𝘽𝙄𝙍𝙏𝙊𝙆𝙊𝙇𝙉𝙄 𝘼 𝙁𝙀́𝙉𝙔𝙏 -𝙙𝙧𝙖𝙢𝙞𝙤𝙣𝙚-

2.fejezet

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

2. 𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽
- 𝓔𝓰𝔂 𝓫𝓾𝓽𝓪 𝓬𝓼𝓲́𝓷𝔂 -

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

- Nem is rossz, Granger - nézett bele Piton a lány üstjébe, amiben szépen forrt a bájital. Tovább haladt, de Neville mellett megtorpant. Homlok ráncolva figyelte, amint a fiú üstjében teljesen más fortyogott, mint aminek kellett volna, hogy legyen.

- Longbottom, ismét hozza a formáját - jegyezte meg egy gúnyos mosollyal, majd ment tovább a teremben.

- ....pedig mindent úgy csináltam, ahogy le van írva. Nem értem, miért nem jó - tanakodott Ron hangosan, és ismét átfutotta a receptet.

- Nekem azt hiszem sikerült - szólalt meg a mellette álló Harry. Döbbent arcot vágott, mintha ő se hinné el, hogy ez megtörténhet.

- Jó neked - morogta Ron, majd hátrafordult Hermionéhoz. - Nem segítenél most az egyszer?

- Nem - vágta rá habozás nélkül a lány, aki önelégülten vizsgálta a saját bájitalát.

- Ne legyél már ilyen fásult. Nagyon jól jönne a segítséged, mert félő, hogy Piton lekap mind a tíz körmömről - nézett segélykérően tovább a lányra Ron.

- Nem vagyok fásult - mondta sértetten Hermione. Lemondóan sóhajtott egyet. - A hozzávalókat jól összeraktad, amennyire láttam. Csak rossz irányba kavargattad.

- A francba - szitkozódott a fiú, ahogy visszafordult.

- Ahogy látom, mindjárt vége az órának - kiáltotta Piton, mikor visszaért a tanári asztalhoz, az ellenőrző körútja után. - Szeretném, ha mindenki kihozná az elkészült bájitalát. De figyelmeztetek mindenkit, mint ahogy már említettem, ezek nagyon veszélyes bájitalok, óvatosan bánjatok vele.

A tanulók, ki félve, ki pedig lemondóan, egyesével egymás után kivitték az üstjüket a tanári asztalra.

- Granger kisasszony és Malfoy kivételével mindenki távozhat - jelentette ki Piton, mire a tanulók egyszerre kezdtek elpakolni, majd elhagyni a termet.

Harry és Ron egy futó pillantást vetettek Hermionéra, mielőtt kiléptek volna az ajtón.

Hermione és Draco tisztes távolságban megállt az asztalon pakolászó Piton előtt.

- Nem tudom, hogy mi történt köztetek, őszintén szólva nem is érdekel. De már nagyon unom, hogy a legtöbb órám eleje azzal telik, hogy ti civakodtok - kezdett bele Piton a mondandójába. - Ha kérhetném, ezt a kis feszültségeteket inkább a szünetben rendezzétek le, és ne az én óráimon.

- De Tanár úr - kezdte Draco, és elővette a legártatlanabb tekintetét. - A kis sárvérű kezdte. Mindig ő az aki elkezd...

- Micsoda? - fortyant fel Hermione. - Te vagy az aki mindenbe beleköt. Ma is te voltál, aki...

- Na erről beszélek - vágott közbe Piton, dühösen nézve egyikről a másikra. - Pontosan erről van szó. Szeretném, ha ezt abbahagynátok, mert a többi tanuló társatoktól veszitek el a drága időt - pillantott itt erélyesen Hermionéra, aki elvörösödött szégyenében. - Valamint... - folytatta volna, de hirtelen kinyílt az ajtó, és Dumbledore kíváncsi arca bukkant fel.

- Egy pillanatra Perselus - intett a fejével kifelé az öreg mágus. Egy barátságos mosolyt küldött a két fiatalnak, mielőtt eltűnt ismét.