the cure is you - Sebastian Stan [Completed]

till forever falls apart

- Szóval Mikaela? - a pszichológus kíváncsian nézett Rosie irányában, aki a szemét törölgetve mosolygott. - Hogy érzed? Rendben leszel nélkülem?

Ma van harmadik hónapja, hogy Mikaela Rose rávette magát, és elkezdett terápiára járni, hogy feldolgozza mind azt, ami vele történt. Amikor kinyitotta a szemét, hirtelen minden emlék megrohamozta, mintha a sötétség egy gátat alkotott volna, amíg nem volt eszméleténél.

Napokon keresztül zokogott, és azt hajtogatta, hogy szeretné visszakapni a kisfiát. Egyszerűen nem bírta felfogni, hogy egy mozdulat miatt, tönkrement az egész élete. Hála az égnek, Sebastian végig a lány mellett volt. Ugyan fájt neki, amiket a lány mondott néha napján, de nem hagyta faképnél Rosie-t.

Mikaela először csak sírt, utána magát hibáztatta, majd Sebastian szemére hányta, hogyha a férfi otthon maradt volna vele, akkor még most is boldogan élnének, hárman. Akár mennyire szívbe markoló dolgokat vágott Rosie a fejéhez, nem ment el, hanem lágyan átölelte, és hagyta, hogy kisírja magából a feszültséget.

Miután Mikaela a zárójelentésével a kezében kilépett a kórházból, úgy érezte, hogy nem képes tovább élni. Az üresség, ami belülről emésztette egyszerűen túl sok volt a törékeny lánynak. Nem bírta elviselni, ha emberek voltak a közelében. Nem szerette, hogyha megölelték, és egyedül Seb-t tűrte meg maga mellett.

Nem sokat beszélt a nő. Belül mindig zokogott, a szíve sajgott, de nem szólt egy szót sem. Egy ideig csak magával foglalkozott. Önsajnálatba merült, és semmi sem érdekelte, csak a saját fájdalma. Ez önző dolog volt tőle, de Seb megértette, hogy mit miért tesz Rosie.

Sebastian élete is darabokban volt. Rosie fizikai állapotának javulása ugyan egy picit csökkentette a fájdalmat, ami a szívére telepedett, de képtelen volt elengedni a fia emlékét. Amikor Mika nagy nehezen elaludt, gyakran volt olyan, hogy Seb az üvegért nyúlt, és addig itta a szeszes italt, amíg teljesen ki nem ütötte magát.

Az élete romokban volt, a karrierje egy pillantás alatt összeomlott, mikor konkrétan felszívódott, és már arra a szintre is eljutott, hogy egyedül akart maradni a bánatával. Chris és Mackie hívásait és aggódó üzeneteit teljes mértékben ignorálta. Nem akart senkivel sem találkozni, egyedül Mikaela volt az az ember, akit a karjaiban akart tartani.

Mikor Rosie meglátta, hogy Sebastian a darabjaira hullott, tudta, hogy tennie kell valamit. Este, mikor Seb az üveghez nyúlt, fenn maradt a férfival, és halkan beszélgetni kezdtek, együtt. Pár hét elteltével sikerült rávennie Sebastian-t, hogy ne igyon. Persze, néha vannak olyan napok, amikor Seb az alkoholhoz fordulna, de aztán eszébe jut, amit egyik este Rosie mondott neki.

- Csak az a baj, Sebby, hogy nekem már csak te maradtál. Felőlem ihatnál, ha nem lenne káros az egészségedre, de figyelj rám. Ha te is itt hagysz, teljesen egyedül maradok, és én nem akarok egyedül lenni, főleg nem nélküled!

Az egyik borús keddi napon, Sebastian előállt egy ötlettel, aminek a vége az lett, hogy pár nappal később vettek egy közös házat, és odaköltöztek. A lakás egy kifejezett családi ház volt. Ugyan Mika már sajnos nem volt képes a megtermékenyülésre, titkon mindketten remélték, hogy egyszer lesz egy közös, örökbe fogadott gyermekük.

Egyik este Mikaela egyedül maradt. Amióta kijött a kórházból, mindig Sebastian mellett volt, most viszont egyedül maradt, és rettegett. Minden így kezdődött az nap este is. Csönd volt, csak a tévé ment halkan. Mika bekuckózott az egyik fotelba, és kíváncsi szemekkel nézte a tévé képernyőjén váltakozó képsorokat.