NaruSaku - Szerelem a zűr közepén

1.rész Minden békés

Naruto:

               Az aki ninja lehet komoly felelőség hárul reája. Nem szórakozás és nem csupa derű. A régi időkben egész normális volt, hogy aki megszületett azt már ninjának nevelték, tanították harcolni. Manapság már van aki inkább hátrébb lép ebből az életstilusból. Nekem a szüleim ninjaként tanítottak egész pici korom óta. Ez nem volt kérdés, bár nem is bánom, másképp tuti, hogy folyotn kértem volna hadd legyek az. Bár mint anyám, mint apám ninják voltak és azok... Hiszen ez egész életedbe vagy. 

De hadd mutatkozzam is be Uzumaki Naruto vagyok, Konoha egy ninjája és célom, hogy egy nagyon erős ninja legyek, mint apám is, nyomdokaiban léphessek és egyszer engem is annyira tiszteljenek mint őt. Minato Namikaze, a "Sárga villanás" , a negyedik Hokage az apám, nagyon bátor ninja aki részt vett a harmadik ninja háboruba és győzelemre vitte Konohát. Erős és gyors ezért is kapta ezt a nevet, hogy "sárga villanás". Mindenek mellett nagyon kedves és megfontolt Hokage, azaz a falu vezetője. Felesége és az én édesanyám Kushina Uzumaki, szintén egy bátor, erős ninja, szintén részt vett apám mellett a harmadik ninja háboruban. Egyenes nő, aki ami szívén az a száján is és ha felmérgelődik jobb ha elkerülőd. Mindig egymás mellett voltak, amióta összejöttek, sosem veszekedtek, tudták egyből, hogy mire gondol a másik, meg sem kellett szólaljanak és folyton szerelmesen néznek egymásra, ha az egyik megmozdul a másik is, mint két mágnes. Nekem sosem volt még ilyenben részem, tetszettem lányoknak, de én egyikőjük felé sem úgy tekintettem és azt akartam, hogy amint meglátom megdobbanjan a szívem és már tudjam, hogy igen ő kell nekem. Na jó az is igaz, hogy mostanában nincs időm a ninja utamat csiszolom. Bár olyan sok küldetés manapság nincs, ne gondoljátok, hogy olyan izgalmasak ha vannak is, egy két kísérő feladat, keresni valamit, elvinni A pontból B-be valamit, esetleg egy két lázadást leszitani, tolvajt elkapni. De annyi, semmi több. 

     - Unatkozooooom! - kiáltott fel Kiba Inuzuka egy gyerekkori barátom, nagy szája van és néha eszetlen, csak úgy meggondolatlanul beleugrik a dolgokba, na jó nem mintha én nem lennék ilyen, hasonló vagyok. Van egy kutyája Akamaru, remek párost alkotnak, így erősek, így alktonak egy egész erős ninját. Ő a csapat bohóca.

      -  Nem fognád be néhány percig a szádat? - Sasuke Uchiha a legjobb barátom amióta az eszemet tudom, nagy nőcsábász, az a tipikus hűvőst mutatok fazon, aki néha néha félre kacsingat, de amúgy nagyon megfontolt és erős ninja. A bátyja elhagyta a falut 2 éve nagyjából senki sem tudja miért, sokan azt pletykálják, hogy áruló lett. Sasuke úgy tesz mintha észre sem venné ezeket, de tudom, hogy belül fáj neki még mindig, nagyon jóban voltak a bátyjával sok mindent ő tanított meg neki.

     - Mi a bajod Uchiha?! Tán kellene egy két pofon?! 

     -Elég, elég! Ne kezdjétek! - szóltam rájuk.

     - Kiba, holnap már járőrőzni fogsz. - Shiakamaru Nara az ászok ásza, nagyon okos és olyan stratégiákat tud kitalálni mint senki más. Csendes srác amúgy, nem nagyon keveredik senkivel se vitába, csak amikor szükség van rá akkor lép felszínre. 

    - Hát de nem hiszem, hogy olyan izgalmas lesz, mi körbe nézünk kéttszer és kész. 

Tényleg most töltöttük be a 18 évet, így már éjszaka mi is járőtözhetünk a faluban. 

      - Meg amúgyis hiába töltöttük be ezt az évet, egy rangidős ninját is tesznek mellénk, bébiszittert... ugyan már. - valóban ezt csak most hozták be, eddig nem volt ilyen senki sem értette, de akárhányszor kérdeztem apámat, folyton azzal rázott le, hogy csak könnyebben belejöjjünk a dologba, azért tesznek mellénk. 

       - Én remélem, hogy nem Kakashi-senseit kapjuk, azt mondják, hogy eléggé kemény az újoncokkal.  - Choji Akimichi a folyton éhes ninja, nagyon sokat eszik, Shikamaruval nagyon jó barátok, egy kedves ninja akire mindig lehet számítani és kivételes ninja, akinek ereje valóban a nagy testében van.

      - Asuma-senseiről azt mondják nagyon kedves.

     - Nekem aztán tök mindegy, hogy kit kapunk a lényeg, hogy már őrjáratozzunk és nagy felelőség háruljon ránk. - dölt hátra a fűvön Sasuke.

       - Tipikus Sasuke ha munkáról van szó akkor minnél előbbre akar jutni, minnél nagyobb felelőség. 

     - Pedig már azt hittem, hogy esténként egy csajnak fogod csapni a szelet... - vigyorodtam haveromra, aki rám nézett majd szemeit kezdte forgatni. 

A srácokkal felnevettünk. Egy igazi csapat voltunk ezekkel a srácokkal gyerekkorunk óta ismertük egymást, együtt nőttünk fel és folyton együtt lógtunk, lógunk. Mi mind ninják vagyunk és azok is akarok maradni életünk végéig.

Sakura:

         Évekig esőben lenni nem annyira mulatságos. Folyton rád zudul a hideg eső, olykor vihar tombol, mintha ez a falu folyton szomorú lenne, mint apám. De nem szóltam semmit, apám mellett maradtam aki miután elvesztettük anyámat teljesen magában fordult. Szülőföldünkről ide költöztünk még egész pici koromban, állítolag a falusiak utálták anyámat, bár nem tudom a teljesen, hogy miért és elűzték. Nagyjából 2 éve, hogy anyámat elveszitettük  és ketten maradtunk apámmal. Egymás támaszai voltunk jóban rosszban, számíthattunk egymásra. Folyton egy tervet szövőgetett, valami nagy visszatérésről beszélt, hogy visszamegyünk oda ahol ő és anyám megismerkedtek és ott fogunk boldogan élni. Mellette álltam, támogattam és már én is nagyon vártam, hogy lássam azt a vidéket. Ahogy egymásra néztek látszott, hogy mindkettőjük számára a világot jelenti a másik. Én is így akarok majd egyszer nézni a nekem szánt páromra. Még sosem volt barátom, mert lehet régi módi vagyok, de mindig úgy voltam vele, hogy nem is kell, hogy amikor elsőre megdobban valaki iránt a szívem, úgy igazán tudni fogom, hogy ő a lelkitársam, hogy vele akarom megosztani az életemet, az érzéseimet az első és utolsó szerelmemet.  Apám egy nagyon erős akaratu ember, határozott, megfontolt és erős ninja. Vezető alkat, Esőrejtekben mindenki tiszteli.

       - Sakura! Sakura! - apám jobb keze Mao Shinosuke lépett mellém. 2 évvel nagyobb nálam , árva, apám vette szárnyai alá és néhány év alatt remek ninjává tette.  

Itt ismerkedtünk meg, nagyjából 10 éve, egy kis kenyeret akart rabolni tőlünk, apánk találta meg, Mao úgy tett mintha nem félne,  de közben reszketett, szidta apámat oktalanul, hogy most nem fél ha leszidja, vagy átadja a a veztőségnek. De apám csak elnevette magát megsimogatta a fejét és megkérdezte ha nem e akar a vacsoráznkhoz csatlakozni. Befogadta, először nagyon makacs volt Mao,  folyton megbújt az egyik sarokba egyedül . De végül családunk része lett, egy bátyj az én szememben aki folyton megvédett, az elítélő tekintetektől, ugyanis olyanban is volt részem, barátaim nem voltak. De nem tudom, hogy miért. Aztán ninja életre tanította, amit engem soha. Sakura Haruno vagyok, Haruno Suzaku egyetlen szál gyermeke. Apám folyton háttérbe hagyott, nem tanított meg harcolni, nem is mesélt a ninja életről. Egy időben ez zavart én is tudni akartam róla, kiakartam próbálni, megismerni azt az életet amit ő és anya is folytatott. De erről hallani sem akart, így lemondtam róla. 

     - Mint mindig most is a fellegekben jársz...  - ület le mellém,  Esőrejtek határán üldögéltem egy padon, lehuppant mellém.

    - Dehogy! - szóltam rá. - Nem járok, mindig a fellegekben. - felhúzta a szemöldökét. - Na jó, talán ez nem is áll olyan messze az igazságtól... - vallottam be. - Csak nagyon izgatott vagyok, hogy holnap már Konohában leszünk, ott ahol születtem, ahol anyám és apám megismerkedett. 

    - És ugyan mit vársz ettől? Megismerkedsz egy fiúval és szerelemben esel? 

    - Nem, dehogy! - tiltakoztam hevesen. - Ugyan már mire nem gondolsz! Csak, csak ... ez nekem egy új kezdet, barátokat szerezhetek. - mosolyodtam el és Tűz országa felé tekintettem. 

    - Mindenki nagyon fog kedvelni téged! - mosolygott rám, azzal a lágy mosollyal, amivel mindig is tudtam, hogy bármi is történjék Mao mindig ott lesz mellettem. 

Bal kezét áttette a padon és átkarolt, boldogan közelebb húzodtam hozzá. Úgy éreztem, hogy most valami vár rám, hogy amint átlépem ezt a határt az életem megváltozik úgy, mint eddig még soha. Nagyon izgatott vagyok. Legyen már holnap!