NaruSaku - Szerelem a zűr közepén

32.rész Felkellő igazság

Sakura:

Értetlenül néztem az előttem álló idős emberre, egykori Hokagere. Talán rémlik valami, hogy említette apám, hogy...

    - Te a senseie voltál ugye?

     - Mesélt rólam? Ez igen meglepő! Nem hittem, hogy ennyire érzelgős lenne és nosztalgiázna.

    - Azt mondta, hogy felnézett magára amig ellene és anyám ellene nem fordult.

    - Pff... persze, hogy ezt mondja. Persze, hogy csak ennyi részt mond.

    - Ne kerülje a forró kását. Kivele, mit akart mondani?!

     - Erőteljes hangnem, mégis egész tested remeg. Nem vagy te ninja kislány és lehet, hogy én öreg csak, de attól még erős...

      - Nem fog bántani!

     - Ez igaz! Nem azért jöttem, hogy bántsalak. Legalábbis most nem! Hanem, hogy elmondjam az igazat.

     - Honnan kellene tudjam, hogy bizhatok magában?

    - Hmmm... ezt azt hiszem már te is nagyon jól tudod, hogy itt amit apád mond, az nem teljesen az igazság. Kiakarod deríteni. Van más ötleted, honnan fogod megtudni? Senseie vagyok, ismerem egész kicsi kora óta az apádat. Ő nem fog megnyilni. Hát akkor vajon ki tudná elmondani aki ott volt?

     - De... ti... ti bántottátok az anyámat! Miattatok, ő már nincs közöttünk!

     - Hah... nem akartuk bántani. Ha hiszed ha nem, nem ezt akartuk. Szerencsétlen baleset volt az egész. Nem hittük, hogy kicsuszhatnak a kezeink közül a dolgok.

     - Megtámadtátok őket! Pedig, már elhagyták a falut... miért kellett még mindig ő?

     - Az anyád, nagyon jó Jinchuriki lett volna. Ezt magunk is teszteltük. Valamiért vonzotta a Bijuu-kat és érződött, hogy a Bijuu-k is közelednének felé, hallgatnának rá.

     - Ezt meg honnan tudhassátok? Nem csak akkor derül ki ez, amikor bele kerül a testben, hogy képes felemészteni és hosszú folyamat sora, amíg képes uralni őt?

     - Ez igaz! De az anyád más volt. Anyád vérében az első Jinchuuriki vére folyik. - elkerekedett még a szám is, amikor ezt a mondatot meghallottam. - És mivel te Euphemia lány vagy, így benned is.

     - Mi? Mégis miről beszél?! - tettem egy lépést hátra.  - Mi a köze a vérhez és a Bijuukhoz? Miért kötödnének hozzá annyira, amikor elvette a szabadásgukat?

     - Éppen ezért! Ismered az első Jinchuriki történetét? Álítolag, annyira tudott harmonizálni a Bijuu-al, hogy még ha élőben is találkozott egy démonnal, az megengedte, hogy megsimogassák. Bemutatta, hogy egy közülük. Hogy nem bántsa és megadja, amit csak akarnak. Azt mondják, hogy évekig együtt élt mind a 9 démonnal és nem bántották. Sőt önként adta át neki a kilenc farku magát, hogy megvédje azt, aki mellettük állt. Gondolj csak bele, úgy alakítottak szimbiotikus kapcsolatot, hogy a Bijuu akarta. Semmi mellékhatás, semmi ellenállás!- a klinec farku? Kurama... aki most, Narutoban van. - Barátság alakult ki közöttük. Ez bizonyos valaki, 5 év elteltével tért vissza hazájában és elkezdte hírdetni, hogy hagyják békét a Bijuu-at, hogy hadják élni őket, szabadon. Süket fülekre talált. Először azért, mert féltek tőlük, másodjára, mert megtudták, hogy a fiúban benne van és mégis szabadságról beszél és megkkora is a hatalma. Önző az ember, magad is tudod, ki tudna ekkor erőnek ellenállni. Az emberek elkezdték elfogni a Bijuu-kat. Egyedül az első Jinchurikii nem volt elég, hogy visszaverje... és az önzőség őt is elérte, azzal, hogy megöljék és kivehessék belőle a Bijuu-t. Amikor a démonok látták, hogy mi történik a fiúval, felháborodtak, puszítottak és innen kezdődik a harc az emberek és a Bijuu-k között. Az, amiért utálják az embereket és olyanról, hogy egyesítsék erejüket hallani sem akarnak. Ez a fiú pedig, az első Jinchurikii anyád leszármazóttja, azaz a tiéd is. - ez a történet? Mintha már hallottam volna ezt a történetet. De hol? Hol hallottam? Abba a naplóban amit olvastam! Ami most Narutónál van. - Hihetetlenül hangzik mi? De igaz. Amiután ezt megtudtuk, beszéltünk Euphemiával, hogy önszántából hadd tegyük bele a három farkut. De hallani sem akart róla, ő azzal volt el, hogy ezzel megváltozna az élete és neki nem kell ekkorra hatalom.