NaruSaku - Szerelem a zűr közepén

4.rész A patak

Naruto:

Elindultunk a délnyugati szárny felé csendben, egy hang nélkül. Pedig Kakashi-sensei azt mondta, hogy útközben mindenről tájékoztat. Már már kezdett kinos lenni ez a csönd, bár úgy tűnt, hogy csak engem zavar, Sai folyton csak lábaalá nézett, Sasuke csak maga elé. Az éjszaka csendes volt, mint általában , bár mintha valamennyire más lenne mint az eddigi éjszakáktól mintha a Hold változást dalolna.  Ahogy egyre kinebb mozogtunk a falu zsúfoltáságától, ugyanis a legtöbben most érkeznek haza és térnek nyugovóra, egyre kevesebb fény világitotta meg az utunkat, a fák zörgése hallatszott a közelbe, ahogy az éjszakai szellő végig hajtott rajtuk. 

     -Naruto ne maradj le! - szólt rám Kakashi-sensei, huh nagyon elbambultam. 

     -  Elnézést!  - vettem sietőre a lépteimet és utánuk eredtem.  - Öhm, szóval van valami amiről tudnunk kellene? - próbáltam megtörni ezt a síri csendet. 

  Kakashi - sensei megállt, zsebre dugott kézzel állt és csak fejét fordította hátra. Nem úgy tűnt mintha sok kedve lenne ehhez... 

      - Öhm... vagy mehetünk tovább csenben! - vakartam meg a fejem és kényszer mosoly húzodott arcomra. - Lényegében őrjáratozás ugye? A megadott területen jársz és figyelsz jól, ha nem e látsz valami rendeellenest...

      -Naruto, fogd be, mert ezzel csak rontasz! - sugott oda Sasuke és teljesen igaza volt, mit hadoválok itt össze?

       - Naruto! - mint egy mennydörgés úgy csendült fel a csendben Kakashi hirtelen hangja percek elteltével.

Összerezzentem és azonnal megálltam... oh Naruto, hogy miért nem tudod befogni a szádat kellő időben? Mint egy cölöp, egyenesen mozdulatlanul megálltam, miközben Kakashi átszelte a köztünk lévő távolságot. Nagyjából egy lépéssel előttem megállt, egy pillanatra becsukta a szemét, majd miután kinyitotta halvány mosoly jelent meg arcán:

      - Helyes körben írás, valóban egy őrjáratozás erről szól... - körbe nézett közöttünk. - De nem csak erre szeretnélek rávezeteni titeket, jól össze vagytok szokva az nem kérdés a többiekkel együtt, szoktatok elmenni küldetésekre mikor kivel... Ez egy más helyzet tudjuk jól, hogy a ninja világ évek folytán megváltozott békére lelt. Ami persze jól dolog,  ez egy nagy közösség, minden ninja sors társa egymásnak és létfontosságu, hogy jól összetudjanak dolgozni egymással minden helyzetben. Így arra is szeretnék hangsúlyt tenni, hogy jó csapatot alkossatok ezeken az alkalmokon is, legyetek egymás árnyékai értsétek egymás mozdulatait. 

Kakashi-sensei mondandója végére ismét csend telepedett ránk, szerintem mindenki a szavait emésztett, dolgozta fel. Nagyon mély gondolatokat mondott, egyáltalán nem tűnt szigorunak vagy olyan aki kemény lenne az újoncokkal. Inkább olyannak tűnt aki már sok minden ment keresztül, hallottam egy két dolgot apámtól hiszen anno ő volt a mestere. Elvesztette édesapját még fiatalon és egy küldetés során legjobb barátját is. 

      - Na jól van, de mostmár induljunk, hogy tudjunk a helyünkre állni! - intett felénk és el is indult, mi meg követtük.

Sakura:

       - Még mindig dühös vagy? - ült le mellém Mao, a barlang bejáratánál ültem, néhányan már bent pihentek mások kint a barlang bejáratánál tűz körül beszélgettek.

      - Nem voltam dühös... - félszemét felhúzta, oh hogy nem szerettem ezt a nézését, annyira kitud akasztani, mintha mindent jobban tudna. - Jól van talán egy kicsit, de csak azért, mert nem értettem ezt az egész dolgot és egyáltalán, hogy miért nem mond el mindent apám. Miért kell titkolozni és csak a helyzetben el mondani?