𝘽𝙄𝙍𝙏𝙊𝙆𝙊𝙇𝙉𝙄 𝘼 𝙁𝙀́𝙉𝙔𝙏 -𝙙𝙧𝙖𝙢𝙞𝙤𝙣𝙚-

18.fejezet

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

18.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽
-𝓜𝓮𝓼𝓮 𝓴𝓮𝓽𝓽𝓸̋𝓷𝓴𝓻𝓸̋𝓵-

☽⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯⋯☾

Döbbenten meredt a kezében tartott fehér borítékra, és olyan óvatosan vizsgálta meg, mintha hímes tojás lenne. Egy egyszerű fehér boríték volt, semmi díszítés, egyedül Hermione neve szerepelt rajta kapkodó, hurkos írással.

Hermione félretette a könyvet a takaróra, hogy kibontsa a levelet. Nem volt leragasztva, így a lánynak nem kellett szenvednie annak felbontásával. Egy fehér pergament húzott elő belőle, ami ketté volt hajtva. Hermione reszkető kézzel hajtotta szét, majd olvasni kezdte annak gyorsan oda firkantott tartalmát.

Ma este, vacsora után egy órával gyere a Csillagvizsgálóba!

Ui.: Ne akard, hogy én rángassalak ki álmodból, és egy szál hálóingben keljen mutatkoznod előttem, mert akkor nem vállalok felelősséget a következményekért.

D.M.

Hermione tízszer egymás után elolvasta a levelet, amit Draco írt neki. Az arcára hol a döbbenet, hol a boldogság, vagy éppen a felháborodás ütközött ki. Megdöbbent, hogy Draco levelet írt neki, ugyanis még csak gondolni se merte volna, hogy a fiú képes lenne ilyesmire. Viszont olyan meleg boldogság költözött a szívébe, ami felemésztette a lányt belülről. A levél utolsó része egy kisebb felháborodást váltott ki belőle, Draco még most is hozta a parancsolgatós formáját. Hermione ezt a gondolatot elhessegette a fejéből, és inkább hagyta, hogy ismét elárassza az öröm.

Izgatottságában felugrott az ágyról és fel le kezdett járkálni a szobában. Nem kellett sokat gondolkoznia azon, hogy találkozzon-e a fiúval, hiszen a bőre viszketet már Draco közelségéért. Azt viszont nem tudta eldönteni, hogy ki kellene-e öltöznie a találkozóra. Végülis csak nem mindennapi, hogy esti találkára megy, de viszont ha beállít talpig kiöltözve, miközben Draco a szokásos hétköznapi megjelenésével érkezik, akkor elég cikis helyzetbe fog kerülni.
Ez csak egy találkozó - gondolta Hermione, ahogy ismét a kezébe vette a levelet, hogy elolvassa - nem fogok nagy hűhót csapni.

Három órával később, Hermione izgatottan vágtatott le a Nagyterembe, az arcán letörölhetetlen vigyorral. Két barátját az asztalnál ülve találta, akik már nagyban fogyasztották vacsorájukat. Ron vetett egy pillantást a lányra, ahogy az leült vele szembe. - Miért vágsz ilyen arcot? Úgy mosolyogsz, mint Fred, amikor kitalál valami eszement ötletet.

- Csak olvastam - válaszolta Hermione. És nem is hazudott, tényleg olvasott, bár nem nevezte volna hatalmas olvasásnak Draco pársoros levelét, amit már kívülről tudott, annyiszor átfutotta.

Hermione óvatosan fordult hátra, hogy átpillantson a Mardekár asztalához, de csalódottan vette tudomásul, hogy Draco nem jelent meg vacsorázni. Szegény házimanók - jutott a lány eszébe, ahogy visszafordult az asztalhoz -, Draco majd éjszaka megy hozzájuk kuncsorogni egy kis vacsoráért. Még éjszaka se hagyják őket békén.