Átok, vagy áldás az időutazás?

~10. Rész - A féltékenység, néha betegség.~

"-Kell neki egy kis idő.. Ő nagyon makacs. -húzta el a száját Lupin."

-Hogy érzitek magatokat, fiúk? -tette fel a kérdést a három fiúnak.
-Furcsán. -kurta feleletet adott Potter, melyre Lupin bólogatott.
-Te, Perselus? -fordult mosolyogva a mardekáros fiúhoz.
-El sem hiszem, hogy ezt mondom.. De egyet kell értsek Potterrel! -grimaszolt. -Jól bekavartál mindent.

-Az biztos. -helyeselt Remus.
-Kell a változás! -ezzel megindult előre.
-Hé! Most hová mész? -kérdezte James, majd mindhárman szaladtak, hogy zárják a köztük lévő távolságot.
-Úgy hiszem jelenésem van tízkor. -nézett a szemüvegesre.

-Na de.. Siriussal leszel. Sirius ilyenkor elég idióta!
-Na és aztán? Csak megbírok vele, James. Különben is, megígértem Lilynek. Én pedig állom a szavam! -ellent nem tűrően mondta.
-Köszönöm! -barátilag ölelte meg a vállát.

-Már neki is mondtam, de neked is elmondom. Sokba lesz ez nektek! -mutatóujjával nyomatékosította szavait, ahogyan azzal a fiú mellkasára bökött.

Beléptek a kastélyba, Perselus automatikusan a klubhelyisége felé indult, amikor megszólította James.
-Piton! -az említett megfordult, majd szemöldök húzással vizslatta a fiút.
Hermione nem sok híján felkuncogott.

Majdnem olyan, mint felnőttkorában! -jót szórakozva gondolta.

-Nem ígérem, hogy nem foglak piszkálni.. De! Igyekszem változtatni. -a lány meglepődött rajta.
-Köszönöm.. Potter! -ugyan próbálta leplezni, de Mione kiszúrta a szemében tükröződő meglepettséget. Sarkon fordult, majd gyors léptekkel otthagyta őket.

-Komolyan gondoltad, James? -mosolyogva kérdezte Granger.
-Igen.
-Ezt is megéltük, hogy a kedves barátom képes komolyan gondolkozni! -kuncogott Lupin.
-Holdsáp! -bokszolt a vállába.

-Büszke vagyok rád, James! -a fiú meglepődve fordult szembe a lánnyal. -Tényleg! -tovább mosolygott, tekintetében őszinteség látszott. -Csak úgy mondom, Lilynél is plusz egy pont, hogy felhagysz ezzel az örökös kötekedéssel! -megint elindult.
-Akkor még jobban megéri! -hangjából öröm hallatszódott.

Hermione elmosolyodott.
-Találkozunk tíz előtt a nagy ajtónál, igaz? -kérdezte.
-Persze-persze! -válaszolt James.

***

-Tényleg közéjük álltál? -eltátotta a száját a vörös hajú barátnője.
-Aha.. Most pedig durcizik Black. Olyan gyerekes. -grimaszolt.
-Az.. Ennek ellenére velünk tartasz, igaz? -némi aggodalommal kérdezte.
-Persze! Ígéret szép szó, ha betartják úgy jó! -minden gondolkozás nélkül vágta rá.

-Miért nem találkoztunk előbb? Egy ilyen barátnő már negyedikben is jól jött volna.. Nem! Már elsőben! -nevetett.
-Szintén ugyanezt gondolom. -válaszolta, aztán mindketten felnevettek.
-Ideje készülnünk, negyed tíz van. -pattant fel az ágyról Evans.

-Neked lesz randid, én csak gyertyatartó leszek! -azért ő is neki látott előszedni a ruháját.
-Haha, hátha megenyhül Mr. Marha! -ahogyan kimondta, nevető görcsöt kaptak.
-Így fogom hívni! -felelte Hermione, miután sikerült elfojtania a nevetést.

***

-Sirius! Megígérted! -hisztérikusan emlékeztette barátját Potter.
-Na és aztán? -dühösen kérdezett vissza.
-Na és aztán? -gúnyosan utánozta. -Hermioneval alig ismerjük egymást, mégis képes elkísérni minket! -csattant fel. Remus és Pettigrew csendben követte az eseményeket.

-Jó! Elmegyek.. -morogta, majd készülődni kezdett.
-Köszönöm, Tapmancs. -megkönnyebbülten elmosolyodott. A fiú szigorú tekintettel mérte végig Pottert, majd ismét a készülődésnek szentelte minden figyelmét.