Átok, vagy áldás az időutazás?

~14. Rész - Hóborc és a tekergők~

"Közel két óra alatt befejezték, s elindultak megkereseni a többieket."

Mivel kviddics edzést tartottak, így rögtön a pályára indultak. Ám pont szembe jött velük a griffendéles csapat.

-Biztosra veszem, hogy a könyvtárban voltatok! -félkarral átölelte Hermionet, Sirius. -Melyikőtök segít a háziban?
-Én nem, azzal nem tanulsz, Black! -szigorúan nézett a fiúra Piton.

Grangert nagyon emlékeztette a felnőtt Pitonra.

-Na és, te cica? Ugye segítesz? -kérlelte.
-Bármennyire is szeretnék, de egyet kell értenem Perselussal. -olyan szomorú szemekkel nézett a lányra, hogy változtatott. -Talán egy picit segítek, de többet nem! -jelentette ki.

-Imádlak. -puszilta arcon a lányt. -Látod, Perselus? Hermione szeret engem.
-Most először mondtad ki a nevem. Beteg vagy, Sirius? -a homlokára tette a kezét, mire Lilyék felnevettek.

-Ó igen! Mikor vetkőzzek, hogy megvizsgáljon, hölgyem? -ravasz mosollyal az arcán kérdezte. Mione elpirult. -Ajaj.. Rossz, aki rosszra gondol, cica!
-De hülye, aki nem! Főleg nálad, Tapmancs. -szállt be Potter.
-Így van! -helyeselt Lupin.

-Most mit csinálunk? -tette fel a kérdést Black.
-Ti tanultok! -utasította Granger.
-Ráér még! -kuncogott James. -Menjünk a tóhoz ökörködni. Vagy szivassuk meg Frics urunkat! -vigyorgott.

-Ez csábítóbb ötlet, Ágas! Keressük meg Hóborcot, ő se kedveli a vén gondnokot. -csatlakozott Sirius.
-Ha rajtakap titeket, kinyír...
-Titeket? -vágott a szavába Potter. -Te is velünk jössz!
-A-a! -ellenkezett Evans.
-De-de! Ne szeresd ennyire a szabályokat, Lily. Nem akarom, hogy a gyerekem szabálytisztelő legyen.

Nem lesz az.. De ezt te sosem tudod meg... -hatalmas kő nehezedett Hermione szívére.

-Reménykedem benne, hogy fiú lesz és én leszek a keresztapja! -vigyorgott Jamesre.

Sirius... -elsápadt a fiú mellett.

-Cica, minden rendben? -aggódva kérdezte a lányt.
-Rosszullét jött rám, azt hiszem kihagyom a szórakozást.. -felelte.

Részben igazság, hiszen rosszullétet okozhat szomorúság.

-Felkísérjelek Poppyhoz? -szorosabbra vette a karolást, mintha attól félne, hogy bármelyik pillanatban elájulhat a lány.
-Nem kell, szerintem felmegyek a szobánkba. -rögvest válaszolta.
-Veled megyek! -ellent nem tűrően mondta a vörös hajú barátnője.

James persze eléggé felháborodott volt, hisz végre sikerült rávennie Lilyt, hogy valami butaságban részt vegyen. Úgy látszik a sors is szabály követőnek szánja a barátnőjét. Viszont, Perselus belement, nem kedvelte a gondnokot.

Lily és Hermione, egymást karolva sétáltak a griffendél toronyhoz. Felérve a szobájukba, Evans körülötte legyeskedett.
-Biztos ne szóljak Madam Pomfreynak? -aggódva figyelte a még mindig sápadt Grangert.
-Igen. Nem sokára jobban leszek, ne aggódj. -mosolyogva válaszolt.

-Attól, hogy aztmondod ne aggódj.. Még aggódni fogok! -ült le mellé, Mione ágyára. -Itt maradok a közeledben, ha beteg vagy, akkor kapjam el én is. Nehogy egyedül keljen szenvedned benne! -mindketten felnevettek.

-Bolond vagy, Lily. Ugye tudsz róla? -kuncogva kérdezte.
-Aha, na köhögj ide! -mind a ketten jót nevettek. -Nézd! -vett elő egy tükröt, majd Hermionenak mutatta. -Kezd visszatérni a színed, Mio!
-Mondtam, hogy jobban leszek. -bizonygatta igazát.
-Kár.. Vagyis nem az, de megakartam mutatni milyen jó barátnő vagyok! -fejcsóválva nevetett Granger.