NaruSaku - Szerelem a zűr közepén

28.rész Otthoni banda

Naruto:

Az úton Sakura arról volt kíváncsi, hogy mi volt ez az egész támadás és mióta tervezzük. Én pedig arra voltam kíváncsi, hogy nem e esett bántodása. Nagyon örülök, hogy épp időbe értem oda. De Danzou... tudom, hogy az öregekhez tartozik, de majd biztosan kérdőre vonom. Nem fogom engendi, hogy bárki is elvigye Sakurát! Közben azt is megbeszéltük, hogy ma este már nem fogunk a könyvtárig elmenni, hanem letelepszünk és holnap inditsuk a keresést. Ha sikeresek vagyunk holnapután vissza is indulhatunk. Jó lenne valami tervet is kieszelni addig. Egyelőre az biztos, hogy se engem, se pedig Sakurát egyik fél sem viheti el. De ha ez nekik nem siekrül, mihez folyamadnak? Természetesen egymásnak esnek. De véres küzdelem nem lehet. És ha... ha felhoznánk a kapcsolatunkat? Nem állítaná meg őket, hogy egymássanak essenek és belássák, hogy mindketten tévedtek? Ezt majd részletesebben is megkell beszéljük. Ahogy Sakurával megbeszéltem, egy egy idő után leszállt a hátamról, karjaimból és gyalog tett meg egy kis utat. Bár én szívesen vittem volna tovább. Erősködött, makacs egy lány. De ezt az énjét is szeretem. Mindent szeretek ami vele kapcsolatos. Ennek ellenére egész jól haladtunk. Simán ment az út, leeht, hogy azért mert hallották mi van nálunk, inkább elkerülik ezt a területet. Vagy csak éppen szerencsések voltunk? Ilyenkor lehetne kihasználni a helyzetet. De nem! Nem is bánom! Így a legbiztonságosabban érhettük el a határt.

Lassan már láttuk kirajzolva Esőrejtek körvonalait. Felette korom feket felhők gyűltek, nem sok jó időt igérve. Remélem, hogy mielőtt még neki kezdene fedezék alá kerülünk. Ahogy egyre jobban közeledtünk, a mellettem lévő Sakura egyre szélesebb mosollyal tanulmányozta a falut. Aranyos volt! Bár min is csodálkozom, hiszen tulajdonképpen itt nőtt fel. Ez a falu, számára csak az otthonát jelenti. Még ha nagyon kíváncsi is Konohára, csak ez a hely őrzi az emlékeit. Amikor már Esőrejtek kapuja nyilt meg előttünk, kézen fogott és felgyorsítva lépteit bevezetett a faluban. Sőt rögtön neki állt mesélni. Mosolyogva hallgattam, a történtek ellenére, amit nyilván egy percig sem tudsz elfelejteni, örültem, hogy egy kicsit feltud engedni. Végig jártunk a főutcán, néhány emberrel futottunk csak össze, nagy részt az utcák üresek voltak. Valószínű, mivel már este volt és minden jel arra utalt, hogy nagy idő érkezik. Heves szél sűvített végig egy egy alkalommal és mennydörgés rázta meg az eget. Sakura egy egy személynek odaköszönt, akik érdklődve figyeltek meg engem. Gondolom mind ugyanazt furcsálták, ki vagyok? Mit keresek Sakurával? Ő miért van itt? Nem elmentek. Az apja hogy hogy nincs mellette? Sakura magabiztosan kísért végig az utcán, majd befordult egy sarkon és beléptünk egy három emeletes, ovális alaku, kerek ablaku házba. 

    - A legfelső emelet, ott laktunk. Nem adtuk el, szóval nem kellene senki sem bent legyen. - indultunk meg a csiga lépcsőn felfele.

Követtem Sakurát. Aki a ház minden egyes négyzetméterét jól megnézte, gondolom változásokat keresve.

   - Alig hiszem el, hogy csak néhány hónapja jöttünk el, olyan mintha már évek óta nem voltam volna itt.

   - Elhiszem!

    - Voltál már Esőrejtekben? Talán holnap körbevezethetnélek.

    - Igen, néhány küldetés alkalmával.

    - Oh, igen egy pillantra meg is feledkeztem, hogy ninja vagy. - nevetett fel, ám kissé lelombozva.

    - De... - léptem két lépést nagyobbat, hogy utolérjem és átkaroltam a derekát. -... szívesen elfogadom, hogy körbe vezess engem. - szemei rögtön felcsillogtak és heves bológatásba kezdett.

   - Akkor ahogy majd a régi könyvtár felé haladunk megmutatom a nevezetességet! - tett két lépést előre és felém fordult tárt karokkal.

   - Már alig várom!