Átok, vagy áldás az időutazás?

~29. - Regulus Black~

  - Hagrid! Gyere igyál velünk magyar mugli italt! -kiabált ki a konyhából, James.
  - Magyar mugli ital? -felcsillantak a szemei Dumbledorenak.

Hát igen. Imádja a mugli dolgokat.

  - Igen. Jamessel Magyarországon voltunk, hogy megnézzük a kviddics mecset az oroszok ellen. Biztosan hallotta, hogy a magyarok csapata eléggé felkúszott a rangban.
  - Ah! Igen. Szóval milyen alkoholról is van szó? Hallottam egy-két dolgot milyen erős.
  - Kerítésszaggató! -vágta rá James, majd az értetlen tekinteteket nézve, beleértve Hagridét is, aki megérkezett az előtérből, folytatta.
-Nyolcvan fokos házi, szilva pálinkáról van szó.
  - Hány fokos? -ugrott a magasba a bájitalmesternek mindkét szemöldöke.
  - Jól hallottad! De nagyon jó minőségben főzték, én már kóstoltam. -vigyorogva fejezte be mondandóját Potter, majd magához hívott tíz fél decis poharat és mindegyikbe töltött.

Mindenki elvett egy pohárral, megszagolták, aztán nyolcan is kísérő mellett döntöttek.

  - Hermione, neked pihenned kellene, nem? -enyhén mérgesen szólt Piton, miután Mione is elvett egy pohárkával.
  - Ne aggódj érte annyit, Perselus. Nem kislány már. -csóválta a fejét, Nymphadora.
  - Most azt egyszer egyetértek Doraval. -kezdte Ágas nem törődve annak rettentően csúnya nézésével.
  - Különben is értem sosem aggódtál így.. Mondjuk nem akarnál aggódni? Csak egy kicsit. -nevetve mondta.
  - Azért túlzásokba ne essünk, Potter. -a többiek kuncogva figyelték az eseményeket.
  - Pedig.. Az minden álmom, hogy Perselus Piton szeressen engem. -drámaian sóhajtott mondata után James.
  - Majd érezni fogod mennyire szeretlek, ha karácsony alkalmából megátkozom a segged. -ezt már a bájitalmester sem bírta ki, csak nevetésre húzódott a szája.
  - Oh! -nyújtotta el. - Ne Lily előtt, Perselus. Ez így túl meleg szitu...

  - Na, jól van! Igyuk meg ezt a piát, mert már megvolt hozzá a kellő komédia. Értem én, hogy tél van, de ne most melegedjetek már. -türelmetlenül szólt közbe Nymphadora.
  - Így van! -szólalt meg Lily is. - Meg ne romboljátok már le a hitem, hogy az uram a saját neméhez is vonzódik.

Ennyi, kész. Hermione hatalmas röhögésben tört ki, mire minden szem a fiatal nőre szegeződött.

  - Nem baj az, Lily! Akkor marad a B terv és leszboszik leszünk.
  - Oh igen! Igazad van, Mio! -rémlett fel a vörös hajú boszorkánynak ez a régi mondat.
  - De jó.. Majdnem harminc évvel ezelőtt is így álltunk. -találta meg a hangját, Sirius.

Ezt követően mindenki emelte a poharát.

  - Egészségünkre! -mondták mikor koccintottak, majd lehúzták a pohár tartalmát.

Hát, bőven volt meglepetés.
Szegény Remus kis híján lehányta Perselust. Minervanak ennyi elég volt, hogy berúgjon. Jó, persze ivott ő már mézbort is, szóval ez csak egy lapáttal tett rá neki. Beszélgettek, nevetgéltek, nagyon jól érezték magukat egy-két feles után. A gyerekek pedig, ők szépen elaludtak játék közben az előtérben lévő, vörös szőnyegen. Lily és James mind a négy apróságot a szobáikba lebegtette, majd visszamentek a többiekhez.

  - Ha már mind ilyen szépen összegyűltünk.. Nem mesélnétek el, hogy Hermione hogyan kötött ki a múltban és a többit? -mindig is kíváncsi volt erre Tonks.

  - Ó! Majd én, elvégre én vagyok a főszereplő. Khm. -rögtön rácsapott a lehetőségre.
  - Szóval, az még mindig ködös, hogyan pördülhetett annyit az időnyerőm, de én nem bánom! -végig nézve a társaságon, mosolygva felelte.
  - A gyilkos átok nem engem, hanem ezt a kis szerkentyűt kapta el. Mire észbe kaphattam, a múltban voltam.
  - Ahol megismerted Siriusékat. -hevesen bólogatva vágott közbe Nymphadora. - Biztosan szerelem első látásra volt! -hol Siriusra, hol Hermionera nézett.
  - Csak Tapmancs részéről. Szegény barátom nehezen kapta meg, Hermione szívét. -öltött nyelvet a szemüveges férfi.
  - Te csak ne beszélj! Nem tudod véletlen ki koslatott több, mint egy évig Lily után? -vágott vissza Black.
  - Azt hiszem, én mesélek és nem ti! -keresztbe fonta kezeit a mellkasa előtt.