Átok, vagy áldás az időutazás?

~28. - A szerelmes Black~

~Erős bizsergést és lágy nyögést váltott ki Hermioneból.~

18+

  - Mi van akkor.. -hirtelen fordult meg a férfi karjaiban, hogy annak szürke íriszeibe nézhessen. - Ha nem szeretnék egyebet csinálni, csak zuhanyozni? -kérdése végén beharapta az alsó ajkát, úgy várta a választ. Black enyhén hajolva, homlokát a fiatal nő homlokának döntötte.
  - Akkor nagyon szomorú lennék.. -halkan felelte, majd jobbkezét a boszorkány fenekére csúsztatta. - Nem akarsz ilyen kegyetlen lenni, igaz-e? Ugye, kedvesem? -kacér mosollyal kérdezett vissza.
  - Hm.. Az attól függ! -enyhe ravaszság csillant meg a szemeiben.
  - Már megint az attól függ.. Mint lassan harminc évvel ezelőtt. Mitől? -enyhe morgással bosszankodott Sirius.
  - Hogy levetkőzünk még ma, vagy csak tovább húzod a feszülő húrt az idegeimen.. Miközben azt várom mikor..
  - Mikor? -érdeklődött a varázsló. Szinte sosem hallotta disznóságot mondani Hermionet. Kíváncsi volt rá mit felel erre.
  - Mikor csinálunk gyereket, gyerek nélkül. -válaszolta, majd hangosan felnevetett Hermione.
  - És.. Kívágta magát. -csalódottan sóhajtott fel.

Hermione most már türelmetlenül, vadan csókolta meg a férfit.

  - Ejnye, azért ne egyél meg.. -mondta miután érezte, hogy megharapta és elhúzódott tőle. Jobbkezének mutatóujjával odaért ahol égni kezdett a felső ajka.
- Ezt hívják tüzes csóknak? -mosolygott a nőre, aki előbb nevetett, majd megsajnálva a férjét, gyengéd puszit adott a szájára.
  - Bocsánat, Sirius. -kuncogva felelte.
  - Elnézem, ha.. -beléfojtotta a szót újabb "támadással".

Ennyi elég is volt a varázslónak, hogy totálisan elcsavarja az eszét az előtte álló boszorkány. Pólót póló követte, nadrág nadrágot és így tovább. Minden ruhadarab után egy lépést tettek a zuhanyzó felé. Egy lépésre voltak a zuhanyzótól mikor Black meggondolta magát és az egészen nagy kádhoz vezette, amiben akár hárman is kényelmesen elfértek volna.

  - Megengednéd a vizet? -a nő csak bólintott rá. Hermione lehajolt a csaphoz, hogy vizet engedhessen.
Alig nyitotta meg, Sirius átölelte hátulról, balkeze a jobb mellén talált helyet, míg jobbkeze felesége combjának belső részét cirógatva mozgott.
  - Sirius..
  - Hm? -dünnyögött a fülébe.
  - Legalább a vizet engedjem meg, hogy belemásszunk.. Ah! -hirtelen felnyögött ahogyan a férfi középső és mutatóujját vezette nőiességébe. Meglepettségében jobban bedőlt Sirius előtt, aki ezt kihasználva a fenekéhez nyomta hímvesszőjét.
  - Most nagyon jó. Maradj így! Szeretnélek az őrületbe kergetni, Hermione.. -mondta a nő bőrének súgva, majd játékosan beleharapott a nyakába.

Hermione minden alkalomkor felsikított mikor ezt csinálta a férje. Minden alkalomkor ezt hallva, Sirius rengeteg csókkal hintette be gyenge, selymes bőrét. A csókok, a lassú mozgások ahogyan párjában mozgatta ujjait. Az ahogy másik kezével mellét masszírozta, majd nem utolsó sorban a bársonyos hangon suttogása.. Már is az őrület felé kergette a boszorkányt.

  - Sirius..
  - Kifogyott a szavakból a cicám? -szórakozottan kérdezte. Kérdése után rögvest, erősebben nyomta bentebb az ujjait, melynek következtében, még inkább felnyögött kedvese. Többször ismételte ezeket a durvább mozdulatokat. Továbbra sem hagyta abba csókjai záporát, vagy éppen immár erősebb masszírozását. Pár röpke perc után, ismerősen csengett fiatal felesége kéjjel telt, szapora sóhajai.

  - Tudod mennyire imádom, amikor elélvezel és a puha kis falacskáid erősen az ujjaimra.. -kezdte a szokásos perverz mondandóját, aztán nagyot nyelt az aranyvérű varázsló. Ha nem tudna megálljt parancsolni magának, már rég rávetette volna magát a "cicájára".
  - Vagy éppen a farkamra szorulnak? Ha tudnád, hogy milyen.. Ah! El sem lehet mondani! -nem is kellett több Hermionenak. Egy hangosabb, hosszabb nyögés kíséretében élvezett el. Sirius arcán megjelent a jól ismert sunyi mosoly. Segített szerelmének talpon maradni, majd mosolya azután sem halványult, hogy a kéjtől erősen remegett a boszorkány. Sőt! Szélesebb lett. A boszink mintha megérezte volna a másik arcán a mosolyt.