𝑢́𝑗 𝑘𝑒𝑧𝑑𝑒𝑡 𝑎 𝑚𝑎𝑓𝑓𝑖𝑎́𝑏𝑎𝑛

Egy pillanat

Két év telt el mióta összejöttük Adammel, azóta az életem minden területén számíthattam rá. Nagyon sok mindenen mentünk keresztül, de ha szeretünk valakit akkor bármit áttudunk vészelni vele. Apuval nagyon szoros lett a kapcsolatom. A kis csipet-csapatunk meg összetartóbb, mint eddig. Nagyon jó életem volt, vagyis addig a napig. 

Néha a boldogság, csak egy pillanaton múlik. Vagy egy ki nem mondott szón. A szavaknak, súlyuk van, de a tetteknek még nagyobb. Nem mondanám, hogy mindig  az eszünkre kell hallgatni, de vannak olyan estek, mikor az a legjobb megoldás vagy is azt hiszük, abban a pillanatban. Velem is ezt történt mikor egy nagyon nehéz kérdést kellet meghoznom. Az érettségi után nem nagyon tudtam mit szeretnék csinálni. Amit kiskoromba gondoltam, hogy a Harvardra megyek megváltozott, már nem vonzott annyira a jog. Nagyon sokat változtam kilencedik óta, de tizedikben változtam a legjobban. Szóval míg Adam rá talált arra a munkára, amit szeretne foglalkozni, addig nekem semmilyen ötletem nem volt. 

Egy nap amikor már a nap bőven fent volt, lementem a konyhába magamnak reggelit csinálni. Közben betettem egy zenét és úgy csináltam magamnak egy jó nagy adag rántottát. Ekkor még nem is sejtettem, hogy milyen hosszú és esemény dús nap áll előttem. Noah jött le egy pizsama nadrágba. Úgy látszik nem csak én keltem későn. Köszönt majd leült mellém és elkezdte enni  a maradék kinait, amit tegnap este hagytunk meg. Ahogy megéreztem az illatát, már rohantam is a wc-re és amit eddig megettem vissza is jött. Noah nem szólt semmit, mivel nem rég voltam beteg, így érthető volt. Gyorsan megmostam a fogamat, majd feldobtam egy egy szempilla spirált, meg egy vörös rúzst. Egy fekete ruhát vettem fel, egy dzsekivel, meg egy telitalpú szandállal. Így indultam el találkozónkra Adammal. A megszokott parkban találkoztunk, egy piros rózsát tartott a kezében. Mint mindig nagyon jól nézett ki. Egy rövid ujjú ing volt rajta egy farmerrel. A haja szanaszét állt, mint aki meg sem fésülte, amit el is tudok képzelni.

Egy csókkal köszöntöttük egymást, majd elmesélte, hogy megjött a papír, hogy felvették a Harvardra. Amin nagyon, de nagyon örültem. Ekkor még örültem. Körübelül két órát voltunk a parkban, majd mindkettőnk ment a dolgára. Én a csajokkal beszéltem meg egy találkozott Liánál. 

- Nem. - nevettem Em hülyeségén, mi szerint sokkal jobban szeretem Liát, mint őt, ami nem igaz, de mindegy - Elmentem wc-re. - tápászkodtam fel a földről 

A wc-ben voltam annyira szerencsétlen, hogy kiborítottam a neszesszerét. Nem tudom mit történt, de hirtelen minden elsötétült. Később az ágyon ébredtem. Kiderült, hogy elájultam. A csajokkal egész sokáig beszéltük, hogy mi lehet az ok, az ájulásomnak. Lia vetette fel az ötletet hogy terhes vagyok. Itt ért egy nagyobb sok, mert még lehet is. Mivel a menstruációm is késet. Ilyenkor tört el a mécses és elsírtam magam. Egy fél óra múlva már a pozitív teszt volt a kezembe. A csajok ösztönöztek, hogy menjek és találkozzak Adammal, majd mondjam el neki. Vettem a bátorságot és elmentem hozzájuk. Adam a szobájában gitározott. Mikor meglátott a szája mosolyra húzódott. Leültünk az ágyra, majd vettem egy nagy levegőt. 

- Milyen terveid vannak az egyetem alatt?? - kérdeztem, mert persze kíváncsi voltam

- Hát ez változó, nem nagyon tudom. De abban biztos vagyok, hogy még szeretném élvezni az életet. - fogta meg a kezemet és kezdte el simogatni 

Itt nem kellett volna megszólalnom, mert a következő pillanatban, már mind a ketten kiabáltunk egymással. 

- Ha úgy gondolod, hogy nem kéne együtt lennünk, akkor ne is gyere velem Bostonba. - vágta a fejemhez

Ekkor megfogtam magamat és haza rohantam és bezárkóztam a szobámba. Majd álomba sírtam magamat. Apu keltett fel, hogy menjek enni. Lementem, de nem nagyon voltam éhes. Rávettem magamat és valahogyan megettem az ennivalómat. Majd visszamentem a szobámba. Lefürödtem, majd betettem egy filmet, amin be is aludtam.  Másnap apu mondta el, hogy Adam kiköltözött Bostoni kollégiumba.