NaruSaku - Szerelem a zűr közepén

9.rész Két generáció

Suzaku:

      - Jól van srácok, nagyon jól ment az edzés! - csaptam össze tenyereimet a társaimmal. Bár általában máskor többet edzünk, most hamrabb befejeztem.

     - Főnők ennyi volt mára? Nem kellene még...

     - Most nem kellene semmit sem csinálni. Menjetek pihenjetek egy kicsit. A felszerelést hagyjátok csak nyugodtan itt, majd összeszedjük később.

Bár értetlenül néztek rám, nem akadékoskodott senki sem. Ugyan ki mondana ellent a vezérnek? Lelouch nézett utoljára vissza és arra készült, hogy mondjom valamit de csak intettem, hogy ő is menjen. Miközben elindultak és lassan visszafele mentek a barlanghoz lehajoltam és elkezdtem néhány dolgot összeszedni:

     - Nagyon jól esik, hogy a Hokage személyesen jött el látogatóban, egymagában! - vigyorodtam el. Az edzés utolsó 10 percében kezdtem érezni a chakráját. Valahogy számítottam rá, hogy elfog jönni egymagában. Bár azért kíváncsi lennék arra, hogy Hiruzen hogyan fogadta a dolgot, egyáltalán tudja e. 

    - Valóban páratlanok az érzékeid Suzaku. A többiek nem érezték meg az idegen chakra jelenlétet. -hallottam ahogy leugrik egy közeli fáról majd néhány lépést tesz felém. Nem megtámadni jött, ezt nagyon jól tudtam, másképp már rég lefoghatott volna. Persze engem sem kell félteni. Szívesen megmérkőznék a jelenlegi Minato Namikazeval. Régebb nem beszéltünk olyan sokat, ám harcoltunk gyerekkorunkba, már akkor páratlan tehetség volt, nehezen legyőzhető. Mint korábban is mondtam, zseni... szorgosan tanult, rendkívűli ninja utat jósóltak neki. Bekell valljam páratlan ninja valóban, ám gyerekkorunk óta én is változtam, kíváncis vagyok, hogy mennyire tudok felérni hozzá... de kitudja, lehet hamarosan megtudjuk. 

    - Évek gyakorlása csak. Ám ne hidd, hogy nekem is olyan könnyű megéreznem a "Sárga Villanás" jelenlétét. - felálltam és szembe fordultam vele, továbbra is vigyorogtam. - Hiruzen csak így elengedett egyedül? Nem féltett, nem akart lebeszélni erről az egészről? Vagy talán maga Hokage akarta közölni velünk a döntést?! -átszelltem a köztünk lévő távolságot és alig egy lépésre álltam meg tőle.

     - Tudok vigyázni magamra! - a szeme sem rebbent, érdekes valóban. Érzem a feletébb kisugárzó erejét. - Beszélni jöttem veled, a döntéssel kapcsolatos... 

     - Beszélgetni? Látom te nem vagy egészen ugyanazon a véleményen velem kapcsolatba, mint Hiruzen. Ha csak így eljöttél csevegni... 

     -Tudom pontosan, hogy mit tettél a múltban és feletébb nem megbocsájtó bűnök. 

    -Oh, igen, igen ez az a tekintet! Ezzel a tekintettel nézett rám Hiruzen is! - felnevettem és összecsaptam a tenyeremet. - Mi lenne ha sétálnánk egyet? Gondolom a legjobb lenne ha négyszemközt beszélnénk. Ne zavarjon meg senki! - elindultam előre, de néhány lépés után megálltam és visszafordultam. - Ne aggódj, nem foglak megtámadni! - emeltem fel a kezeimet. 

Most sem rezdült meg az arca, de követett így kezdtünk egyre távolabb menni a tábortól és hosszú percekig egyikünk sem szólalt meg. Én mentem 2-3 lépéssel előtte.

      - Őszinte részvétem a feleségedért! - megtorpantam és ajkamba haraptam. - Tudom, hogy nagyon sokat jelentettek egymásnak Euphemiával.

Becsuktam a szemem és mély levegőt vettem. Egy olyan mint te, egy a gyilkosai közül ne vegye szájára a nevét... 

    - Köszönöm. - fordultam meg és magamra erőltettem egy hamsikás mosolyt. - Nehéz időkön estünk át valóban. A te feleséged hogy van?

     - Jól! Figyelj Suzaku, valóban súlyosok a tetteid, de neked is van egy gyermeked, egy a jővő nemzedékének része. Ők a legfontosabbak számunkra... nem?