Átok, vagy áldás az időutazás?

~19. Rész - Egy szív, egy lélek~

~ha nem is szóról szóra, mint a kereskedő.~

18+

-Vajon.. Ha eltűnök innen, rózsaszín marad Siriusnak? -tette fel a leginkább őt foglalkoztató kérdést.
-Ezt csak akkor tudhatjuk meg, amikor elmész, Hermione. -mindketten reménykedtek benne.

A gondolataikba temetkezve sétáltak. Ugyan Granger még nem tudta, miért is vette az igazgató nekik. Ám Albus remek ötleteinek egyike volt ez a vásárlás. Hiszen eldöntötte, hogy minden erejével igyekszik majd megmenteni Siriust. Legalább őt, ha másokra nem igazán van esély. Véletlenül se mondta volna el a lánynak, nem azért, mert szomorúnak akarta látni, pusztán nem volt biztos a sikerben és nem szeretett volna hiú ábrándokat ébreszteni benne.

Amikor beléptek az iskolába, ki-ki maga útján indult tovább. Hermione igyekezett a toronyba, ha számításai nem csalnak, akkor Sirius edzésen van. Minden simán ment, amíg bele nem botlott Jamesbe.

-Hol voltál? -nézett a táskára, amiben nem könyvek voltak.
-Befejeztétek az edzést? -aggódva kérdezte.
-Igen, de még mindig nem válaszoltál nekem.
-Vásárolni. Sirius?
-Mindjárt jön, én előre szaladtam. Miért?
-Kérlek tartsd fel pár percet! Neki vettem ajándékot a születésnapjára. -a szemüveges fiú ajka mosolyra húzódott.
-Állok szolgálatodra! -megfordult, majd elindult feltartani a fiút.

Hermione szaladva ment a toronyba, hogy véletlenül se szúrja ki őt Black. Amint felért, kimondta a jelszót, majd a szobájáig meg sem állt.

***

Végre elérkezett a várva várt nap. November harmadika volt, szombat reggele. Hermione boldogan pattant ki az ágyból, majd gyorsan felöltözve, felkapta a becsomagolt ajándékokat.

-Lily segítenél? -nyújtotta a nyakláncot neki.
-Persze. -feltette neki a nyakéket, aminek a kristálya azonnal rózsaszínt öltött. -Tényleg működik. -mosolyogtak.

Evans szintén felvette a becsomagolt könyvet, majd együtt indultak a klubhelyiségbe.
Ott várták a fiúkat, akik hamarosan meg is érkeztek. Hermione nyaklánca azonnal élénk pirossá változott.
A fiú apró homlok puszival üdvözölte Hermionet, aki a háta mögött rejtette el a neki szánt ajándékát.

-Boldog születésnapot, Tapmancs! -nyújtotta át Lily az ajándékot, majd megölelte a fiút.
-Köszönöm, Ágasné! -arcon puszilta a lányt.
-Fiúk gyertek! -húzta el a vörös hajú lány Jameséket.
-Én is szeretnék adni neked valamit. -átnyújtotta neki a nagyobb csomagot, amit Black azonnal elkezdett kibontani.

-Hermione igazán nem... -elakadt a lélegzete is, amikor megpillantotta a legújabb seprű karbantartó szettet. -Jó talán mégis kellett! -vigyorgott a lányra. -Köszönöm, édesem!
Erre a mondatra hatalmasat dobbant Mione szíve.

-Van még valami. -előhúzta a kisdobozt a hátsó zsebéből. -Talán lányosnak tűnik, de tényleg szuper dolog. -ezt is átvette a fiú. Szintén kicsomagolta ezt is. -A párja a nyakamban van. -kihúzta a pulóvere alól a nyakéket.
-Majdnem olyan, mint a tiéd. -hasonlította össze a kettőt. Hermione ekkor félrehúzta a fiút, aztán maguk köré vont egy hangszigetelő bűbájt.

-A nyakláncoknak különleges története van... -kezdte a mesét. Szóról szóra ismételte el az igazgató szavait, amelyek remek hallgatóságra találtak. Ugyanis Siriusnak érdekes volt a történet, meglepődve hallgatta, hiszen az a tizennyolcadik századi férfi ő is lehetne. Ha nem tudta volna, hogy Hermione félvér, akkor még az is megfordult volna a fejében, hogy a sors akarta így.

-Fel is veszem, de ne várd el, hogy mutogatni fogom. Kissé lányos.. -vigyorgott a lányra.
-Egy percig sem vártam. Elvégre Sirius Black a neved és nem Sziszi Black. -vigyorodott el ő is.