Átok, vagy áldás az időutazás?

~4. Rész - Fekete Szempár~

-Nos, előbb rendezzük a pálcákat, aztán jöhetnek a többi kellékek! -mondta a tanárnő.

Elindultak a hosszú Abszol-úton, Mr. Ollivander üzletét keresve. Hamar megérkeztek, majd mindannyian betértek az épületbe. Jöttjüket az ajtó fölé helyezett csengő jelezte.

Ugyanolyan az üzlet, mint húsz évvel később. -állapította meg magában Hermione.

-Egy pillanat! -szólt az üzlet eldugodtabb részéről az idős úr. A várakozók, apró csörrenéseket hallhattak, majd siető lépteket. -Áh, professzorok! Fiatalok! -biccentett mindannyijuk felé. Ők viszonozták a biccentést. -Miben segíthetek? -kérdezte.

-Mr. Lupinnak eltörött a pálcája, -összeszűkült szemmel nézett Ollivander, Lupinra. -és Miss. Starknak kellene egy pálca. -fejezte be mondandóját az igazgató.
-Mi történt a pálcájával? -tette fel a kérdést Hermionenak.
-Hosszú történet, röviden annyi, hogy harcolt. -felelte Dumblodore. A harc hallatán, Ollivander nem kérdezett többet ezzel kapcsolatban.

-Had lássam a pálcádat. -elvette Lupintól, majd a sajátjával intett pár dobozra, amik a lány elé kerültek az asztalra. A férfi eltűnt Lupin pálcájával a raktárban, ám odabentről ki szólt. -Próbálja a pálcákat, Stark kisasszony!

-Mi helyet foglalhatunk addig, egy darabig biztosan eltart. -mondta Mcgalagony, emlékezve a lány varázserejére.
Hermione kinyitotta az első dobozt, kiemelte abból a pálcát, aztán suhintott vele. Már is eltört a legelső tárgy, ami vázának szolgált az ablakpárkányon. Rázta a fejét, ezt nem neki szánta a sors.

A következő jött és a következő, újabb és újabb pálca követte a másikat. Végül, hét próba után elfogytak előle. Pont ekkor tért vissza a férfi.

-Nocsak! Ez remek, nagyon jó! Ritkán akad olyan vásárló, akinek nehéz pálcát találni. Hozok még, de előbb! Mr. Lupin, itt a pálcája, vigyázzon rá! -ráncolt szemöldökkel nézett a fiúra.
-Ígérem, vigyázok rá! -magához vette Ollivandertől.

-Ezek a pálcák kilenctől, tizenegy hüvelykig vannak. Most hosszabbakat hozok, úgy tartom, hatalmas boszorkánnyal van dolgom. Ezért, önnek a hosszú pálcák közül lesz valamelyik a társa.
-Nem hiszem, hogy olyan nagy lennék, mint amilyennek gondolja! -vakarta meg a tarkóját Hermione.

-Ráadásul még szerény is! -menet közben mondta. Hamar visszatért tíz darab dobozzal. Már adta is Mione kezébe az első pálcát. -Ébenfa, tizenhárom hüvelyk, rugalmatlan, a magja főnixtoll! -a lány suhintott, de csak újabb tárgy törése történt. -Hm. Próbáld ezt! Bodzafa, tizennégy hüvelyk, rugalmas, a magja pedig sárkányszívizomhúr. -kezébe vette.

Erős, vörös fuvallat járta körül a lányt, miközben forróságot érzett az egész testében. -Remek! Ez a pálca nagyon erős, Miss. Stark. -felelte. Kifizették, Remus javított pálcáját és Hermione új varázseszközét. Elköszöntek, majd elhagyták az épületet.

-Gondolom nem akarnak visszamenni, így van? -kérdőn nézett Dumblodore a fiúkra.
-Viccel, professzor? Legálisan sétálhatunk ezen a szép, őszi, szerdai napon az abszol-úton. Friss levegő tölti meg a tüdőnket... -szippantott Sirius a levegőbe.
-Az, az iskola udvaron is van. -vágott közbe Mione.

-Ne légy már ilyen ünneprontó, cica! -szomorúan tekintett a lányra.
-A cicáknak gazdájuk van, nekem nincs! Nem lehetek macska! -vágta oda a fiúnak. A körülöttük lévők csendben követték az eseményeket.
-De még lehetsz! Cicc! -hívogatta a lányt.

-Hát, ha te akarsz a gazdám lenni, inkább gazdátlan maradok! -ravaszságtól csillogó szemmel nézte Siriust.
-Add fel, barátom. Ő nehéz eset. -suttogta Lupin, Blacknek.