Átok, vagy áldás az időutazás?

~13. Rész - Változott Patrónus~

"Nem tudsz hazudni. -gondolta."

-Őszintén. -vesébe látó tekintettel nézett a fiúra.
-Tényleg beteg, Hermione. -rögtön válaszolt Potter.
-Akkor miért van bekötve mindkét keze?
-Ő.. Kiütések. -habozva felelte.
-Hát persze.

Elmondjam, hogy tudom, vagy ne? Üsse kavics, rátérek! -eldöntötte magában.

-Tegnap még semmi bajod sem volt. Nincs köze véletlenül egy égitestnek? -elkerekedett szemekkel néztek Hermionera.
-Oké.. Mit tudsz, cica? -nyelt egyet Black.

-Csak azt, hogy.. -jól körbenézett. Rajtuk kívül, más nem tartózkodott a gyengélkedőn. -Erősen vad illatot áraszt, enyhén magába zárkózó. Hirtelen jött betegségtől az ágyat nyomja és Holdsáp a beceneve. Nem nehéz összerakni. -leült Remus mellé.

Meg persze, amúgyis tudom a jövőben. -gondolatban nevetett.

-Hermione..én... -kezdte Lupin, de a lány a szavába vágott.
-Nem kell magyarázkodnod, Remus. Senkinek sem mondom el, hogy mi vagy. -bátorítóan mosolygott rá, de a fiú csak szomorúan sóhajtott.
-Egy szörnyeteg.
-A picsába is, Holdsáp! Meg ne halljam még egyszer, hogy így beszélsz magadról! -parancsba adta Sirius.

-Nem az számít mi vagy, hanem hogy ki! Tudod, otthon volt egy barátom, aki szintén ilyen "betegséggel" rendelkezett. -a várt meglepettség nem maradt el. -Ugyanolyan vagy, mint ő.

Mondjuk, ez mindenhogy igaz. -szórakozottan gondolta.

-Köszönöm, Hermione. -válaszként Mione, megölelte.
-Látjátok! Én mondtam, hogy avassuk be! -találta meg a hangját Lily.
-Szóval, cicám. Te is titokgazda vagy! -nyomott egy puszit az arcára Sirius.
-És Tekergőné! -vigyorgott Lupin.
-Pontosabban Tapmancs-né! -folytatta a szemüveges barátja.

***

Szeptember huszonegyedike, hétfő délután.
Két hét telt el ebben az időben, Hermione szorosabb barátságot kötött a tekergőkkel és Lilyvel, főleg, Remus titkának kiderülése után. Áttört egy gátat, s most elszakíthatatlanná tette őket. Pettigrew közelségét is kezdte megszokni, már nem undorodott tőle annyira, mint eleinte. De az a tudat, hogy áruló.. Folyton viszketésre készteti a pálcát forgató kezét.

Perselus nap, mint nap velük lógott, fogjuk rá. Blackkel kezdtek megbarátkozni, aminek Hermione és Lily örült a legjobban. Grangerről kezdtek lekopni az irigykedő lányok, hiszen már több, mint két hete együtt voltak Siriussal. Ilyen hosszú ideig, egy lánnyal sem járt. Úgyhogy komolynak látszott ez a kapcsolat.

Persze a Pansy hasonmás, nem adta fel egykönnyen. Gyakran próbálta megszerezni a fiút, akinek a segítségére siettek Remusék.
Most pedig, Hermione úton van Dumblodorehoz, mert új információi vannak számára.
Megérkezett a kőszörnyhöz.

-Citrompor! -adta meg a jelszót, s a kőszörny félre ugrott útjából, ezzel feltárva előtte a csigalépcsőt. A lány rálépett a lépcsőre, majd az felvitte az irodához. Belépett a helyiségbe, s most kivételesen egyedül volt az igazgató.

-Gyere csak, foglalj helyet! -kínálta rögtön hellyel. Leült az íróasztallal szemben lévő székre. -Citromport? -mosolyogva kérdezte az igazgató.
Hermionet megmosolyogtatta a kérdés, hiszen a jövőben is állandóan citromporral kínálta őket.
-Nem, köszönöm! Miért hívtál, Albus? -tért a tárgyra.

-Nos. -aprót elkomorodott. -Ha minden igaz, január elején elkészül az első időnyerő. -a lány szíve kihagyott egy ütemet.

Ilyen hamar véget ér minden? -gondolta, s makacsul letörölte a kicsordulni készülő könnycseppeket.