Átok, vagy áldás az időutazás?

~8. Rész - Változó Érzés~

"-Nem tudom eldönteni, Albus, hogy maga bátor, vagy épp botor! -csóválta a fejét."

-Egyértelműen bátor! -vágta rá az igazgató.
-Hiszen griffendéles! -nevetve válaszolt a tanárnő.
-Pontosan. -kortyolt az aranyló italba.
-Hogyan próbáljuk megmenteni Lupinékat? -tette fel a kérdést, amelyre az igazgató homlokát ráncolta.

-Azt még nem tudom.. Agyalnunk kellesz rajta, hiszen, ha rosszul változtatunk.. Az súlyos következményekhez vezethet, Minerva. -komoly tekintettel nyomatékosította szavait. -De, ráérünk még ezen gondolkozni. Mit szólnál egy sakkozáshoz? Ezúttal én nyerek! -mosolygott a nőre.
-A fenéket! -vigyorogva pattant fel Mcgalagony, Dumblodore követte.

Hermione a klubhelyiségben olvasott, rajta kívül, összesen három diák volt ott. Bájitaltan leckét írt, annak ellenére, hogy neki nem adta fel a tanár, mivel nem volt vele órája.

-Szia! -köszönt neki egy kerekarcú, szőke, rövid hajú lány. -Leülhetek melléd?
-Szia, persze! -csúszott odébb a kanapén. -Alice vagy, igaz? -kérdezte Mione.
-Igen, te pedig.. Hermione Stark, ha jól emlékszem. -a lány bólintott.

-Alice itt vagy? -jött egy hang a lépcsők felől.
-Hol máshol lennék? -fordult hátra és a fiúra nézett. Az megindult hozzá.
-Á, te vagy az új lány. Szia! Frank Longbottom. -mutatkozott be neki.

Akkor ők... Neville szülei. Édes Istenem! -szomorúan gondolta.

-Hermione Stark! -fogott kezet a fiúval.
-Tudod, elég vicces volt, ahogyan legyőzted Siriust! -nevetve említette a párbajt.
-Ja.. Hát.. -enyhe pír jelent meg az arcán.

-Megérdemelte, hogy egy picit a földre szálljon! -kuncogott Alice. -Tudod-e miért vannak kevesen a klubhelyiségben? -tette fel a kérdést, Mione fejét rázta. -A mardekár kviddics edzést tart.
-Mi is odatartunk. Nem jössz velünk? -kérdezte Longbottom.

-Hát... Nem is tudom. -felelte Mione.
-Naa! Gyere már, meglátod vicces lesz! -fogta meg a kezét Alice és elkezdte húzni. Hermione először makacskodott, de beadta a derekát. Alice, Hermionet karolta, míg jobbkezét, Frank balkezével kulcsolta.
-Lilyt merre hagytad? -kérdezte Longbottom, miután kiértek a folyosóra.

-Lily a könyvtárban van. Mágiatörténelem leckét ír. -mindketten csóválták a fejüket.
-Azt már észrevettük, hogy sokban hasonlítottok ti ketten... -szólalt meg a lány.
-Épp ezért kedvelünk már is! -vágott a szavába a fiú.

-Frank. Tudod, hogy utálom, ha a szavamba vágsz! -összeszűkült szemmel nézett rá.
-Folytasd csak. -adta meg magát a srác.
-Most már nem! -vágta be a durcát, mire Hermione kuncogni kezdett.

Kiértek a Roxfortból, majd a kviddics pálya felé indultak.
Még csak alul voltak, de így is hallani lehetett, James és Sirius megjegyzéseit.

-ILYEN CSAPATTAL ESÉLYETEK SE LESZ ELLENÜNK! -kiáltotta Black.
-SZÁNALMAS, SZÉGYENT HOZTOK A KVIDDICSRE! -folytatta Potter.
Felértek a lelátóra, aztán Siriusékhoz terelték Hermionet.
-Szia, cica! Te itt? -nagyon pici hely volt Black és Longbottom között.

-Odébb csúsznál, Sirius? -kérdezte Mione.
-Hova? Én puhább vagyok, mint a pad. Miért nem ülsz az ölembe? -ravasz mosolyt villantott.
-Hát jó. -úgy csinált, mint aki beleegyezett. Majdnem az ölébe ült, amikor Jameshez közelebb lökte Siriust, így a padra ült.

-Hoppá, mellé ültem! -vigyorgott a fiúra. Nagyon sokan felnevettek körülöttük.
-Olyan szemét vagy! -fordult James felé, Mione felnevetett.
-Jaj, te szegény! -kuncogott tovább.
Hermionet a mardekáros fogó figyelni kezdte. A lány odakapta a fejét, meglepődve figyelte a srác külsejét.