the cure is you - Sebastian Stan [Completed]

hold on

SEBASTIAN STAN SZEMSZÖGE

- Ah, nem hinném, hogy lenne ma estére programunk. - ráztam a fejemet, miközben kifelé sétáltunk az épületből, miután vége lett a meetingnek. Chris épp felajánlotta Mackie-nek és nekem, hogy dobjunk be valahol egy sört.

- Oké, akkor hova menjünk? - kérdezte Anthony, és kíváncsian pislogott felém, mivel általában én szoktam kiválasztani a helyet, ahova beülünk. Nem tudom, hogy mikor alakult ez ki, de a fiúk úgy gondolták, hogy egyedül én tudok megfelelő bárt találni.

- Hát, jobb lenne, ha inkább csak átjönnétek hozzánk. - mondtam, majd kinyitottam az autómat. - Rosie mostanában sokat van otthon, és jól jönne neki egy kis társaság. - nyitottam ki az ajtót, majd én beültem a vezető ülésbe, Chris mellém, az anyósülésre, Mackie pedig hátra kényszerült.

- Tényleg! - csapott vállon Chris. - Mennyi idő van még a nagy napig? - érdeklődött izgatottan, ugrálva az ülésében. Néha elfelejtem, hogy miért is barátkozok nagyra nőtt gyerekekkel.

- Két hét, de igazából bármelyik pillanatban hívhat Rosie. - automatikusan vigyor kúszott az arcomra, miközben a gyomrom liftezni kezdett.

Apa leszek, rohadtul. Pár hónappal ezelőtt még elképzelni sem tudtam, hogy valaha újra összesodor majd az élet Mikaela Rose-val, erre most itt vagyunk. Ketten, a közös lakásunkban és már csak hosszú napok kérdése, hogy mikor tarthatom a kezemben az újszülött fiamat.

Még nem láttam a fiamat, máris teljes szívemből szeretem, csakúgy mint Rosie-t, aki az egyetlen dolog, amiért úgy érzem, hogy érdemes élnem. Ő annyira odaadó, tisztaszívű és egyszerűen elképesztő, hogy néha már megkérdőjelezem magamat. Hogy érdemeltem ki azt, hogy ilyen csodálatos barátnőm legyen?

Minden egyes alkalommal, amikor találkozik a pillantásunk, a pillangók életre kelnek a hasamban. Nagyon szeretem ezt a lány, és remélem, hogy soha sem fogom őt elveszíteni. Szinte csak most, hogy újra visszakaptam, döbbentem rá, hogy mennyire hiányzott az életemből.

Nélküle üres vagyok, és nem találom a helyemet. Viszont mikor mellettem van, tudom, hogy mit kell tennem. Megvédenem őt, tisztelni és nagyon szeretni, mivel ő az életem szerelme.

- Már megint ez az ábrándos mosoly, Stan! - forgatta meg Anthony a szemeit, de azért ő is mosolygott. - Komolyan mondom, hogy Mika a legjobb dolog, ami történhetett veled az életben. Most már nem vagy olyan papucs, és végre túlléptél a faszfej korszakodon is. - mondta, én pedig helyeslően biccentettem felé, hiszen teljes mértékben igazat kellett, hogy adjak neki.

Tényleg papucs voltam, elég sokszor, viszont Mikaela a legjobb dolgokat váltja ki belőlem. Mióta újra együtt vagyunk, sokkal nagyobb az önbizalmam és igazából, ez neki köszönhetem, mivel volt olyan, hogy este, alvás helyett, azt taglalta, hogy mit szeret bennem, és nekem is kéne szeretnem magamat.

A faszfej korszakot viszont inkább hanyagoljuk. Mind Mika, mind én a részesei voltunk, elég is volt belőle egy életre. Nem voltam én mindig olyan ember, aki egoistán csak magával törődik, és olyan személy sem, aki kihasználja a kinézetét, hogy mindenkit megszerezzen magának.

- Egyből hozzátok megyünk? - Chris a lábával dobolva vette elő a telefonját, és pötyögni kezdett valamit.

- Úgy terveztem, igen. - mondtam, és balra fordultam. Ahogy ránéztem Chris telefonjára, a szívem nagyot dobbant. Nem is néztem, hogy Rosie keresett-e, amíg tárgyaláson ültünk. Bármennyire titokban is nézegettem a telefonomat, miközben folyt a meeting, egy idő után a rendező, aki velünk szeretne dolgozni, megelégelte a dolgot, és megkért, hogy kapcsoljam ki a készüléket.