Átok, vagy áldás az időutazás?

~27. Rész - A történetünk folytatódik.~

A Grimmauld teret vastag hótakaró borította, hisz napok óta szakadt a hó.
Fehér karácsonyt akartak, de nem gondolták volna, hogy 2003. December huszonnegyedikére ily hatalmas fehér csoda hullik le.

A Black ház rendkívül sok változáson ment keresztül. Főleg amikor megszületett az első gyermekük, James Sirius Black. A háború után, Hermione befejezte az iskolát, majd hozzáment Siriushoz és már a nászéjszakán eldöntette a kis James, hogy ő bizony itt megfogan.
Egy év után, szerettek volna még egy gyermeket, ám helyette kettőt kaptak. Két apró kislány, Lily Black és Minerva Black.
Azt hiszem nem kell bemutatni, hogy a harcias nőstény oroszlán mennyire örült ennek a névválasztásnak. Mivel a barátaik többsége külföldön szándékozott tartózkodni karácsonykor, így jelenleg csak maguknak és Tonkséknak adott otthont a Black ház. Négy gyermek, szintén ennyi felnőttel egy háztartásban.

Nymphadora, Hermione és Remus sürgött, forgott a konyhában, míg a ház ura, egy finom, kiváló évjáratú mézbor társaságában ücsörgött a társalgóban.

- Mami! -szaladtak a konyhába a kislányok.
- Tessék, édeseim? -tette le a tepsit a kezeiből.
- A papa, Jamesnek most tanított egy trükköt, amit rajtunk akar kipróbálni! -mérgesen ráncolták az apró homlokukat.
- Ó! Hát ennyire ráér? Mi lenne, ha a papát beküldenétek ide, hogy segítsen nekünk a konyhán? Cserébe szólok Jamesnek, hogy inkább az apján próbálja ki. -cinkosan kacsintott a kislányaira.
- Rendben! -kuncogva felelték, majd elhagyták a konyhát.

Szaladván értek a társalgóba, ahol az apjuk nyugodtan borozgatott ezen a szép napon.

- Papa! A mami azt üzeni, hogyha nem mész segíteni, fenékbe billent téged! -vigyorogva szólalt meg Lily.
Persze semmi ilyet sem mondott, s ezt a hazugságot nem tudta elviselni Minerva. Ám mielőtt bármit mondhatott volna, Lily oldalba bökte a testvérét.
- Hárman vannak a konyhában.. Komolyan nem bírnak el a feladattal? -mérgelődött az orra alatt a férfi.

A két kislány csak vállat rántott, majd elindultak megkeresni a ház egyetlen állatát, Csámpást.
Black nagy nehezen rávette magát arra, hogy a konyha közelébe menjen, majd úgy vonult be a konyhába, mint akit a világ összes gúny szavával végig sértettek.

- Wao! Őfelsége megjelent! -gúnyosan mondta Tonks, közben földig hajolt a férfi előtt.
Sirius figyelmen kívül hagyta és a fiatal feleségéhez lépett. Szorosan átölelte, majd apró puszit adott a homlokára.
- Sirius, drágám. Attól, hogy kedveskedsz, még nem fogsz hamarabb szabadulni a konyhából. -kuncogva jelentette ki Hermione.
- Próba cseresznye! -rántott vállat aztán Remus mellé lépdelt, aki éppen a sütemény tésztáját igyekezett elkészíteni.
- Most, hogy ilyen szépen összegyűltünk, megnézem mit csinál a rosszban sántikáló kisfiad.
- Persze! Csak kibúvót keresel, Hermione.. -vágta hozzá Remus, bár nem gondolta komolyan.
- Hallottad holdsápot, cicám! Most lebuktál! Nekem jönnöm kell segíteni, erre elhagy a feleségem.. Nem hiszem el! -micsoda szomorúsággal mondta, Sirius.

- Tonks, kérlek neveld meg őket míg megnézem a gyerekeket. -lágyan kérte idősebb barátnőjét, aki természetesen nem ellenkezett.
- Számíthat rám, parancsnok! -felelte és tisztelgést mutatott Hermionenak.
- Még hogy Dora megnevel minket! -vigyorogva csattant fel Tapmancs.
- Szerintem.. Inkább hallgassunk rá, Sirius. Láttam már dühösen.. -súgta barátjának Lupin.
- Ugyan! Hermionetól nem lehet rosszabb. -feloldalas mosolyt villantva válaszolt Remusnak.
- Ki nem lehet rosszabb és kitől? -kérdezett vissza Nymphadora, közben a tenyerébe kétszer-háromszor belecsapta a nyújtófát. A fiatalabb boszorka ezt látva és hallva, sietősebbre fogta a távozást a tágas konyhából. Tudta mennyire veszélyes ha egy nőt felbosszantanak, nem még a barátosnéját.
- Senki! -egyszerre vágták rá a férfiak.
- Még hogy nem félsz a feleségemtől, Tapmancs! -hunyorgott a másikra.
- Mert nem is! -összeszűkölt szemekkel méregette Remust.
- A kezetek járjon ne a szátok! -amint kiejtette mondata utolsó szavát, mind a két férfi fenekére csapott a nyújtófával.