Átok, vagy áldás az időutazás?

~6. Rész - Párbaj~

"-Neked is, Lily! -ő is így tett."

Szeptember negyedike, péntek reggel.

-Hermione, ébredj.. -gyengéden lökdöste Hermionet.
-Fent vagyok naa.. -csukott szemekkel válaszolt.
-Akkor igyekezz, készülődj! Éhenhalok.. -nevetett. A lány kuncogva ült fel ágyában és álmos tekintettel nézett a már felöltözött lányra.

-Hány az óra? -kérdezte, miközben megdörzsölte szemeit.
-Nem hány, már jobban van! -hozzávágta párnáját, Lily csak nevetve vágta vissza.

-Egyébként hat óra harminc perc. Szóval csináld magad! -a lány felkelt, majd előszedte egyenruháját és öltözni kezdett. Ahogyan rápillantott, nem sokban változott az évek alatt. Még egy dolog, ami emlékezteti régi otthonára.

-Uh, az órarended, majdnem elfelejtettem! -lépett hozzá amikor felöltözött Mione. -Az első óránk SVK lesz a mardekárosokkal. Tekintve a halálfalók sokaságára, biztosan párbajozni fogunk. -mosoly volt az arcán.
-Szeretsz harcolni?

-Griffendéles vagyok, nem? Nem gondoltad volna belőlem, igaz-e? -megrázta a fejét, Lily újból felnevetett. -A nyakamat rá, hogy te is szeretsz! Elég harcias vagy! -kíváncsian fürkészte Hermionet.
-Szeretek! -bólogatott közben.

Persze hogy szeretek, ha nem halnak meg barátaim mellettem... -gondolta.

-Mio, mondd! Hogy a fenébe hasonlíthatunk ennyire?
-Nem tudom, de örülök az ennyi közös dolognak! -mosolygott rá.
-Szintén. -viszonozta a mosolyt. -Indulhatunk? -hasára tette kezét.
-Persze! -pont ekkor adott hangot Lilynek a hasa.

Mindketten nevetve indultak csillapítani éhségüket. Majdnem odaértek, amikor a fiúk átkarolták őket jobb és baloldalról. Ők egyszerre lökték le kezeiket.

-Jó reggelt a szép hölgyeknek! -köszönt Sirius és James.
-Csak volt.. -motyogták az orruk alatt. Remus felnevetett.
-Jó reggelt! -szólalt meg Lupin.
-Neked is, Remus! -összhangban felelték a lányok.

-Pff! Tapmancs! Lehet Remusnak kellene udvarolni nekik, nem gondolod?
-Valószínű! -morogta és mérgesen tekintett Remusra.
-Remusnak két lány kell? -kérdezte Mione.
-Ilyen jól bánik a pálcával? -tette fel a kérdést a vörös hajú lány. Hermione elpirulva nevetett, Remus szintén vörösen és szégyellősen kuncogott.

-Holdsáp, így van? Te fegyvermester! -nevette ki Black. -Mi nekünk nem mond ilyen dolgokat! -kuncogva mondta Potternek.

Beértek a nagyterembe, kevés diák volt odabent. Azonban, egy bizonyos mardekáros fiú nézte őket. Sirius ezt észrevette, ezért, újból megölelte a lányt. Hermione megint csak lelökte magáról és valami csipőset mondott a fiúnak, mert csendben ült egész reggeli alatt.

A két lány, ismét hamarabb fejezte be az étkezést, majd elindultak az SVK terem felé.
Mivel a tanár még nem érkezett meg, így a zárt terem ajtaja előtt várakoztak.

Hamar ideértek a fiúk, egy negyedik sráccal oldalukon. Ám ez a duci srác, nem Piton volt.

-Szia, Peter! Már jobban vagy? -szólt oda neki Evans.
-Sz-szia, Lily! I-i-igen.
-Féregfark, hová lett a jómodorod? Mutatkozz be a mi kis Hermionenknak! -édesen ejtette a lány nevét Sirius.

FÉREGFARK?!? EZ itt Peter Pettigrew?? -tette fel önmagában a kérdéseket.

Egyszerre érzett hányingert, megvetést és mérhetetlen dühöt az előtte álló fiú iránt.
-Tényleg.. Ne haragudj.. -nyújtotta felé jobbkezét. -Peter Pettigrew.

Most tényleg fogjam meg?! -dühöngött magában.

Evans, óvatosan oldalba lökte könyökével.
-Hermione Stark! -szárazon felelte, majd megrázta az áruló kezét. -Mennyi az idő, Lily? -fordult barátnője felé.
-Hét óra ötven perc, miért? -kérdezte.
-Gyorsan elmegyek a mosdóba, remélem időben visszaérek. -vágta rá.