the cure is you - Sebastian Stan [Completed]

gasoline

- És mit dolgoztok? - kérdezte Tyler kíváncsian Chris-től, és Spencer-től, miután leültem a kanapéra, jó távol tőle. Kaptam egy szúrós pillantást, de nem nagyon foglalkoztam vele.

- Színész vagyok. - húzta fel a szemöldökét Chris, és hátra dőlt a fotelban. Karba tett kézzel mért végig, amikor beértem a nappaliba. Ezt tuti, nem fogom megúszni komolyabb elbeszélgetés nélkül. - Elég híres. - tette hozzá.

- Milyen filmekben játszol? - ráncolta össze a szemöldökét Tyler, érdeklődést tettettve.

- Amerika kapitány. - motyogta a férfi. - Én vagyok benne a Amerika kapitány. - biccentett jelentőség teljesen Tyler irányába.

- Ó, tudom! - csettintett egyet a tőlem messze ücsörgő férfi, és az állát fogva törte a fejét. - Abba van még az a vörös csajszi, nagy mellekkel, nem? - vigyorgott, és egyenesen a szemembe nézett.

Most arra vár, hogy megsértődjek, amiért más nőket dicsér, miközben a pasim, vagy férjem, vagy nem is tudom, hogy mimet játsza?! Se időm, se energiám nincs azon kattogni, hogy mi jár a fejében.

Mér évekkel ezelőtt sem adott semmilyen normális, kézzel fogható választ arra, miért viselkedik úgy, ahogy. Nem árult el soha semmit nekem.

Én pedig naivan azt gondoltam, hogy lehet elég szar a helyzetem, és ő egy faszként viselkedik velem, de majd én segítek neki, és egymásba szeretünk, aztán boldogan élünk, míg meg nem halunk.

Csakhogy ez az esetek többségében, még akkor sem alakul így, ha normális módon ismerkednek meg egymással a felek. Először mindenki elmegy randira, visz a másiknak virágot, megvigasztalja, ha szomorú, aztán, ha úgy adódik, összejönnek.

Ezután járnak egy ideig úgy, hogy külön élnek. Megbíznak egymásban, ezért meg sem fordul a fejükben, hogy a másik hogyan érez irántuk.

Kimondják az a bizonyos, nyolc betűből álló szót, örökre megpecsételve azzal a sorsukat. Megfulladnak a szerelemben, hanyagolják saját magukat, és csak a másik fél számít nekik.

Szembe mennek családdal, testvérrel, szülővel, baráttal.

Aztán kivesznek egy közös lakást, ahol együtt éldegélnek egy huzamosabb ideig, míg megszokják egymást. Utána, ha nagyban gondolkoznak, vesznek egy házat, kutyát, vagy esetleg összeházasodnak.

- Meg van az a pasi is... - mondta Tyler, a plafont nézve. - Hogy is hívják? Sebastian Stan? - amint kiejtette a száján Seb nevét, egyből rákaptam a szemeimet.

Ahogy sejtettem, engem figyelt. De nem csak ő. Az összes szobában tartózkodó személy felém fordította a fejét, ami nyilván Tyler-nek is szemet szúrt, és szóvá is tette, pontosan úgy, ahogy szokta.

- Csak nem? - húzta fel a szemöldökét elképedve, és rám mutatott a mutató ujjával, miközben Spenc és Chris irányába fordította az arcát. - Te? - nézett most rám elképedt szemekkel, és oldalra döntött fejjel. - Te és Stan?

Kétségbeesetten pislogtam a padló irányába. Nagy szarban voltam, az biztos.

- Mikaela? - állt meg előttem Tyler, mire felnéztem az arcára, amin az ingerültség mutatkozott meg leginkább. - Velem jönnél egy kicsit? - biccentett a hálószoba irányába, és felém nyújtotta a kezeit.

A számba harapva néztem el mellette, egyenesen a barátaim felé, akik többnyire mérges tekintettel mérgetették a férfi hátát, illetve kifigurázták őt, és a viselkedését.

- De hát, vendégeim vannak... - kulcsoltam össze az ölembe remegő kezeimet. - Elég nagy udvariatlanság lenne, ha itt hagynánk őket! - motyogtam halkan.