Átok, vagy áldás az időutazás?

~2. Rész - Új barát~

"-Hermione Stark. -fogadta el a felé nyújtott kezet."

-Szóval, hol is tartottam? -ölelte meg félkarral Black, Hermionet. -Ja igen. Tudom mire vágysz! -édesen elmosolyosodott.
-Tényleg? És még mindig itt vagy? -söpörte le magáról a fiú kezét. Jamesék újból felnevettek, míg a vörös hajú lány, elismerően pillantott rá.

-Ne légy már ilyen! -kiskutya szemekkel nézett Mionera.
-Black hagyd már! -szólt rá Evans.
-A cicának beszélek és nem neked! -lökte oda neki, majd újra Hermionera figyelt. -Elmennék érted a világvégére! -csinált egy kört kezével a levegőbe.
-Mire vársz? -vigyorogva kérdezte Granger.

-ÚGY látszik, Black. Nem mindenkire van hatással a csáberőd! -felnevetett a vörös hajú. Ekkor belépett Madam Pomfrey a gyengélkedőre. Mérgesen nézett a fiatalokra, amiért Hermione körül legyeskedtek.
-Kifelé mindenki, főleg maga, Black! -az említett vigyorogva állt fel.

-Madam Pomfrey, engem Mcgalagony professzor küldött, hogy megismerkedjek Hermioneval! Tudja, szobatársak leszünk. -mosolygott az új diákra.
-Rendben, te maradhatsz! -kevésbé volt szigorú.
-Mi?! Evans maradhat, de én nem? Ez felháborító! Én is ismerkednék, elvégre griffendéles lesz!

-Gyere már, Tapmancs! -húzta a karjától fogva Potter. Nagy nehezen, de Siriussal elhagyták a gyengélkedőt.
-Vigyázz Black-kel! Nagy szoknyavadász. -forgatta a szemeit a lány.
-Nos, én magatokra hagylak, hogy nyugodtan tudjatok beszélni. Ha Mr. Black visszajönne, keress fel, Lily!
-Rendben! -hálásan mosolygott a javasasszonyra. Az kilépett a gyengélkedőről.

-Az első fontos kérdésem, hogy eddig miért nem a Roxfortba jártál? -kíváncsian vizslatta Hermionet.

-Az anyukám azt szerette volna, ha a Beauxbatonsba járok. Anya francia származású, aranyvérű boszorkány volt. -hazudta.
-Volt? -kérdezte, előre félve a választól.
-A születésem után nem sokkal, meghalt. Szinte semmit sem tudok róla.. -szomorúsággal beszélt.

-Oh.. Sajnálom, én buta! -ölelte át. -Ne haragudj kérlek. -kérlelte.
-Semmi baj, Lily! Nem tudhattad.
-És.. A sebeid? Hogyan kerültél a Roxfort udvarára, ennyi vérző sebbel? -a lány elképzelte, ahogyan a szüleire támadnak a halálfalók. Könnyezni kezdett.

-Halálfalók támadtak ránk, rám és az apámra. A mugli világban éltünk, mivel apának a családja ott élt... Ő maga mugli származású volt. -sírva fakadt, mert látta maga előtt a szülei holttestét. Pedig ez csak a képzeletében játszott. -Egy varázslat miatt kerültem ide, az utolsó rokonom közelébe. -folytatta a mesét.

-Hű.. Ennyi mindent megélni.. Azt szabad-e tudni, hogy ki a rokonod? -döbbenten kérdezte.
-Albus Dumblodore, ő a keresztapám. De kérlek, ne verd nagydobra! -ledöbbenve bólintott.

-Ha valakire számítani szeretnél, én itt vagyok, Hermione. Bennem megbízhatsz, tudom.. Nehéz, hisz még alig ismersz. De szívesen segítek neked bármiben! -ölelte meg újra. Hermionet nagyon emlékeztette Harryre. Ettől szintén úrrá lett rajta a szomorúság.

-Köszönöm! Tudod, elég szimpatikus vagy nekem, Lily. -hálásan mosolygott a lányra.
-Ennek örülök, te is nekem! Főleg, hogy ellenállsz Blacknek! -nevetett, Hermione csatlakozott a nevetéshez.

-Nem is tudom, mit képzel magáról! Nyilván.. Nem tagadom, helyes srác, de egy tapló. -felelte Granger.
-Ebben egyetértünk! -kuncogott. -Van az a szemüveges srác, Potter. Már egy éve koslat utánam! Ne mondd el neki, de nagyon élvezem ezt a sok figyelmet. -ravasz mosolyra húzódott a szája.

-Neked tetszik! -vágta rá Mione.
-Mi? Dehogy!
-Dehogyisnem! De vigyázz ne húzd sokáig, nehogy rád unjon.
-Hm.. Van benne valami, de még egy kicsit hagyom. -Hermione fejet rázva nevetett. -Viszont én megyek, hagylak pihenni. Miharamarabb épülj fel, Mio! Remélem nem baj, ha Mionak hívlak.