NaruSaku - Szerelem a zűr közepén

18. rész Hogyan tovább?

Naruto:

Az éjszaka csendjében gondolataim továbbra is messze szállnak.  Egy percig sem tudom lehunyni a szemeimet. Ugyanazok a kérdések jönnek fel újra és újra. Nem tudom hányszor végig futott a fejemben, hogy most azonnal kelljek fel és induljak el a rengetegbe megkeresni Sakurát és kérdőre vonni. Persze egyáltalán mi a granaciája, hogy összefutok vele? A csapatunknak nem sikerült megkeresni a táborukat, akkor nekem egyedül, hogy sikerülne? No meg elkellene érjem azt is, hogy Sakurához jussak és beszéljek vele. Bele bolondulok ebbe az egészbe...

     - Bakker... - idegesen fordulok hanyat az ágyba és párnám alá dugtam a fejem.

     - S mit érnél el vele ha beszélnél vele? 

     - Tessék? - emeltem fel a fejem és néztem körbe. Halucinálok? De jó, már képzelődöm is, hogy itt valaki beszél hozzám.

       - Szerinted olyan őszinte lenne veled, hogy mindent elmondana? És akkor te mit tennél? Elfognád? Megölnéd?

       - Ki az? Ki beszél?! - ültem fel az ágyban és néztem ismét körbe a szobámba, de továbbra sem volt senki magamon kívül itt. És semmilyen chakrát sem éreztem.

      - Dühös vagy rá! Kérdőre akarod vonni! Haragszol rá, nem azért, mert ellenséged, hanem azért mert nem mondott egy szót sem neked erről az egészről. Bizni akarsz benne, hogy más, hogy ártatlan. De az alma, nem esik messze a fájától, remélem ezzel te is tisztába vagy.

      - Ki beszél? Hol vagy? Gyere elő! - álltam fel és támadó poziciót vettem fel. Valami árny technikát uralna és meg van húzodva a sötétségben?

      - Rossz helyen keresel kölyök! Nem vagyok a szobába, azaz ott vagyok, de nem testestül.

       - Az mégis, hogy lehet? Hogy lehet, hogy testestül nem vagy itt... hogy másképp lehet? Szellem vagy?! - futott végig rajtam a hideg.

       - Nem vagy valami okos!

       - Hé! - de a következő pillanatban füst felhők emelkedtek fel a semmiből és nem a szobámba voltam. A viz tetején álltam, valami sárga, sötét arany szin volt minden fele.

      - Grrr.... - a morgásra felkaptam a fejemet és döbbenten kerekedetek el a szemime. Előttem egy hatalmas cella.

      - Ki vagy te? - kissé bizonytalanul de tettem felé egy lépést. Nagyon sötét volt bent így nem láttam semmit, bármennyire is meresztettem a szemeimet.

      - Jó sokáig titokba tortottak előled.

       - Miről beszélsz? Mutasd magad! Ki vagy és hová hoztál?!

      - Én nem hoztalak sehová... te jöttél el hozzám és nem mentél messzire csak a fejedben.

      - Hogy mit mondtál?

De ebben a pillanatban kijött a sötétségből, teljesen ledermedtem amikor megpillantottam, hogy ki is beszélt eddig hozzám. Egy hatalmas szörny. Szerintem még a Hokage-k hegyénél is magasabb. Ami legelőször feltűnt vörös szemei voltak és hatalmas fogai, ami kivillogtak amikor vicsorogni kezdett. Mi ez a szörny? És miért mondja azt, hogy a fejemben van?

       - Hát szerintem nem én kell téged erről felvilágositanom. De annyit elmondhatok, hogy Bijuu vagyok, a 9 farku méghozzá és beléd vagyok zárva.

      - Hogy belém vagy zárva?

     - Olyan ködben élsz kölyök, hogy nem is értem, miért haragszol arra a kislányra, mikor a te életed sem különb.