𝑢́𝑗 𝑘𝑒𝑧𝑑𝑒𝑡 𝑎 𝑚𝑎𝑓𝑓𝑖𝑎́𝑏𝑎𝑛

Döntés

** Liz szemszöge **

Az ajtóban egy nem várt vendég várt, aki nem volt más, mint a keresztapám.

Könnyes szemmel öleltem meg. Nem tudtam,, mit keres itt, de most nagyon őrültem.
- Mit keresel itt?? - kérdeztem miután elengedtem.
- Apád mondta, hogy szükség lesz rám. Ja és a bátyád írta meg, hogy hol találtak meg. Menjünk be mielőtt megfázol. - nézet végig rajtam. Előre engedtem, magam után meg becsuktam az ajtót.
- Baby... - jött hozzánk Adam, de mikor meglátta a keresztapámat csöndbe maradt.
- Adam bemutatom neked a keresztapámat. Keresztapu a barátom, Adam. - mutattam be őket egymásnak.
- Menjünk beljebb. - fogtam meg Adam kezét. A kanapéra ültünk le.
- Tudok mindent. - néztem Chrisre
- Hogy döntesz?? - tért egyből a lényegre.
- Megbocsájtok nekik, de majd holnap mondom el. - néztem a szemébe. Könnyek szöktek a szemébe. - Nem tehettek erről. Apa engem és anyut védte meg ezzel. - bújtam Adamhoz. Adam átkarolt és simogatta a hátamat.
- Ennek nagyon örülök. Amúgy mióta van neked barátod?? - kérdezte mosolyogva.
- Kb. egy hónapja. - válaszoltam mosolyogva
- Értem. - nézet ránk minden tudó pillantással. - És mit kell rólad tudni Adam?? - kérdezte keresztesi a barátomtól.
- Van egy húgom, aki Liznek az egyik legjobb barátnője. Focizok, a csapatban én vagyok a csapatkapitány. Hobbi szinten deszkázok. A Harvardra készülök. Ennyi. - sorolt el pár dolgot magáról.
- Akkor értem, miért jösz ki jól Lizzel. - nevette el magát a keresztapám.
- Nekem szólni luxus. - ült le a földre Noah.
- Ja. - válaszolta a keresztapánk.
- Amúgy meddig maratsz?? - kérdezte a bátyám a keresztapánktól.
- Nem tudom, ez az apátoktól függ. - vonta meg a vállát.
- Megtanítasz lőni??? - kérdeztem a fatertól
- Ezt anyáddal beszéld meg. Ha ő rábólint akkor igen. - mondta
- De légyszí. - néztem rá boci szemekkel.
- Oké legyen. - egyeztet bele.
- Mikor??? - jöttem izgalomba.
- Mikor szeretnéd?? - kérdezte mosolyogva.
- Ma, ha lehet. - pattantam fel a kanapéról.
- Felőlem, de akkor anyádnak egy szót sem, mert kinyír minket. - állt fel ő is.
- A többiek is jönnek?? - nézet ránk a fater.
- Szerintem igen. - bólogattam. - Szólok nekik. SRÁCOK. - kiabáltam el magam. A többiek szép lassan jöttek le az emeletről.
- Mi van?? - nézet rám Lia - Szia Chris. - köszönt a fateromnak. Mikor a többiek is leértek ledöbbentek.
- Sziasztok. Arról lenne szó, ha szeretnétek megtanulhatok lőni. - avatta be a többieket Chris.
- WOW. Az kurva jó lenne. - szólalt meg Kíra sajátos módján.
- Ja szerintem is. - nyögte ki nagy nehezen Mike.

- Akkor öltözetek megyünk. - csapta össze keresztapa a kezét. - Liz neked, hoztam valamit. - szolt mielőtt elmentem volna. Felcsillant a szemem, mindig is imádtam a meglepéseket, amit hozót a keresztapám. Egy csomaggal jött vissza.
- Már vártam mikor adhatom oda ezt az ajándékot. - nyújtotta át a csomagot. Nagy izgatottan bontottam ki az ajándékot. Valmi ruhák voltak benne.
- Ezt az apáddal együtt vettük mielőtt megszületnél volna. Gondoltuk jól fog jönni egyszer. - mondta
A csomagba egy fekete bőr nadrág volt, hozzá való bőrdzseki, egy fekete toppal és egy kocka alakú magassarkú csizmával.
- Úristen köszönöm. - öleltem meg. - Majd apunak is megköszönöm. - néztem a keresztapám szemébe.
- Menj öltözni, hogy végre elinduljunk. - szólalt meg a bátyám. Gyorsan felszaladtam Adam szobájába átöltözni. Adam ép a bőrdzsekijét vett fel. Kurva jól nézet ki. Egy fekete szakítót farmer volt rajta, egy fekete póló, ami elég szűk volt, így látszódót az izmos karja, rá meg a bőrdzsekit vette. A cipője meg egy fekete puma volt.
- Jöttem öltözni. - nyögtem ki nagy nehezen.
- Felőlem oké. Megvárjalak??? - kérdezte, mielőtt bementem volna a fürdőbe.
- Igen, az jó lenne. - csuktam be magam után, az ajtót. Gyorsan magamra húztam a ruhát és mentem is ki.
Adam az ajtó nyitódásra rám kapta a fejét. Mikor meglátott, nem mondott semmi, csak megnyalta az alsó ajkát.
- Kurvára dögös vagy baby. - lépet elém és megcsókolt.
- Köszi, te sem vay rossz. - néztem rajta végig még egyszer.
- Menjünk. - fogta meg a kezem és elindultunk le. Mindenki már lent volt.
- Akkor induljunk. Noah neked itt van a kulcsod. - adott a bátyám kezébe egy motor kulcsot.
- Kösz, hogy elhoztad. - mondta Noah
- Liz neked is, van egy motor. - adott kezembe egy kulcsot. - A többiek velem jönnek, vagyis Adam Lizzel, megy. Noahval meg Emma. Különben nem férnénk el. - magyarázta el a keresztapánk. Kiértünk, de egy motort sem láttam, értetlenül néztem a bátyámra.
- Itt van ez a gomb, nyomd meg. - mutatta a sajátján és megnyomta. Pár perc múlva meg jelent egy fekete-fehér motor. Én is megnyomtam. Nekem meg egy fekete motor jelent meg, amin mindenhol lila fény volt.
- WOW. - ennyit tudtam mondani.
- Ez mostantól a tiéd. Ha nálad van a kulcsa bármikor magadhoz tudod "hívni" a motort. - mosolygót rám a keresztapánk. - Akkor menjünk. - szált be kereszt apu a kocsiba, de lehúzta az ablakot és kiszólt. - Van egy bukósisak gomb is rajta, ha megnyomod előjön kettő bukósisak. - mondta és el is hajtott. Megnyomtam és tényleg kijött kettő bukósisak. Egy fekete lilás, ami az enyém volt. A másik csak egyszerű fekete volt. Ezt Adam vette fel.
- Húgi kövess és akkor nem fogsz eltévedni. - szólt nekem Noah.
- Oké. - szálltam fel a motorra. Mögém felült Adam és átfogta a derekamat. Beindítottam a motort és elindultam Noahék után. Nagyon jó volt száguldani a motorral. Egy hatalmas épület előtt álltunk meg, ami kapuval volt körbe kerítve.
- Noah Woods. - mondta a kapuban lévő embernek. Kinyitotta a kaput és bemehetünk. 
Levettük a bukósisakot és megnyomtam a sisakomhoz kétszer, mert így kinyílt a hátúja és betudtuk tenni. Háromszor megnyomtam bezárult.
- Gyorsabbak voltatok, mint hittem volna. - szólalt meg megölünk egy férfi.
- Szia apa. - öleltem meg Noah az apánkat. Apa is köszönt neki és megölelte Noaht.
- Lányom. - lépet elém miután elengedte Noaht. Könnyes lett a szemem. - Na ne sírj. - ölelt meg az apám. Sírva öleltem vissza. Mikor elváltunk gyorsan letöröltem a könnycseppeket az arcomról.
- Döntöttem. - szólaltam meg és az apám szemébe néztem. A szemébe reményt és kételyt láttam meg. - Legyünk újra egy család, de akkor én is beszállok. - szögeztem le és a többiek elnevették magukat. Apu is nevetett, de a szemébe könnyek gyűltek.
- Menjünk be, mert megfagytok. -  ment be apa az épületbe, mi meg utána mentünk.
- Végre. Mi tartott eddig?? - kérdezte egy idősebb nő. Mikor meglátott engem elsírta magát.
- Anya ne... - Nem tudta befejezni apám, mert a nő jó szorosan átölelt.
- Mama?? - kérdeztem én is könnytől csillogó szemekkel.
- Igen. Gyönyörű lettél. - nézet végig rajtam
- Mama. - öleltem át. - Menjünk utána még beszélünk. - töröltem meg a szememet.
- Lányom, te a bátyáddal, Adammal leszel. A többiek jönnek velem. - nézet apu a többiekre. A bátyám elindult mi meg követük.
- Hova megyünk?? - kérdezte a barátom. - Miért váltunk szét a többiektől?? - tett fel még egy kérdést.
- Mert Liz bele szeretne kerülni a családi "üzletbe" akkor meg kell tanulnia, hogyan legyen a maffia "hercegnője". - magyarázta nagy beleéléssel. - És mivel nélküled nem csinál semmit, ezért kerültél te is hozzám. - magyarázta Adam itt létét.
- Kezdjük. Először is vannak szabályok. 1. Nem mondhatod el senkinek, hogy benne vagy a maffiában. 2. Soha nem késs el az edzésről, vagy gyűlésről. 3. Mindig legyen nálad valamilyen fegyver. Ennyi, igazából késni apa miatt nem lehet, mert gyűlöli. A többi meg érthető. Na most, hogy tudtok mindent kezdjük a verekedéssel. - csapta össze a kezét a bátyám. Döbbenten néztem rá. - Nyugi húgi nem lesz semmi baj. Mag sz lesz pár zöldes foltod. - rándította meg a vállát. Igaz ebbe semmi olyan nincsen.

Egész ebédig tanultam, hogy mit hogyan csináljak.
- Egész jó, ahoz képest, hogy csak most kezdtél el gyakorolni. - dicsért meg a bátyám.
- Köszönöm, viszont együnk valamit. - mondtam, erre meg is kordult a gyomrom.
- Ok. Szólok apunak, hogy jöjjenek az ebédlőbe. - mondta és elrohant.
- Tényleg nagyon ügyes voltál. -  dicsért meg és adott egy szájra puszit Adam.
- Köszi. - adtam vissza puszit
Ez így ment egy darabok, míg Adam meg nem unta ezt a pártoskodást és csókká nem mélyítette. Én a nyaka köré fontam a karomat. Adam meg a kezét a derekamra tette, vagyis azt hittem. A derekamról a seggemre vándorolt a keze és belemarkolt. Én meg bele nyögtem egy kicsit a csókunkba. Pont ebben a pillantásban jött vissza a bátyám.
- Borzasztóak vagytok. Legalább te húgi lennél egy kicsit visszafogottabb. - rázta a fejét Noah.
- Tudod milyen jól csókol, ráadásul láttad, hogy néz ki?? Szóval nem mindazt nekem, hogy folyam vissza magam, mert nem fogom. - tettem keresztbe a kezemet.
- Még is csak jól csókolok?? - nézet rám huncut mosollyal Adam. Csak megforgattam a szememet.
- Hol van az ebédlő éhes vagyok. - indultam el
- Gyere te éhenkórász. - fogtam meg kezemet a bátyám és elkezdet húzni. Adam nevetve követett minket. Egy hatalmas ajtó előtt álltunk meg. Noah kinyitotta és vagy száz embert láttam egy teremben enni.
- Itt is vagyunk. Mindenkinek meg van a saját helye. Nekünk külön asztal van. Mert ugye a család itt "szent". Gyertek nem harap senki. - kuncogót magában a tesóm. Mikor beléptünk mindenki ránk kapta a fejét és elkezdtek sugdolózni. Noah csak végig sétált az asztalok közöt és leült a leghátsó asztalhoz.
- De ha ez a családi asztal akkor a többiek nem ülhetnek ide?? - kérdezte egy kicsit szomorkásan.
- Igazából nem lehetne, de változnak az idők. Apuék is megjöttek. - mutatott az ajtó irányába. Egyszer csak néma csend lett és nem beszélt senki semmit. Csak a lebegő vételünket lehetett hallani. Apu leült az asztalhoz a többiekkel együtt. Kihozták az ennivalót és elkezdtünk enni. Mindenki elmondta, hogy mi minden csinált, mire végeztünk az ebéddel már csak mi maradtunk a hatalmas ebédlőbe, ahol előbb még több százan voltak.
- Még egy kicsit gyakoroljatok utána meg beszélünk anyáitokkal. - nézet rám és a bátyámra az apánk. - Nem lesz egy könnyű menet, az bisztos. - dörmögte az orra altatás felállt. - Gyertek, még van egy kis időnk. - biccentet a többieknek. Mi is felváltunk és visszamentünk gyakorolni. Nagyon gyorsan telt az idő. Egyszer csak anyut láttam meg az ajtóba és csillogó szemekkel nézet minket.
- Anya.- rohantam anyuhoz és jó szorosan átöleltem. - Apa erről nem tehet én szeretem volna bekerülni. Ne aput hibáztasd ő nem csinált semmit. - hablatyoltam össze-vissza.
- Liz nyugi, nincs semmi baj. Egyszer úgy is be kelet volna szállnod, így legalább nem kell erőltetni. - simogatta a hajamat anyu. - Fiam azért szólhattál volna. - néztem Noahra anyu szigorúan, de végül elmosolyodott. - Gyere ide fiam. - hívta anyu a bátyámat hozzánk. Noah -szorosan ölelt át minket.

Soha nem éreztem még ilyet. Mintha minden a helyére került volna. A családom újra tökéletes volt. A pasim a világ legcsodálatosabb fiúja, és olyan barátok állnak mellettem amilyet mindenkinek gondolok.