the cure is you - Sebastian Stan [Completed]

look up at the stars

"- Beszélnünk kell veled!"

Összeráncolt szemöldökkel néztem Chris-t és Spencer-t, ahogy komoly arccal nézik a mozdulataimat.

Beharaptam a számat, majd vettem egy mély levegőt, és az egyik kezemet, - amiben nem tartottam a bevásárló tasakot -, a hasamra simítottam.

- Igen? - köszörültem meg a torkomat, mivel a hirtelen rám telepedett idegességtől teljesen kiszáradt a torkom.

- Azt javaslom, hogy menjünk be. - mondta Chris, és felém nyúlva, kivette a kezemből a nehéz táskát. - Nem kellene cipekedned! - dorgált meg halkan, mire csak megforgattam a szememet. - Attól, hogy egyedül élsz, nyugodtan szólhatsz nekünk, és segítünk vásárolni. - ajánlotta fel kedvesen.

- Nem halálos beteg vagyok, hanem terhes. - motyogtam közönyösen, mire Spencer felhúzta az egyik szemöldökét, és panaszosan felsóhajtott.

- Bemehetnénk? - kérdezte határozott hangsúllyal. - Egyre hidegebb van, én meg egy szar pulcsiba álldogálok itt, mint valami kuncsaftra váró kurva. - didergett Spencer.

- Bocsi, de most nem alkalmas. - hárítottam el egyből a kérést, és visszavettem Chris kezéből a csomagomat is. - Sok a dolgom, elég hosszú napok állnak előttem. - biccentettem oldalra a fejemet, és hátráltam pár lépést, a ház bejárata felé. - Talán majd máskor! - intettem, és megfordulva ott akartam hagyni őket, de Spencer ujjai a karomra markoltak, pont ott, ahol korábban Tyler is megrángatott. - Aú, Spenc! Engedj el, ez fáj! - ugrottam odébb tőle.

Ijedten dörzsöltem a karomat, ami lüktetett a fájdalomtól, miközben Spencer és a mellette álló Chris arcát figyeltem.

A nő kelletlenül sóhajtott egyet, és idegesen kezdte el tördelni az ujjait, mintha valami rosszat tett volna. Felhúzta a vállait, gondolom azért, hogy még kevésbé fázzon, és kerülni kezdte a tekintetemet.

Chris megfejthetetlen szemekkel nézett az irányomba. Láttam a tekintetében értetlenséget, tenni akarást és aggódást is. A testtartása is megváltozott, mereven tartotta minden porcikáját. Állkapcsát megfeszítette, a kezeit pedig a zsebeibe csúsztatta.

- Életem! - kiáltott fel mögöttem egy hang hirtelen, mire mind a hárman az nyitódó ajtó felé kaptuk a fejünket. Összeszorította szemmel és egy vonalba préselt szájjal néztem, ahogy Tyler sziluettje szépen lassan, kirajzolódik mindenki előtt.

A férfi, akit hátulról a nappaliból kiszűrődő fények világítottak meg, nekidöntötte oldalát az ajtókeretnek, és vigyor kúszott az arcára. Kezeit keresztbe fonta test előtt, lábait lazán pihentette egymás mellett. A haja borzosan meredezett az ég felé. Gondolom, most tért magához nem rég.

A többiek számára legsokkolóbb dolog azonban nem a férfi jelenléte volt, hanem ahogy megjelent.

A szálkás felsőtestét semmi nem borította, félmeztelenül feszített az ajtóban. Csak most vettem észre, hogy vízcseppek gördülnek végig a mellkasán. Ezek szerint, vett egy frissítő zuhanyt, és reményeim szerint, kijózanodott.

- Mika? - szólalt meg a hátam mögül Spencer, értetlenkedve. - Ki a fasz ez a csávó? - emelte meg a hangját, aztán elhalkult. - Mondjuk, nem hibáztatlak, elég jól néz ki. Én is rá mozdultam volna. - motyogta halkan, majd visszatért a számonkérő hangjához. - Mi a franc képzelsz, Mikaela Rose, hogy egy pasival tengeted a napjaidat, minket nélkülözve?!

- Spenc, ez nem az, aminek látszik... - próbáltam menteni a menthetőt, de a lány hajthatatlan volt, és gyorsan a szavamba vágott.

- Pár nappal ezelőtt még Sebastian-ért bőgtél, hogy még mindig szereted, és olyan jó vele lenni! - csattant fel idegesen. - Most meg egy félmeztelen, egész dögös pasi áll a házad bejáratában!