𝑢́𝑗 𝑘𝑒𝑧𝑑𝑒𝑡 𝑎 𝑚𝑎𝑓𝑓𝑖𝑎́𝑏𝑎𝑛

Emlék

- Ja, bocsi Adam. - mondta nekem

- Bemutatom neked az...

UNOKA TESVÉREMET. - mondta ki végre Liz. Nagyon megkönnyebbültem.

- Szia Krisztopher vagyok, de mindenki csak Krisztinek hív. - mutatkozott be.

- Adam. - mondtam neki.

- Mi akkor mennénk. - mondta Liz kicsit elpirulva

- Akkor sziasztok. Örülök, hogy megismertelek Adam.

- Én is. - köszöntem el tőle.

- Szia. - mondta Liz és megölelte a fiút. Ezután elkezdet húzni.

- Na, de baba hova sietsz??? - kérdeztem mosolyogva

- Ne mosolyog nagyon ciki volt, hogy épp csókolózok veled és ezt észre veszi az unokatestvérem. - mondta enyhén elpirulva. Imádom, hogy ilyen könnyen pirul.

- Etel nincs semmi gond. Na néz rám baba légyszi. - kérleltem, de még mindig a cipőét nézte.

- Jó igaz lehetett volna gázab is. - mondta

- Hát igen, lehetett volna. - nevetem el magam.

- Menjünk az óriáskerékre. - nézet rám bociszemekkel

- Oké, de csak a

Beültünk és elindult. Mikor a tetejére értünk hirtelen megállt.

- Adam mi történt, megéllt? - kérdezte rémülten.

- Szerintem igen. - mondtam neki. - Baj van? - kérdeztem tőle

- Csak ha nagyon sokáig vagyok magasba hányingerem lesz. - mondta már bepakolva

- Baba, néz rám beszélésünk, de ne nézz le. - mondtam neki. Felemelte a gyönyörű mogyoróbarna szemeit.

- Oké, játsszuk azt én kérdezek te válaszolsz, te kérdezel én válaszolok. – mondta a játék szabályait.

- oké. Amikor játszottunk nálatok én még sohát akkor volt egy kérdés amire válaszoltál és mindenkit megdöbbentett.

Látszott rajta, hogy nagyon gondolkozik, hogy elmondja vagy ne.

******** Liz szemszöge *******

Elmondjam vagy ne. Megbízok benne pedig alig ismerem. Persze már egy év az évfolyamtársam, de egy szót sem beszéltünk eddig.

- Oké, amit mondok azt csak te, a csajok és a nagybátyám tudja. – mondtam már majdnem sírva. Ezért lenéztem a cipőmre és becsuktam a szemem, hogy ne legyen észrevehetőek a könnyeim.

- nyolcadikban történt Liával elmentünk sétálni este. Egy kocsma mellet mentünk el. A kocsma előtt volt egy csapat férfi. Azt hítük, hogy nem követnek minket, de mikor befordultunk az egyik utcába ott voltak. Körbe álltak minket. – mondtam már sírva.

- Nem kell elmondanod, ha nem akarod. – mondta szomorúan.

- De már elkezdtem akkor befejezem. – mondtam a szemébe nézve. Vettem egy nagy levegőt és kifújtam. – Megtörtént megerőszakoltak minket. Nem tudtuk elmenni sajnos. A nagybátyám is onnan tudta meg, hogy mentők vittek be minket és a nagybátyám vizsgált meg minket. Kilencedikben ezért voltunk ennyire bezárkózva, de így megtanultuk, hogy bármikor számíthatunk egymásra. A tanulásba menekültünk. – fejeztem be a történetet.

- Bocsánat nem tudtam. – mondta Adam már majdnem sírva. Mellém ült és szorosan megölelt. Én meg csak sírtam, sírtam és sírtam. Nem tudom mennyi idő telt el, de hirtelen elindultunk.