𝑢́𝑗 𝑘𝑒𝑧𝑑𝑒𝑡 𝑎 𝑚𝑎𝑓𝑓𝑖𝑎́𝑏𝑎𝑛

Igazság

***** Liz szemszöge *****

Reggel kiabálásra ébredtem. Kikeltem az ágyból és lerohantam. Noah is nálunk volt, amit nagyon furcsálltam. Anyu valakivel kiabált a konyhában. Mikor benyitottam pont elkaptam egy mondatott:
- Nem tudhatja meg, hogy testvérek!! - mondta anyám a férfinak
- Mi?? - döbbentem meg teljesen és akkor megfordult a férfi. Már majdnem összeestem, de Noah elkapott és ráültetett az egyik székre.
- Na jó szerintem beszéljük meg, ezt. - indult ki a konyhából anyám és az apám. Leültem az egyik egy személyes fotelbe. Anyu meg apu velem szembe.
- Anyu miről van szó?? - néztem rémülten anyura, Noahra, végül az apámra, akit már nem láttam 3 éves korom óta.
- Igazából Noah az IKERTESTVÉRED. - mondta meg az apám.
Teljesen ledöbbenten, csak ültem a fotelbe és néztem ki a fejemből. Mindig is szerettem volna egy testvért. Mikor ránéztem Noahra kigördült egy könnycsepp és követte vagy száz. A fejemben a képek összeálltak, hogy miért volt olyan ismerős első nap a suliban. Miért mondta azt Adamnak, hogy vigyázón rám. Hogy anyu miért akadt ki tegnap amikor meglátta.
Egyszerre voltam boldog és mérges. Boldog, mert van egy testvérem. Mérges, mert ennyi idő után tudtam meg.
- De ezt miért kellet évekig eltitkolni??? - kérdeztem anyutól mérgesen. - Az meg még jobb, hogy az apám, akit 3 éves korom ota nem láttam egyszer csak felbukkan. - néztem az apámra. - Sajnálom, hogy nem együtt nőttünk fel bátyus, de a legdúrvább az, hogy annyi minden utalt rá. Az allergia, a születésnap vagy az, hogy miért voltál már az első nap olyan ismerős. - néztem Noahra könnyes szemmel. Felálltam és elindultam, de anyám utánam szólt:
- Hova mész?? - kérdezte szomorkás hangon.
- Fel a szobámba. Időre van szükségem átgondolni a dolgokat. - csaptam be a szobán ajtaját és lerogytam a földre. Sírtam, sírtam, nem tudom mennyi idő telhetett el, de hirtelen megcsörrent a telom. Adam hívott, gyorsan próbáltam magam összeszedni és felvettem.

- Baba már háromszor hívtalak. Miért nem vetted fel?? - kérdezte a barátom
- Majd elmesélem. Hogy vagy?? - tereltem inkább a témát.
- Nem, nem. Kicsim te sírtál?? - kérdezte aggódva
- Tudod mit tengerparti háznál és majd mindent elmesélsz mindent. - mondta Adam
- Oké, de nem tudom hol van a ház. - szipogtam még mindig.
- Jó, akkor tíz perc múlva a pályán, ahol deszkáztunk. Az úgy jó?? - kérdezte még mindig aggódva a barátom.
- Oké, tíz perc. Szeretlek manó. - tettem le.

Kiválasztottam egy farmer nadrágot és felvettem hozzá Adam egyik pólóját felhúztam. Sminkelni nem sminkeltem, mert úgyis elkenném. Felkaptam a telomat és már indultam is le. Mikor leértem mindenki csendben ült, de rám kapták a fejüket.
- Lányom gyere beszéljük meg. Légyszíves. - nézet rám könnyes szemmel anyu.
- Nem anyu gondolkodnom kell. Adammal leszek. - néztem rá szomorúan. - Noah ha szeretnél beszélni, akkor Adamot hívjad fel. - néztem a bátyámra és kicsordult egy könnycsepp. Noah bólintott, de látszót rajta, hogy már majdnem sír.  Felvettem a kabátomat, a cipőmet és elindultam. Mikor odaértem, a szememmel kerestem Adamot. A padon ült. Mikor meglátott, felállt és ide rohant hozzám. Átölelt, én meg a fejemet a vállába fúrtam a fejemet és újra elsírta magam.
- Ssh, semmi baj itt vagyok. - simogatta a hátamat, miközben próbált nyugtatni. - Gyere készítek neked egy jó meleg teát és mellette elmesélsz mindent. - puszilt bele a hajamba. Beültünk az autóba és elindultunk. Nem is vettem észre, hogy fázok, amíg Adam fel nem kapcsolta a fűtést.
- Veszünk fagyit és csokit. - állt meg az egyik boltnál. - Ezt vedd fel. - adott a kezembe egy napszemüveget. Végül egy csomó csokit. Három nagy doboz fagyit, de valami még hiányzót.
- Kell egy kis alkohol. - gondolkodtam hangosan és elkezdtem húzni Adamot a szeszes italokhoz. Levettem három whisky, Adam meg három vodkát, mert azt nem értem el.
- Kell még valami. - vett le Adam még két üveg tequilát. - Így már jó. - mondta Adam.
Hirtelen megcsörrent a telom. Anyu hívott, de nem vettem fel, csak kinyomtam. Legalább négyszer újra próbálta, ezért inkább kikapcsoltam.
Adam szomorúan nézet rám, de nem kérdezett semmit.
A kasszánál egy fiatal csávó volt.
- Csak nem buli lesz?? - kérdezte mosolyogva.
- Ja. - mondta Adam. Ez a válasz sokkal egyszerűbb volt, mint az, hogy:
"Nem igazából a barátnőmnek kiderült, hogy van egy ikertestvére és felbukkant a rég nem látott apja, ezért kell ennyi pia."

Gyorsan kifizette Adam, mert én a nagy rohanásba a pénztárcámat is elfelejtettem hozni. Bepakoltuk a kocsiba és indultunk is. Mikor a házhoz értünk Adam leparkolt és kiszedte a cuccokat hátulról. Kinyitotta az ajtót és bevitte a szatyrot.

*** Adam szemszöge ***

Mikor visszamentem a kocsihoz Liz még mindig ült a kocsiba és bámult ki az ablakon. Kinyitottam a kocsi ajtaját és felkaptam mennyasszonyi pózba vittem be. Az autót közbe bezártam. Letettem a a kanapéra és készítettem neki egy bögre teát. Nagyon aggódtam érte, mikor visszatértem a kezembe lévő teával.
- Mi a baj kicsim??? - néztem aggódva a barátnőmre.
- Noah az ikertestvérem. - sírta el magát újra.
Szóval kiderült. Nagyon sajnálom, igazából én is Noahtól tudtam meg, de milyen lehet már megtudni, hogy van egy testvéred. 

- Ennek nagyon örülök, viszont az apám is megjelent, akit három éves korom óta nem láttam. Ez nagyon felkavart. Az meg főleg, hogy évekig titkolták a testvéremet. - szipogott még mindig. Bele kortyot a teába.
- A legrosszabb az, hogy Noahval már nem tudom pótolni az elveszett éveket. - tette le a teát az asztalra a bögrét.
- Még megtudod ismerni. Ha kikapcsoltad a telod, hogy fognak elérni?? - néztem furcsállva.
- Igazából Noahnak szóltam, hogy ha szeretne beszélni, akkor téged feltud hívni. Anyuék meg... - Nem fejezte be, mert megcsörrent a telefonom. Anyu hívott.

- Szia anyu. - köszöntem anyunak.
- Nekem ne sziáz fiam. Hol vagy?? - mérgesedett anyu
- Lizzel vagyok, mert kicsit kiborult. - álltam fel és kivittem a bögréjét a konyhába.
- Baj van?? - kérdezte anyukám aggódva
- Összeveszett a szüleivel, mert eltitkoltak valamit előle. - bontottam ki az egyik doboz fagyit, meg egy üveg vodkát.
- Értem. Akkor legyél vele. A bátyámmal meg beszélek, hogy igazolja ezt a hetet nektek. - sohajtot anyu, mert még el sem kezdődőt a suli már is hiányzók.
- Nem lehet, hogy az egész csapatnak?? Liznek szükség lesz a támaszra. - kérdeztem félve.
- Jó legyen. Majd küld el a neveket. - tette volna le anyu, de még hozzá tettem
- Kírának is, Liz egyik legjobb barátnője. - kértem cukin anyutól.
- Oké. Szia fiam. Jobbulást Liznek. - tette le anyukám.

Megfogtam a vodkát és a fagyit és visszamentem Lizhez.
- Megbeszéltem anyuval és igazolja az egész hetet. - ültem le mellé.
- Mi?? Köszönöm. - csókolt meg és bele húztam az ölembe. Mikor elváltunk Liz megfogta a vodkát és meghúzta. A fagyiból kanalaztam és Liz bekapta.
Végül az egész doboz fagyit megettük és a vodka is elfogyót.

- A lányok nem is tudják. - állt fel hirtelen a barátnőm.
- Nyugi fel hívják őket. - csókoltam meg. Olyan jól csókol, soha nem fogom megunni a csókjait. Hirtelen kopogtak az ajtón, így szét kellet válnunk. Felálltam és kinyitottam az ajtót. Noah állt az ajtóba kisírt szemmel.
- Gyere be. - hívtam be. Mikor Liz meglátta Noah felállt és ráugrott Noahra. Elestek, de nevetek. Lizt felsegítettem, utána meg Noaht.
- Te tudtál róla?? - nézet a bátyjára Liz. Miután levette a kabátját Noah a kanapéra ültünk le. Igazából Liz az ölembe ült. Noah meg velünk szembe.
- Igen, de én is nem rég tudtam meg. Megtaláltam egy fényképet, ami a születésünk után készült. A hátuljára a te neved volt írva és az enyém. Mikor rákérdeztem apunál, akkor mondta el, hogy a húgommal vagyok rajta. - vette elő a képet Noah. Liz elvette és megnézte. Két kisbaba volt rajta. Az egyiken egy rózsaszín takaró volt. A másikon meg egy kék takaró. Liz újra elsírta magát. Ma már nem tudom hanyadikára.
- Még tudja valaki?? - sóhajtott nagyot és még mindig a képet nézte.
- Igen. Adam és Mike, de senki más. - mondta szomorúan Noah
- Mi te tudtál róla?? - nézet rám döbbenten a barátnőm.
- Igen. Sajnálom. - pusziltam meg a homlokát.
- Semmi baj. - ölelt át még szorosabban.

** Liz szemszöge **

Hirtelen megszólalt valakinek a telefonja.
- Ez az enyém lesz. Kiszállsz babám. - kérte Adam
- Persze. - álltam fel és nyújtózottam egyet.
Pár pillanat múlva visszajött Adam.
- Mindjárt itt vannak a többiek. - húzott vissza az ölébe Adam és innentől kép szakadás.