the cure is you - Sebastian Stan [Completed]

drugs

Füst gomolyog az egész helységben. A neon csövek pislákoló fénnyel adják meg a gyér világosságot. Az izzadság szaga, az alkohollal keveredve illatozza be a szórakozóhelyet. Egymáshoz dörgölőző testek, egymásba fonodott párocskák, csókolozó idegenek foglalják el a félreeső sarkakat. Az illegálisan bejutott fiatalok a táncparketten rázzák magukat, seggüket hozzádörzsölve, idegen, pénzes pasasokhoz, akik az este további részében az összes csekket állni fogják.

- Egy vodka. - raktam le a pultra a pénzt, majd felültem az egyik szabad bárszékre.

Mellettem, a jobb oldalon, egy férfi foglalt helyet, aki előtt egy nő térdelt. Egyből el is fordultam, elvégre nem voltam kíváncsi arra, hogyan kényezteti pénzért a férfit, ez a könnyű vérű ribi.

A balomon egy számomra jól ismert alak ült, magányosan. Szürke trikót viselt, egyszerű farmerrel és a számára kihagyhatatlan tornacipőjével. A haja borzosan meredezett az ég felé. A kezében egy szál cigi füstölgött.

- Adsz egyet? - szólítottam meg a férfit, aki lassan rám emelte a tekintetét, majd mikor meglátta, hogy ki vagyok, elmosolyodott, és egy biccentéssel üdvözölt.

- Mi járatban errefelé? - döntötte oldalra a fejét, miután megkívánt egy szál cigivel. - Úgy tudom, hogy nem szereted a zsivajt.

- Nem is! - fújtam ki a füstöt lehunyott szemekkel. - Csak kellett most egy kis lazítás. - nyaltam meg a számat, majd újra szívtam a tömény dohányból.

- Esetleg, - hajolt közelebb bizalmasan a férfi. - Ha kell valami erősebb, van nálam a jó cuccból, amit úgy szeretsz! - próbált elcsábítani.

- Fél óra múlva, a szokásos helyen. - morogtam, majd a pultos felé fordulva, elvettem a kikért piá, és a mellettem legyeskedő pasinak adtam. - De ha megint átvágsz, vagy jönnek a zsaruk, neked véged! - húztam fel fenyegetően a szemöldökömet, majd felkeltem a székből, és a mosdók felé vettem az irányt.

Átverekedtem magamat a tömegen, majd beálltam a végeláthatatlan sorba, ahol merészebbnél merészebb ruhákba öltözködött nők sorakoztak. Sokan már a sárgaföldig itták magukat, és egy-egy barátnőjük támogatták őket két oldalról.

- Te jössz! - lökött meg egy csaj hátulról, mire bemutattam neki, és bementem az egyik fülkébe.

Már bőven eltelt fél óra, mikor a szokásos asztalunk felé sétáltam. A férfi már ott ült, néhány ismeretlen ismerőssel karöltve. Véleményem szerint, totál kiüthette magát az elmúlt fél órában, ugyanis úgy izzadt, mint egy ló, és mámoros mosoly bujkált a szája sarkában.

- Szóval? - pofoztam meg az arcát, mire összerezzent, de kissé észhez tért.

- Ó, Mika! - nevetett fel hangosan, mire én és a haverjai is furán néztünk rá, de ez a viselkedés viszonylag megszokott egy olyan srácnál, mint amilyen ő. - Ők itt Spencer, Dennis és Matthias. - mutatta be nekem a többieket, aki mosolyogva biccentettek felém, majd odébb csúsztak, hogy én is le tudjak ülni. - Ő pedig nem más, mint Mikaela, az egyik jó barátom. - mutatott rám.

- Sziasztok! - motyogtam, majd végignéztem az összegyűlt társaságon.

Spencer, egy húszas éveiben járó lány volt. Hosszú, platinaszőke haja a kibontva terült szét a hátán. Rózsaszín haspólót viselt, egy csillogós miniszoknyával, valamint egy magassarkúval, ami szintén tökéletes összhangban volt a szettjével. Nem tűnt elsőre szimpatikusnak, de nagyon barátságosan üdvözölt, szóval adtam annak egy esélyt, hogy jobban megismerjem a közeljövőben.

Dennis sokkal idősebb volt. Nagyjából olyan harmincötre tippelném meg  az életkorát. Inget viselt, elegáns nadrággal, karján drága, aranyból készült órával. Sütött róla, hogy mennyire gazdag. Nagyon udvariasnak és figyelmesnek bizonyul, amikor Matthiashoz ért.