Átok, vagy áldás az időutazás?

~9. Rész - Távolabb, mint volt.~

"A védelmező karok ölelésében, nyugodtság jelent meg, Hermione lelkében. Elaludt."

-Tapmancs. Elaludt? -kérdezte a szemüveges, miközben még egy adag lángnyelv whiskeyt öntött magának. Rosszalóan nézett rá a mellette ülő barátjuk.
-El. -suttogta Black.
-Most mi lesz? Lassan aludnunk kellene. -belekortyolt az aranyló italba.

-Menjetek csak aludni. Én itt maradok. -továbbra is halkan beszélt.
-Mi? Itt maradsz vele? -tette fel az újabb kérdést Potter.
-Atyaég, Sirius. Te szerelmes vagy!

-Shh, Remus. Fel ne ébreszd. -enyhe gyilkos pillantást vetett barátjára. -Nem tudom mit érzek iránta.. Olyan furcsa. Amikor beszél, különös érzés fog el. Rejtélyes, különleges, na meg.. Gyönyörű. -áradozott róla. A két fiú vigyorogva figyelte Siriust.
-Azt hiszem, Siriusnak benőtt a feje. -kuncogott Ágas.

-Olyan sose lesz, James. Olyan sose. -ezzel Remus felállt, majd eltűnt a fiúk szintjén.
-Hová ment?
-Honnan tudjam, Tapmancs? -felhajtotta a pohárban megmaradt folyadékot.

Pár percen belül visszatért Lupin, kezében egy hatalmas, puha, vastag pokróccal. Siriushoz és Hermionehoz lépett, majd óvatosan betakarta a lányt, vele együtt Blacket.
-Belőled egyszer, nagyszerű apa lesz, barátom. -suttogta Black, Holdsáp mosolygott a mondatra.

-Én viszont megyek aludni, jó éjt, Tapmancs.
-Én is megyek, jó éjt, Sirius. -követte Pottert.
-Nektek is. -talán meg sem hallották a választ. Óvatosan kényelembe helyezte magát, erre se kelt fel a lány.

Csak egy érintés.. Nem! Arra biztosan felébred, aztán viszlát közel kerülés..
A fenébe is! Ezt nem gondoltam komolyan! Rajtam fekszik egy formás lány, akit nem érinthetek úgy... Igazi kínzás! -gondolatok tömege keringet a fejében.

Érezte, hogy feszülni kezdett odalent a nadrágja, összeszorította az ajkait és erősen koncentrált a picit odébb húzódásra.

Hogyis mondta egyszer Remus? Ja.. Bírjál magaddal kicsi Sirius! Bassza meg! Többet ilyet nem vállalok.. -szitkozódott önmagában.

Nagy nehezen sikerült csillapítani a benne dúló vágyat, így elaludt.

Szeptember ötödike, szombat reggel.
-Sirius.. Sirius! -bökdöste a Potter fiú.
-Hermione, felkelhetnél. -gyengéden megrázta Evans.
-Még egy perc. -egyszerre felelték, majd mindketten kinyitották a szemüket.

-Mi a.. -ült fel Hermione, ám pont Black hasa alatti pontra.. Amely reagált erre a mozdulatra. -Miért nem keltettetek fel? -mérgesen nézett a fiúkra, miközben leszállt Siriusról.
-Olyan békésen aludtál.. Mondtad, hogy rosszat álmodtál. Ezért hagytalak aludni! -dörzsölte a szemeit.

-Köszönöm.. -motyogta. -Lily feljössz a szobánkba? Átkellene öltöznöm. -a lány vette a lapot, ezért elindult vele.

-Bassza meg! -hangosabban szitkozódott Black.
-Mi történt? -vigyorogva kérdezte szemüveges barátja.
-Biztosan észrevette, hogy..
-Hogy, teljesen ráálltál grrr, Sirius! -cukkolta Potter.
-Hallgass! -lökte rá a pokrócot, majd elindult a szobájukba.

-Itt már nagy a baj, Tapmancs! -kiáltott utána.
-Utállak, Ágas! -válaszolt.
-Én is szeretlek! -vigyorgott a megforduló fiúra. Az csak bemutatott neki a szeretete jeléül.

-Na, Mio! Mi történt köztetek? -rögtön kérdéssel bombázta, ahogyan a szobájukba értek.
-Semmi. Csak segített elaludni! -válaszolta, s közben előszedett egy egyszerű, feszülős, fehér pulóvert, meg egy világoskék farmert.
-Aha. Akkor miért siettél ennyire a szobánkba? -ravaszon mosolygott a lányra.