotta a levelet Hermione, majd mikor ténylegesen megbizonyosodott, hogy nincs más, amit leírna, fogta és ketté hajtotta, majd becsúsztatta a borítékba.
Reggel egy órát töltött azzal, hogy megfogalmazza a fiú iránt az érzelmeit, hogy mit is jelent a számára. Ezt adja Dracónak karácsonyi ajándék gyanántként, a lelkét és az érzelmeit. Valami olyant, amit nem szokás másnak csak úgy ajándékozni.

Elvörösödve gondolt vissza a hajnalra, amikor egy gyors csók után kiosont a fiú szobájából. Felforrósodott a teste, ha csak eszébe jutott a tegnap éjszaka. Draco úgy szerette őt, ahogy csak egy fiú szeretni tud egy lányt. Lelki szemei előtt megjelent a fiú csupasz bőre, fedetlen mellkasa, arcába hulló szőke haja, azok a csókok, amik bebarangolták az egész testét...

Hermione megrázta a fejét, hogy rendezni tudja gondolatait. Szomorúság hasított belé, ha arra gondolt, Draco nem sokára hazamegy. Igaz, csak pár napig lesz távol, de akkor is nagyon fog neki hiányozni. Lezárta a borítékot, majd felkapott magára egy fekete kardigánt. Egy kisebb sikkantás hagyta el ajkait, mikor a tükörbe nézve meglátta nyakán a lilás foltokat, amiket Draco hagyott rajta. Próbálta kiengedett haját úgy rendezni, hogy eltakarja, de még így is látszódott az előző esti kaland bizonyítékai.

Lement a Nagyterembe, ahol alig volt jelen pár diák. A többség még nagyban aludt, kipihenve a bált. Harry és Ron sem volt még lent, valószínűleg ők is húzták még a lóbőrt. Főként fiatalabbak reggelitek csak, de az se sok, hiszen a többsége valószínűleg már hazautazott. A lány körbe pillantott, hátha meglátja Dracot, azonban ő sem volt sehol. Csalódottan sóhajtott fel. Hirtelen valaki hátulról megérintette a karját, mire ijedtében Hermione hátraugrott.

Szürke szemek néztek rá, pajkosan csillogva. Draco fülig érő mosollyal az arcán ölelte magához a lányt. Nem rég zuhanyozhatott, mivel a haja enyhén nedves volt még, és friss szappan és erdő illatot árasztott. Hermione mélyen belélegezte az illatát.

- Remekül festesz. Nem is tudom - tolta el magától Hermionét, és fürkészve nézett rajta végig -, olyan más vagy. Csak nem történt az este valami? - vigyorgott szemtelenül.

- Olyan gonosz vagy - biggyesztette le alsó ajkát Hermione tetettet megbántottsággal. Draco válaszul a nyakába csókolt, és egy önelégült horkantást hallatott, mikor meglátta a lilás foltokat.

- Tetszenek a minták a nyakadon - motyogta a lány bőrére. - Olyan kibaszott szexi.

Hermione hümmögött valamit.

- Mennem kell, édesem - húzódott el kényszeredetten a lánytól Draco. A fiú melegségét felváltotta a hideg, Hermione keresztbe fonta kezeit a mellkasa előtt, hogy ne legyen olyan kellemetlen.

- Már is? - Szomorúság csengett a lány hangjában. Azonban nem akart melankolikus hangulatban elválni szerelmétől, ezért gyors mosolyt varázsolt arcára. Elővette kardigánja zsebéből a levelet. - Boldog karácsonyt előre is - adta Draco kezébe. A fiú meglepetten pillantott le a papírra. - Nem tudtam mit is adhatnék neked, így maradtam a régi módszernél, a levélnél. Mindent leírtam benne, ami fontos.