the cure is you - Sebastian Stan [Completed]

woman

Chris még egyszer megkísérelte azt, hogy az ölébe emel, de én hevesen tiltakoztam ellene, és egyre messzebb csúsztam tőle.

- Rosszabb vagy, mint egy gyerek! - tette a csípőjére a kezét, és állásból nézett le rám.

- Akkor menj el! - morogtam, majd a fejemhez kaptam a kézfejem. - Eltalálok egyedül is a kocsimig, csak mondd meg, hogy hol vagyunk most.

- Nem mész sehova! - csóválta meg a fejét, mint egy apuka, és körbe nézett az udvaron. - Hol van már ez a gyökér? - motyogta, majd a telefonján megnézte, hogy mennyi az idő.

A mellettem lévő falnak támasztottam a tenyeremet, és sunyiba megpróbáltam felküzdeni magamat a fal mentén. A cigim már rég elfogyott, percekkel azelőtt, mielőtt Chris apáskodni kezdet felettem.

Térdre álltam, majd egy gyors mozdulattal állóhelyzetbe toltam ki magamat, és büszkén biccentettem egyet. Chris a telefonját bűvölte, nekem háttal, így halk léptekkel elindultam az ellenkező irányba, de szerencsétlenségemre szembe találtam magam, egy igazán nem kívánatos vendéggel.

- Hova indult, hölgyem? - kúszott kárörvendő vigyor a képére, mikor észrevette, hogy szökni próbáltam.

A kezét neki támasztotta az egyik lakókocsi oldalának, a vele szemben lévőnek pedig nekidöntötte a hátát, ezzel elállva azt a keskeny ösvényt, amit előbb még reménysugárként kerestem.

- El, tőled jó messzire. - morogtam, majd sarkon fordultam, és visszaindultam Evans felé, akinek fel sem tűnt a távozásom.

- Mindig is szerettem, hogy ilyen szellemes vagy. - indította el felém a kezét, gondolom azért, hogy végigsimítson a hátamon, de a hirtelen mozdulat flashbacket idézett fel bennem, és ijedten odébb ugrottam.

Sebastian értetlenül nézett felém, majd összeráncolta a szemöldökét, és kíváncsian fürkészni kezdte az arcomat. A nézésétől gyomorgörcsöm támadt, szédülni kezdtem, aminek következtében összerogytam, és a földre estem.

- Jézusom, jól vagy? - sietett közelebb Sebastian, de nemleges ráztam a fejemet, jelezve, hogy ne jöjjön közelebb. - Hozzak neked valamit? - váltott aggodóra a hangja, és tett egy lépést felém. - Akkor itt maradok, jó?

- Szent ég! - vette észre magát Chris is, majd a haverjára pillantott. - Mit csináltál vele?

- Semmit! - vágta rá hevesen Seb, majd felém nézett. - Út közben találkoztunk, és visszaindult erre, aztán összerogyott! - mondta tehetetlenül. - Én nem tudom, mit kéne csinálnunk!

A homlokomat a felhúzott térdeimnek döntöttem, majd megpróbálkoztam néhány mély levegőt vételével, és beszívtam a hideg esti levegőt, miközben azt szajkóztam magamban, hogy már nincs semmi baj, és nem is lesz.

- Mit tehetünk érted, Mikaela? - guggolt le elém Evans, ügyelve a távolság megtartására.

- Semmit. - köszürültem meg a torkom, és felé nyújtottam a kezemet, hogy húzzon fel, amit készségesen végre is hajtott. - Menjetek nyugodtan. Nem kell őrködni! - masszíroztam meg a halántékomat, ami erősen lüktetett.

- Elkísérünk. - jelentette ki Sebastian, és Chrisszel a nyomában, elindult a lakókocsim felé. - Gyere te is! - nézett rám a válla fölött, és elmosolyodott.

Felsóhajtottam, majd zsebre dugott kézzel a nyomukba eredtem, és csöndben hallgattam eszmecseréjüket a huszonegyedik századi nőkről. Igazán érdekfeszítő téma.

- Nem tudom! - rántotta meg a vállát Chris. - Kódnyelven beszélnek, és soha nem tudom, hogy mi az elvárás! Ha van pasijuk, akkor kellene nekik más, de ha szingli, akkor ő erős, független nő, és hozzá ne érjen pasi! - figurázta ki a nőket.