the cure is you - Sebastian Stan [Completed]

this love

"Mármint, szó szerint felfordult a gyomrom, és telibe hánytam Seb cipőjét, ezzel kiadva magamból a maradék kábítószert is."

- Mi a fasz?! - kiáltott fel elképedt arccal Sebastian, és undorodva nézte a méregdrága cipőjén lévő hányásomat.

- A fasz, más néven; pénisz, farkok, kuki satöbbi... - pislogtam nagyokat. - A férfiak nemiszerve. Azt hittem, legalább ezt tudod, mivel neked is van. Nem is kicsi. - nyaltam meg a számat, és Seb ölét vizslattam.

- Hát, ez teljesen kész! - fogta a mellkasát Chris, miközben hangosan felnevetett, Spencerrel karöltve.

- Mennyit ittál? - húzta fel mérgesen a szemöldökét Sebastian.

- Még nem eleget! - kurjantottam, és éppen messzebb akartam tőlük táncolgatni, de Seb a csuklóm köré fonta az ujjait, és visszatartott.

- Most azonnal hazaviszlek! - morogta, majd a kijárat felé kezdett tolni.

Segítségkérő tekintettel néztem Chris és Spencer párosára, akik vigyorogva felmutatták a hüvelykujjukat. Végül a lánynak esett meg rajtam a szíve, és utánunk sietett, nyomában Chrissel, akinek mindenhol volt a tekintete, csak ott nem, ahol illett volna lennie. Magyarán, Spencer seggét leste.

- Te, Sebastian akárki! - kiáltotta a lány hangosan. - Engedd el a csajomat! Ma este nem fogsz vele szexelni, ugyanis én láttam meg előbb! Innentől fogva, ő csakis az én csajom. Értve? - hablatyolt össze-vissza mindenfélét, amit én bólogatva, Chris röhögve, Seb pedig bosszúsan hallgatott.

- Igen, igen! Pontosan! - ugráltam oda a nő mellé, és nyomtam egy puszit az arcára, miután átkaroltam a vállát. - Már nem vagy a pasim, és valószínűleg nem is leszel. Akármennyire is fáj, most már Spencer a pasim. - mondtam határozottan.

- Csajod. - suttogta a fülembe Spenc segítőkészen.

- A csajom! - ismételtem meg a mondatom végét korrigálva. - Szóval nem fogok veled szexelni ma este, és nem is megyek veled haza!

Sebastian megrökönyödötten pislogott a haverjára. Végül felsóhajtott, és rám vezette a tekintetét, én is ránéztem. A levegő vibrálni kezdett, a feszültség egyre csak nőtt, és nőtt. Tartva a szemkontaktust éreztem, hogy a maradék káros élvezeticikk is elpárolgott belőlem a tekintetétől. Megszakította a pillantását, majd oldalra nézett, a kijárat irányába, és lassan, érthető tempóban beszélni kezdett.

- Nem tudom, hogy honnan jött, de egy szót sem ejtettem, semmiféle szexről, főleg nem veled. - vágta hozzám a szavakat. - Csak udvarias akartam lenni, ezért ajánlottam fel, hogy hazaviszlek. Nem akartam, hogy bajod essen, de ha nem, hát nem! - rántotta meg zsebre dugott kezeit, és sarkon fordulva elviharzott, mielőtt bármit is mondhattam volna.

A szívem őrült tempóban kalapált, a levegővételem háromszorosára gyorsult. Fájt a tüdőm, az agyam oxigénért kiabált. A kézfejemet a mellkasomra nyomva, siettem a hátsó kijárat felé, a magam előtt lévő embereket odébb lökdösve az utamból.

Pár kínkeserves perc után, kilöktem az ajtót, és kijutottam a friss levegőre. A hideg falhoz döntöttem a hátamat, és remegő kezekkel kerestem elő a cigis dobozomat. Kivettem belőle egy szálat, meggyújtottam, és amint lángra lobbant, a számba vettem, és amilyen erősen csak tudtam, magamba szívtam a mérgező anyagot.

Miért? Megint elcseszek mindent. Ha eddig volt egy icipici esélyem arra, hogy újra együtt legyek Sebastian-nal, az most végleg elúszott. És megint az én hibámból. Mindig én vagyok a hibás. Ő próbál rám figyelni, közeledni, de én ellököm a segítőkész kezeit magatól, minél messzebbre, reflexszerűen.

Legutóbbi veszekedésünknél is én voltam az, aki felkapta a vizet egy kis hülyeségen. Pedig ő csak néhány kérdést tett fel nekem. Miért vagyok ilyen? Miért nem lehetek normális? Miért félek?

- Jézusom, Mikaela! - fogta meg a zokogástól és hidegtől reszkedő testemet Chris. - Nincsen semmi baj, itt vagyok veled! Nem megyek sehova! - simogatta a hátamat, amihez lassacskán hozzászoktam.

Észre sem vettem, hogy folynak a könnyeim. Legszívesebben most sikítanék, hogy mindenki meghallja a bennem lévő fájdalmakat. Nem tudok mit kezdeni magammal! Egyszerűen elcseszett vagyok!

- Szívem! - fogta meg a térdeimet Spencer, miután összerogytam a fal mellett. - Kérlek, ne sírj! Tudom, hogy fáj, de mi segítünk, és itt vagyunk veled!

- Én... - kapkodtam a levegőt sírós hangon. - Én... - zokogtam fel hangosan ismét, majd egy újabb cigit vettem a kezemben.

- Hallod? - emelte meg az államat Chris. - Nincs rá szükséged! - próbálta elvenni a kezemből, de odébb húztam, és a számba tettem. - Sokkal többet érsz attól, hogy tönkretedd magadat! Kerülkedj felül magadon, Mikaela Rose!

- Én annyira elcseszett vagyok! - szorítottam a balkezem a szívemhez könnyezve. - Semmit nem érek, és ezt Sebastian is nagyon jól tudja. Ezért nincs velem, mivel egy senki vagyok, semmit nem érek. Ő...ő sokkal, de sokkal jobbat érdemel, mint amilyen én vagyok! Semmi sem vagyok! Azt se tudom, hogy miért reménykedek! Három év után is simán kidobott. Nyilván meg volt az oka, hogy miért nem engem választott! - szorítottam össze a szemeimet.

- Azonnal kussolj, mert mindjárt beletömök egy faszt a szádba! - mondta nyugodt, mély hangon Spencer. - Kemény három órája ismerhetlek, mégis többet tudok rólad, mint bárki másról! Igenis szokat érsz! Egy csodálatos, független nő vagy, aki fel tudott állni egy gödörből egyedül! Sínen van az életed, baby, csak te mindig a negatív oldalát nézed a dolgoknak. - magyarázta a szemembe nézve. - Sebastian elhagyott? És akkor mi van? Szopja le akkor a saját faszát! Nem te vagy a hibás, a helyzetet tekintve, mindketten féltek, ennyi az egész!

Döbbenten néztem a nő arcát. Tényleg csak ennyi lenne? Hogy nem merjük bevallani az érzéseinket? Az a baj, hogy félünk?

- De hát, azt mondta most is burkoltan, hogy nem vagyok hozzá elég jó! - néztem a földet, majd eldobtam az elégett csikket, és egy újat vettem elő. - És én.... - szívtam remegő hangon a cigibe. - Én elhiszem! Minden egyes dolgot, amit mond, elhiszek! - dörzsöltem meg a könnyektől égő szemeimet. - Azóta ostorozom magam, mióta ott hagyott. Nem tehetek róla, hogy rádöbbentett arra, hogy soha nem leszek hozzá való. A sors nem egymásnak rendelt minket. Majd talál valakit, akit szeret, csodál és remélem, hogy a tenyerén fogja majd hordozni, úgy, mint ahogy annó engem is hordozott.

- Oké, elég volt az önostorozásból, és a cigiből is! - csattant fel aggódó szemekkel Chris, kivette a számban lévő szálat, a földre dobta, és rálépett. - Ismerem Sebastian Stan-t. Te is ismered. Mind a ketten tudjuk, hogy milyen jószívű, önfeláldozó személyiség. Tud bunkó és tiszteletlen lenni, mint mindenki más. - mondta elhaló hanggal. - Ma este, azért jöttünk ide, mivel amióta eljöttél a forgatásról, búvalbaszott lett, és nem volt hajlandó se nekem, se Mackie-nek megnyílni. Rohadt sok időbe telt, amire sikerült kiszednünk belőle, hogy mi történt valójában az utolsó napodon. - sóhajtott fel halkan. - Ha rám hallgatsz, nem veszed a szívedre ezeket a beszólásokat, mivel nem tudod, hogy ő hogyan éli meg a dolgokat.

- Le kéne ülnünk beszélni. - motyogtam csüggedten, majd rágyújtottam. Újra.

Hey everyone ♡

Pff...!

Mai fejezet dala Camila Cabello  - This love című dala♡

Btw. a részek címei egy-egy dal címeit viselik, amiket minden rész alatt meg fogok nevezni, és ha akarjátok, meghallgatjátok♡

Remélem, tetszett a rész! Ha tetszett, esetleg hagyj egy vote-ot, vagy kommentet. Ha van valami észrevételed, nyugodtan oszd meg! Nem garantálom, hogy nincs benne hiba, de igyekszem!

Legyetek jók!

Love, hangyasav♡