𝘽𝙄𝙍𝙏𝙊𝙆𝙊𝙇𝙉𝙄 𝘼 𝙁𝙀́𝙉𝙔𝙏 -𝙙𝙧𝙖𝙢𝙞𝙤𝙣𝙚-

26.fejezet

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

26. 𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

- 𝓛𝓮𝓰𝓶𝓮́𝓵𝔂𝓮𝓫𝓫 𝓿𝓪́𝓰𝓪́𝓼 -

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

Van valami különleges, valami meghitt mindig ezekben a vacsorákban. Persze attól függetlenül, hogy egy varázsiskola vacsoráiról van szó. Nem, ez valami más. Nem is azok a hatalmas asztalok teszik ezt, amik mindig roskadásig vannak megpakolva a legfinomabb és legtáplálóbb ételekkel; sem azok a lámpák, amelyek a diákok feje felett lebegnek, fénnyel beborítva az egész termet. De még csak nem is a hatalmas kőből faragott gyönyörű oszlopok, vagy Hóborc. Ezek mind már megszokottnak számítottak, nem volt bennük semmi új.
Ez a különlegesség, vagy akár varázsnak is nevezhető valami, a diákokból származott. A hangos társalgásuk, a nevetésük, az, hogy ilyenkor érezték leginkább magukat egynek. A terem, az ételek ugyanazok voltak, de a diákok mindig változtak. Minden egyes étkezésnél más hangulatba jelentek meg. Hol kicsattantak az örömtől, hogy aznapra vége a fárasztó tanításnak, és kipihenhetik az egész napos fáradalmat; hol búskomoran baktattak le, megterhelve a halom beadandótól, vagy csak elfáradva egy borzasztó nap után. Vagy éppenséggel izgatottan várva a holnap reggeli postára; vagy a szerelem ködével körüllengve, mámorosan ülték végig a fogásokat.
Úgy tűnt, mintha ilyenkor a fiatalok a tanárokkal együtt megnyugodtak volna, mintha béke szállta volna meg őket. Nehéz ezt pontosan megfogalmazni, de olyan ez, mint a családoknál, mikor többé-kevésbé, még hacsak kis időre is, de felszabadulnak. Igen, ez a legjobb szó rá, hogy felszabadulnak.

- Egy kis figyelmet kérnék - állt fel Dumbledore a torkát köszörülve. A diákok egyszerre hallgattak el, és fordultak kíváncsi szemekkel a professzor felé. Dumbledore vetett egy oldal pillantást McGalagonyra, aki épp csak alig észrevehetően bólintott egyet megerősítésként; majd a diák sereg felé fordult. - Remélem, mindenki jóízűen vacsorázik. Drága házi manóink, mint mindig, most is kifogástalan ételekkel szolgáltak nekünk. Na de, nem akarom húzni az időt, így a lényegre is térnék. Mint tudjátok, három hét van még a bálig, ami az ötöd-, hatod- valamint a heted éveseket érint. Ha őszinték akarunk lenni, ez már nem olyan sok idő. Arra szeretnénk kérni a résztvevő tanulókat, hogy most már kezdjen el mindenki párt találni magának. Ez felettébb fontos a Hópehelytánc miatt, ami a bál fő attrakciója, valamint formaiasságból is már évek óta párokban jelennek meg a diákok. Fontos, hogy mihamarabb meglegyenek a párok, hogy a kimaradt tanulók mellé tudjunk valakit találni. Listát fogunk írni, McGalagony professzornál, valamint nálam lehet feliratkozni a pároknak. - Elhallgatott néhány másodpercre, hogy fejben átgondolja, nem-e kifelejtett valamit a mondandójából. - Rendben, ennyi lett volna. További jó étvágyat mindenkinek.

- Na már csak ez hiányzott - mondta bosszúsan Ron, a pohara után nyúlva. Elborzadt arcot vágva ivott bele a töklevébe. - Kivételesen jó napom volt, erre eszembe juttatják azt a hülye bált. Gondolhattam volna, hogy ha jó napom van, később úgyis megbaszódok érte.

- Ron - szólt rá Hermione erélyesen.

- Bocs, de nem mindenki jön lázba tőle.

- Azért mondod, mert nincs kivel menned, vagy azért mert a régi dísztalárodat kell felvenned? - kérdezte gúnyos mosollyal Hermione.

- És még ez is - sóhajtott fel drámaian a Weasley fiú. - Valld be, élvezed, hogy ezzel piszkálhatsz.

- Tényeket közöltem - vont vállat a lány. Elfordult Rontól, hogy a fiú ne lássa az arcára kiülő mosolyt.