Átok, vagy áldás az időutazás?

~18. Rész - Dumbledore ajándéka~

~csak ne kelljen hallania a barátnője fecsegését.~

Lily Evans-ról az ember azt gondolná, milyen jó. Pedig titkon nagyonis szeret rossz lenni, ha nem is úgy, mint Siriusék. De szereti olykor elengedni magát, s hagyni, hogy felszínre bukjon a mélyen titkolt, rosszabbik énje. Ezt pedig szívesen tapasztaltatja Hermioneval, akit nagyon könnyű pirulásba hozni. Hermione inkább javasolta a fürdést, tekintve az időre, csak szabaduljon a pikáns megjegyzéseitől.

***

Mione másnap korán kelt. S meglepődve vette figyelembe, hogy milyen hidegre fordult az idő egy éjszaka alatt. Fázott és ez a bőrén is látszott. Gyorsan magára kapkodta a ruháit, majd felkeltette Lilyt.

Amikor a barátnője is felöltözött, végre elindulhatott enni. Nem akart most összefutni Siriusékkal, mert biztosan lebukna a még mindig tartó boldogsága miatt. Ezt mindenképp elakarta kerülni, hiszen akkor, miért is az ajándék, ha elkotyogja? Tökéletesen boldog volt, amíg a nagyterembe nem értek, s nem látta meg Siriust.

-Mio viselkedj normálisan, mert lebuksz. -súgta barátnője.
-Én akarok, de az arcom nem akar. -mélyet sóhajtott, majd újra mosoly került az arcára.

Odaértek a fiúkhoz. Hermione, Sirius és Remus közé ült. Lily, James és Pettigrew között foglalt helyet.

-Milyen boldog valaki! -szorosan Hermionehoz bújt Black.
-Olyan szépet álmodott. -kezdte Evans.
-Tényleg? Mit?
-Benne voltál, Sirius. -kuncogva válaszolt a vörös hajú lány. Ezért lábon rúgta Hermione az asztal alatt.

-Akkor azért volt olyan szép! -válaszolta a fiú.
-Lehengerlő vagy, Sirius! -gúnyosan felelte Hermione, aztán puszit adott Black feje búbjára.
-Tudom, hogy tökéletes vagyok, cicám!
-Peter ez így elég kínos, szerezzünk mi is egy lányt! -szólalt meg Lupin.
-Aha..

Pettigrew amúgyis csendes személyiség volt, de eltűnt majdnem két napra, s most még visszafogottabb lett. Feltűnt Mionak ez a hirtelen változás, még ha nem is óriási, de látszata akad egy figyelmes boszorkány számára.

-Ma ugyanott, Hermione? -tette fel a kérdést Black.
Először nem esett le a lánynak, de amikor rájött mire is gondol. A dolog olyat koppant, hogy ennek még a jövőben is nyoma marad.

-Reggel nem jó. -közel hajolt a fiú füléhez. -Találkozóm van az igazgatóval. -suttogta.
-Most kérdezni akartam, hogy randid van vele? Aztán leesett, hogy idős hozzád és még a rokonod is. -vigyorogva súgta a lánynak.
-Nagyon vicces vagy! -próbált mérges fejet vágni, de a mosoly csak a felszínre tört.

Nemcsak ő mosolygott. A tanári asztalnál ülő, Minerva és Dumblodore is. Mosolyogva figyelték őket, hiszen fiatalok, s felettébb boldogok voltak.

-Albus, ugye nemcsak szerintem aranyosak? -halkan kérdezte az igazgatót Mcgalagony.
-Nem, kedves Minerva. -kacsintva válaszolt a nőnek.

Az étkezés, mint mindig, most is jó hangulatban telt. Amint megreggelizett Mione, elindult az iskola bejárati ajtajához, hogy indulhassanak Dumblodoreral.
-Indulhatunk, kedvesem? -derűs mosollyal kérdezte Dumblodore.
-Persze! -vágta rá.

Kiléptek az iskolából, majd átvágtak az iskola birtokán, s egészen a nagy vaskapuig mentek ahonnan hopponálni lehet.

-Mellesleg. Üzenem, Mr. Blacknek, hogy nem vagyok öreg, csak kilencvenhatszorosan bölcs. -jól szórakozva mondta.
-A jövőben pedig még hússzorosan! -vigyorogva válaszolta. Ám hirtelen ráfagyott az arcára, mint aki megdermett. Későn esett le neki, hogy a jövőben az igazgató úr nincs velük..