𝘽𝙄𝙍𝙏𝙊𝙆𝙊𝙇𝙉𝙄 𝘼 𝙁𝙀́𝙉𝙔𝙏 -𝙙𝙧𝙖𝙢𝙞𝙤𝙣𝙚-

22.fejezet

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

22.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

- 𝓥𝓪́𝓵𝓪𝓼𝓼𝔃 𝓴𝓸̈𝔃𝓸̈𝓽𝓽𝓾̈𝓷𝓴 -

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

Egymás szemébe meredtek. Apa és fia. Vajon melyikük kapja el hamarabb a tekintetét? Az idősebb Malfoy, aki fagyosan nézett fia szemébe, és érzelmeknek nyoma sem volt az arcán; vagy az ifjabb Malfoy, aki bizonyítási vágyának köszönhetően, nem akart alul maradni apjával szemben.

Draco fordult el előbb. Magában jól összeszidta magát, amiért nem volt képes állni apja tekintetét. Dühe csak fokozódott, ahogy Lucius gúnyosan mosolygott rá.
Draco már ismerte annyira az apját, hogy tudja, nem véletlen futottak össze. Akart valamit tőle, és volt is egy baljós sejtése, hogy mit.

- Borzasztóan nézel ki - jegyezte meg Lucius, ahogy végigmérte fiát.

- Köszönöm - mondta Draco pimasz hangon.

- A hajadra ráférne egy vágás, a ruháid se úgy állnak, ahogy kellene - Lucius hunyorogva méregette még mindig Dracot, aki a szemét forgatta -, talán fogytál, fiam? Szörnyű rád nézni. Lefogadom, az az átkozott sárvérű miatt történt.

Témánál vagyunk, gondolta Draco. Harag lobbant fel benne, és felcsattant: - Ne nevezd így! Mit tudsz te róla?

- Érdekes. Ahogy az ágyasod lesz, máris véded a kis mocskos vérűt. Hát ennyit jelent neked a család? - Lucius fenyegetően tett egy lépést Draco felé.

- Nem az ágyasom, hanem a barátnőm, ha tudni akarod. Bár, gondolom értesültél már róla, különben nem állnánk most itt - a fiú olyan éllel beszélt a hangjában, hogy még Lucius is felfigyelt rá.

- Néha átkozom, hogy örökölted a Malfoy pimaszságot - ingatta a fejét Lucius, majd folytatta. - Örülnék, ha nem neveznéd Grangert a barátnődnek. Ez minden tekintetben sértő a nevedre nézve.

- Kit érdekel a név? Kit érdekel, ha az érzelmek erősebbek?

- Mármint a szerelemre gondolsz? - grimaszolt az idősebb Malfoy.

- Te nem voltál még szerelmes, apa? Talán nem szerelem az amit egykor anya iránt éreztél? - húzta fel kíváncsian egyik szemöldökét Draco. Lucius szemében villant valami. De válaszon kívül hagyva fia kérdését, kitört belőle az indulat.

- Megtiltom, hogy Grangerrel bármiféle kapcsolatod is legyen. Se barátnő, se ágyas, se semmi. Túl kevés ő hozzád, több vagy, fiam, sokkal jobb lányt érdemelsz minden szempontból nézve.

- Nem! - Draco magából kikelve kiáltotta apja arcába. - Nem tilthatod meg. Nem tudsz te semmit sem.

- Pont, hogy nagyon sokat is tudok - vigyorodott el Lucius. - Hálás leszel még nekem, hogy nem hagytam, hogy egy ostoba sárvérűvel tervezgesd az életedet. Tudom miről beszélek, Draco. Nem engedem, hogy tovább folytasd a kapcsolatod Grangerrel. Jól vésd az eszedbe amit most fogok mondani, ha nem fejezed be most azonnal ezt az egészet vele, akkor kitagadlak a Malfoy családból. Szégyenben fogsz élni, mindenki meg fog vetni, és nem lesz senki aki támogatna téged. Még anyád sem. Rajtad múlik, a családot választod, vagy pedig egy mocskos kis boszorkányt, akivel semmi jövőd sincs.