Átok, vagy áldás az időutazás?

~16. Rész - Animágia~

"Így mindannyian a szobájukba tértek."

Másnap reggel, a lányok tovább aludtak, mint szoktak. Tízkor keltek fel, s mivel kihagyták a reggelit, elég éhesek voltak. Úgy döntöttek a klubhelyiségben keresnek valami könyvet, ám odalent a fiúk, rájuk várva beszélgettek.

-Végre már! Jó reggelt hétalvók. -szaladt Hermionehoz Sirius. -Cica jönnél egy picit?
-Persze. -elhúzódtak az egyik sarokba, majd Black hangszigetelő bűbájt vont maguk köré.

-Mi ez az óvatosság? -kérdőn nézett a fiúra, aki rögtön válaszra nyitotta a száját.
-Mi lenne, ha megtanulnád az animágiát? De csak titokban, mint mi.
-Benne vagyok, amúgyis gondolkoztam rajta. -mosolygott.
-Szuper! Mivel szünet van, akár most is elkezdhetnénk. -csapta össze a kezeit.

-Mi? Én még ma semmit sem ettem...
-Ezen ne fájjon a csinos buksid, Jamessel hoztunk fel nektek a reggeliből. -bökött a kiscsapat felé, ahol már Lily "reggelizett", majdnem délben.

-Milyen figyelmesek vagytok. -egy apró puszit adott a fiú szájára. -Ha ettem, neki kezdhetünk. -mosolygott rá. Black feloldotta a bűbájt, majd odamentek a többiekhez és Hermione enni kezdett.

Amikor befejezték, Sirius megkérte rá, hogy kövesse a lány. Kéz a kézben sétáltak, s csak a fiú tudta hova indulnak. Végig a folyosón, fel a lépcsőkön, újabb folyosó, majd egy üres falhoz értek. Hermione tudta hová érkeztek.

-A szükség szobája.. -motyogta az orra alatt, mire furcsállóan nézett rá a srác.
-Honnan a fenéből tudsz róla? -szelíden kérdezte, teli meglepettséggel a hangjában.

Basszus...

-Olvastam a Roxfort történetét. -felelte.

Na meg.. Sokszor megfordultam benne, főleg ötödikben! -egészítette ki a gondolatában.

-Kigondolta volna? -mosolyogva forgatta meg a szemeit.

Ekkor megjelent a sötét színű ajtó, majd Siriusék beléptek. Pont olyannak jelent meg a szoba, ahogyan azt a fiú akarta. Egy szinte üres helyiség, csak egy vörös színben virító kanapé kapott helyet. Sirius tudta milyen kifárasztó tud lenni a gyakorlás, épp ezért kérte a kanapét. A plafonról gyertyák lógtak, amelyek gyéren megvilágították a helyiséget.

-Szóval cicám. Először is, tudom hülye kérdés lesz. De tudod-e mi az animágus és mivel járhat az átváltozás.. Bukása?

-Az animágus olyan ember, aki képes felvenni azt az állat formáját, ami jellemző rá. Bármikor átváltozhat és még pálca sem szükséges hozzá. Ha elrontja, fent áll a veszélye annak, hogy a próbálkozó félig ember, félig állat formában marad. Akár egy elrontott százfülé főzetnél, csak itt nem lehet visszafordítani és...

-Oké-oké, tisztában vagy a dolgokkal. -nevetve törte meg a lány hadart beszámolóját. -Még mindig képes vagyok meglepődni a tudásodon! -fejrázva vigyorgott a lányra.
-Miért?
-Elképesztő, hogy milyen törékenynek tűnsz.. De, ha harcról, vagy bármilyen dologról van szó, mindenkit hazavágsz a tudásoddal. -a lány elpirult.

Odahaza nem sokan rajongtak érte.. Sőt! Néha a hátuk közepére se kívántak tőle. -merült egy pillanatra a gondolataiba.

-Szóval és tettel, meg cselekedettel. Nekünk négy hónapunkba telt az elsajátítása. Neked hamarabb fog, mivel itt vagyok és segítek neked. Ha valami eltérőt tapasztalok, szólni fogok. Ám akkor ne folytasd tovább, mert ahogy mondtad.. Félig ember maradsz!
-Most elképzeltem ahogyan farkam nő.

Mint másodikban. -szégyenkezve gondolt vissza.

-Szerintem elég, hacsak nekem van. -még szélesebben vigyorgott Black, amikor meglátta Hermione zavarát. -Meg ne sülj nekem.. Inkább öltözz le!
-Pff! Inkább kezdjük a leckét! -utasította.