𝘽𝙄𝙍𝙏𝙊𝙆𝙊𝙇𝙉𝙄 𝘼 𝙁𝙀́𝙉𝙔𝙏 -𝙙𝙧𝙖𝙢𝙞𝙤𝙣𝙚-

14.fejezet

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

14.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽
- 𝓣𝓮𝓽𝓼𝔃𝓮𝓵 𝓷𝓮𝓴𝓮𝓶 -

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

- Az a kis cicás zokni, amit vettél pár hete. Ugye azt magadnak vetted? - kérdezte Hermione szélesen vigyorogva.

- Igen - mondta Draco, mintha csak a fogát húznák.

- Nocsak, ki hitte volna, hogy morcos Malfoynak lágy szíve van. Esetleg szeretnéd, ha odaadnám kicsit neked Csámpást dögönyözni? - folytatta tovább a lány angyali arcot vágva.

- Ezt megfogod keserülni még - sziszegte a fogai között Draco. Olyan dühös arcot vágott, hogy mások elmenekültek volna a látványától. De nem Hermione.

- Ne legyél már ilyen - próbálta megbékíteni a lány a tajtékzó fiút. - Néhány óra és elmúlik a hatása. Vagy esetleg félsz, hogy kikotyogsz valamit?

Draco a lányra meredt, de nem válaszolt.

Hermione nekilátott, hogy elpakoljon. Kiszedte egy üvegbe a bájitalt, majd felcímkézte azt a saját és Draco nevével. Ezután pedig megpróbálta összepakolni a kellékeket, de egyedül nem igazán boldogult vele.

- Nem akarsz esetleg segíteni? - intézte szavait Draconak, aki sértetten álldogált mögötte, kezeit összefonva maga előtt.

- Eltaláltad - morogta a fiú.

- Ugye tudod, hogy ha segítesz, akkor hamarabb végzünk?

- Leszarom - jött ismét a mormogó válasz, de azért pár pillanat múlva Draco is beállt pakolni. - Átvertél engem.

- Nagy fiú vagy, majd feldolgozod - mondta Hermione rá se nézve. Éppen azzal küzdött, hogy mindent belegyömöszöljön a kosárba, de akárhogy rendezte, egyszerűen nem fértek bele a kellékek.

A lány azon tanakodott, hogy milyen nagyszerűen sikerült véghez vinnie a főzet elkészítését. Igaz, egy kicsit, de tényleg csak picurkát Draco érdeme is. A mellette guggoló mardekárosra nézett, aki unottan rendezgette a kimaradt hozzávalókat. A fiú most a bájital hatása alatt állt, nem tudott hazudni. Végül is kihasználhatná a dolgot, igaz csúnya dolog lenne így visszaélnie, de hát Draco is már hányszor szemétkedett vele.
Hermione nem tudta, hogy hallgasson a jobbik énére, vagy most az egyszer fogadja meg a bal oldali fülénél lévő kisördög tanácsát.

Hermione úgy döntött, kicsit rossz lesz ma.

- Te, Draco - kezdte semleges hangot megütve, és nagyon kellett koncentrálnia, nehogy elnevesse magát. - Tulajdonképpen, mit érzel irántam?

Draco keze megállt a levegőben. Szép lassan felállt és Hermione fölé tornyosult, ahogy szembe került vele.

- Én nem - rázta meg tiltakozóan a fejét Draco, és nagyon küzdött a szavak ellen, amik kitörni készültek belőle.

- Ugyan már - dorombolta szinte Hermione. - Úgy sem hallja rajtam kívül senki, mit mondasz. Ne legyél már ilyen nyuszi.

Draco összepréselte az ajkait, és a tenyerét is rátapasztotta a szájára, hogy megakadályozza, hogy megszólaljon. Úgy ki akart törni belőle a beszélhetnék, hogy az egész teste megremegett tőle.

- Halljam Draco - mondta követelően Hermione. Olyan ábrázatot vágott, mint amikor Piton faggassa bájitalon Nevillet. - Hallani akarom, mit érzel irántam.