NaruSaku - Szerelem a zűr közepén

22.rész Sors döntő határozat

Naruto:

Ökölbe szorítottam a kezeimet és szinte villámokat szortam a tekintetemmel.

     - Naruto, hát így kell kezdeni egy randit? - de persze Ino, továbbra is tette az eszét.

     - Ino! - mordultam kissé rá. Erre egyáltalán nem volt kedvem. Sakura... Sakura... szerelmem mi lehet veled? Mi történt? Mit kerestél itt? Vagy még mindig itt vagy?

      - Sétáljunk, Naruto megbeszéltük! - ragadott karon és rebegtetni kezdte a szempilláit. - Tartozol nekem, ne felejtsd. És nem mondtam semmit, mikor azt mondtad, hogy csak a virágosig leszünk együtt. Szóval, bár azt az időd add meg nekem.

Felsóhajtottam és megforgattam a szemeimet, végül elindultam. Követett, továbbra is karon ölelve engem. Így sétáltunk az utcán. Mondanom sem kell, nem egy tekintet terelődött ránk és össze sugtak a falu beliek mögöttünk. Pffuuu... most olyan pletyka fog keringeni rólunk, hogy együtt vagyunk? Remélem, hogy Sakura fülébe nem jut majd ebből semmi. Nem akarom, hogy félre értsen bármit is. Nem akarom, hogy azt higyje csak játszadozom, vagy hasonló. Mert erről szó sincs, nem tudnám megbántani, sosem fogom hagyni, hogy akár egy könnycsepp is legördüljön az arcán. Megvédem és bebizonyitom, hogy mennyire komolyan is gondolom vele és mennyire számít nekem, történjen bármi, legyen bármi is. Nekem csak ő kell.

      - Rajta gondolkozol? - szólalt meg hirtelen Ino mellettem. Észre sem vettem mikor álltunk meg az utca közepén. - Csak nem tetszett meg a lány? - lépett velem szembe.

Éreztem ahogy az arcom fülig pirul és gyorsan kezemmel arcomhoz kaptam:

     - Nem! - tekitettem el és vágtam rá gyorsan a választ. Talán túl gyorsan is.

Útobbi bizonyult igaznak, ugyanis előttem Ino felkuncogott. Erre mondjuk nem vártam, azt hittem, hogy jobban fogja zavarni, ha valaki más lány tetszene nekem. Pláné, hogy olyanról beszélünk akit csak nem rég ismertem meg. Ellenbe őt, már gyerekkorom óta ismerem. De mit tehet az ember a szerelem ellen? A sorssal nem nyithatok vitát. Csak úgy megtörtént, magam sem tudnám megmagyarázni hogyan.

      - Aranyos vagy! - mosolygott rám. - Mióta ismered? Hogyan szerettél bele?

Most elmondhatnám neki a dolgokat? Nem, Ino volt az első személy, akinek erről beszélni akartam volna. Vajon Sakurával mennyit beszélt? Mit mondott ő neki? Nem hiszem, hogy elmondta, hogy együtt vagyunk. Bár az is igaz, hogy Ino az első, aki ismeri, akivel találkozott és tudja, hogy ismerem. Ellenben Sasuke, aki előtt anno nem tudtam mondani semmit, hogy ki is volt az a lány, akivel anno szembekerült és megmentettem.

      - Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen egyik pillanatban azt éreztem, hogy vonzodom hozzá, hogy minden egyes pillanatban látni akarom, hallani a hagját, közelébe lenni, érezni barackvirág illatát és lopva néha megérinteni, látni a mosolyát és elvarázsolva lenni csodaszép smaragd iriszeitől. Azon vettem észre magam, hogy mindennap látni akarom. Úgy érzem nem tudok vele betelni, valamint soha nem beszéltem ennyire jól még senkivel, mint vele, mintha ő értene meg a legjobban. - gondolkodás nélkül törtek ki belőlem a szavak, magam előtt Sakura ragyogó arca jelent meg és önkétlenül is mosolyra huzodott az ajkam.

      - Aj,aj Naruto neked aztán elcsavarták a fejed!

     - Haha! Valóban? - vakartam meg a tarkomat. - De ha megkérlek szépen, egyelőre ne mondj semmit senkinek! Te vagy az egyetlen aki tudja, hogy ismerem.

     - Ne aggódj, megbizhatsz bennem! - mosolygott rám. - Akkor gondolom, hogy már egy ideje ismeritek egymást. Elmondod, hogy hol találkoztatok? Megbizhatsz bennem, tudod jól! - fogta meg a kezeimet.