𝘽𝙄𝙍𝙏𝙊𝙆𝙊𝙇𝙉𝙄 𝘼 𝙁𝙀́𝙉𝙔𝙏 -𝙙𝙧𝙖𝙢𝙞𝙤𝙣𝙚-

12.fejezet

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

12.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽
- 𝓔́𝓭𝓮𝓼 𝓗𝓮𝓻𝓶𝓲𝓸𝓷𝓮 -

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

Csend honolt a sötét folyosón. A diákok többsége a saját tornyukban tartózkodott, kivéve azt a keveset, akik még vacsoráztak.

Draco a kezében egy mindenféle finomsággal megpakolt tányérral sétált a könyvtár felé. Ma még úgyse volt kedve ehhez az esti tanuláshoz, mint tegnap. A reggel történtek miatt kicsit tartott a ma estétől. Nem akart semmi meggondolatlant cselekedni, bár igaz ezt a hibát már elkövette kétszer.

De most nem fogja. Az egyik amiben igen kiváló, az az érzelmeinek leplezése.

Belökte maga előtt a könyvtár nehéz vas ajtaját, ami halk nyikorgást hallatott. Draco magában szitkozódva csukta be maga után. A helységben sötétség uralkodott, kivéve az egyik asztalt, ahol három gyertya világította meg az asztalnál görnyedő Hermionét.

- Csak öt percet késtél - mondta üdvözlés gyanánt Hermione, fel sem nézve a könyvéből.

- Azért, mert hoztam egy tányér ennivalót - tette le az asztal szélére a fiú a megpúpozott tányért. - Tegnap is olyan éhes voltam, hogy mikor visszaértem a szobámba, elkellett lopnom Monstro szekrényéről egy félig megszáradt szendvicset. Ráadásul még bele is volt harapva.

Hermione felemelte a tekintetét a könyvről, és Dracora nézett. A fiú úgy biggyesztette le a száját, mintha őt kihagyták volna a cukorka osztásból. A lány összepréselte a száját, nehogy elnevesse magát, de végül kibukott belőle a nevetés.

- Ez egyáltalán nem vicces - ült le a lánnyal szembeni székre Draco, közben csúnya pillantásokkal illette Hermionét. - A te hibád.

- Az enyém? - hagyott alább a lány jó kedve.

- Ha nem tartottál volna itt későig, akkor elmehettem volna a konyhára - piszkálgatta unottan a körmét Draco. - De most felkészültem.

- Mire, hogy egy hétig nem szabadulsz, vagy mi? - pislogott Hermione a rengeteg ételre.

- Nem vagy vicces - meredt a lányra Draco. - De ha tudni akarod Okoska Kisasszony, neked is hoztam - mondta nem törődöm stílusban. - Nem akartam, hogy a saját adagomból kelljen adnom, így kettő főre pakoltam.

Hermione jól szórakozott. Nem tudott megsértődni a fiú azon mondatán, hogy nem akart neki a saját részéből adni. Egyszerűen túl mulatságos volt az egész, hogy ezt tegye.

- Ha kidühöngted magadat, akkor neki is állhatnál olvasni, mert soha nem végzünk. És akkor nem csak az éjszakai nasiról, de a reggeliről is lemaradsz - tolta a fiú elé Hermione a tegnapi könyvet, amit Draco olvasott.

- Ne már - húzta el a száját Draco. - Pedig azt hittem, amíg beszélek, addig te kiolvasol kettő könyvet.

Hermione megmosolyogta a fiú válaszát.

- Ezek még mindig kibaszott kicsi betűk, Granger - nyitotta ki a könyvet Draco. Még folytatta egy kicsit a szokásos puffogását, majd ő is nagy nehezen olvasni kezdett.

Hermionénak most nehezebben ment az olvasás. Örült, hogy a fiú nem említette a reggelit, és, hogy úgy beszélgettek egymással, mintha semmi nem történt volna.

Draco is ezen az állásponton volt, és ezen tanakodott, amikor nem fortyogott magában.

Gyorsan telt ismét az idő, igaz Draco nem így volt vele, neki minden szó kínszenvedés volt. Munka közben a tányér tartalmának a fele szépen lassan eltűnt. Még Hermione is bekapott néhány gyümölcsöt frissítés gyanánt.