Átok, vagy áldás az időutazás?

~12. Rész - Lestrangék~

"-Lily a te feneked veri el, ha helyette tervezgetsz! -játékosan a mellkasára csapott Evans."

A nap további részét együtt töltötték. Sirius nem volt tolakodó, nem csókolta meg mindenki előtt a lányt. Ám ha egy fiú közeledett, akkor a derekára csúsztatta kezét -jelezve, hogy ő tiltott gyümölcs, haver!

Némelyik lány irigykedve nézte a párost, s az a gondolat járt a fejükben, hogy hogyan kerülhetnének Hermione helyébe.

***

Szeptember hatodika, vasárnap reggel.
A reggeli idő, még mindig diktálta a kellemes, nyári meleget. A két lány, piros atlétát és fehér szoknyát vett fel. Fazonra is hasonló volt, teljesen véletlenszerűen öltöztek ezekbe a színekbe.

Együtt mentek le reggelizni a fiúkkal, reggeli után pedig, kviddics edzést tartott a griffendél. Hermione, Lily mellett ült a lelátón. Ám valami oknál fogva, a mardekár játékosai is melléjük telepedtek.

-Nézed, hogy le ne essen a véráruló szerelmed? -undokul lökte oda Lestrange.
-Hagyd békén! -szúrósan tekintett rá a vörös hajú lány.
-Mert ha nem, mi lesz, te felkapaszkodott kis sárvérű?

Ugyanezt kaptam meg egykor.. -szomorúan és dühösen gondolta.

-Ne hívd annak, te arrogáns seggfej! -szúrta oda Hermione. -Lily, megtennéd hogy hozol még valami rágcsálni valót? -fordult felé.
-Persze.. -rosszat sejtve motyogta. Megvárta míg Evans elmegy, akkor fordult vissza a fiúhoz.

-Majd megtudod kivel kezdtél, Stark! Nem vagyunk egy szinten. -lenézően sziszegte a mardekáros.
-Ezt mintha, már hallottam volna. -összeszűkült szemekkel méregette a fiút.
-Igazán? Kitől? -gúnyosan mosolygott.

-Nem is tudom. -a körmeit kezdte vizslatni. -Vagy mégis? Talán halálfalóktól. -suttogta.
-Úgy gondolod, az vagyok? Ha az lennék, félned kellene tőlem! -a levegő elég paprikás volt körülöttük.

-Miért? Egyszer úgyis mind meghalunk. Másrészről pedig, volt alkalmam megtapasztalni a poklot. Nem érdekel, hogy az vagy, vagy sem. Egyet tudok. Több kell ahhoz, hogy félni tudjak. -gúnyosan elmosolyodott.
-Ki vagy te? -végig mérte a lányt, mert nem hitt a fülének.

-Hermione Stark, egy griffendéles, félvér boszorkány. További szép napot! -ezzel felállt, majd Lily után indult. Útközben összefutottak, Lilynek beszámolt a párbeszéd részleteiről.
-Nem jó ötlet ujjat húzni vele, Mio. Ha sárvérűt mond, mondja csak!

-Nem, mert engem i.. -kérdőn nézett rá. -Engem igenis zavar, ha valakit a vére miatt lenéznek. -magyarázkodott.

Majdnem elmondtam.. -gondolatban jól fejbe vágta magát.

-Én beletörődtem. Felesleges emiatt emésztenem magam, hiszen.. Nem én akartam boszorkány lenni. Na meg, nem mintha lehetne az embernek választása, hogy hova születik. -nyugodtan felelte.
-Tudod mit mondok neked? Egyik aranyvérű se érhet a nyomodba! -belekarolt a vörös hajú lányba.

-Még Sirius se? -ravasz mosolyra húzódott Evansnak az ajkai.
-Most megfogtál! -felnevettek mind a ketten. -Részletkérdés. Kihagynám a választ. -nevetve indultak vissza a helyükre. Fel sem tűnt nekik, hogy a mardekáros fogó kihallgatta a beszélgetést.

Köszönöm, Sirius.. Egy lány tetszik meg nekem, azt is levadászod előlem. Remek testvér vagy!

Hermione úgy ült le Lestrange mellé, mintha mi sem történt volna ezelőtt húsz perccel. Ezt a fiú eléggé furcsálta. Hiszen ezekkel a képességekkel, a mardekárban lenne a helye, s az ő soraikba!