NaruSaku - Szerelem a zűr közepén

16.rész Kérdések

Naruto:

Egy pillanatra ledermedtem és nagyot nyeltem. Hogy kerül ide? Nem mentek vissza? Miért? Miért kockáztassák az életüket? Ennyire fontos nekik, hogy Konohába érkezzenek.

    - Oh, Naruto. Már ilyen hamar végeztél? Nincs semmi gond, nyugi. Csak ezzel a lánnyal találkoztam, nem akar velem jönni a faluban, pedig elmondása szerint nincs rejtegetni valója. Nem így van?

Sakura zöld szeme félve rebbent meg, miközben rám emelte tekintetét. Miért vagy itt? Miért jársz ilyen közel a faluhoz? Néztem aggódva rá és próbáltam sugallni kérdéseimet.

    - Én... én, nem vagyok ninja. Kérlek engedjetek el! Csak eltévedtem!

   - Eltévedtem, na persze! Akkor miért nem akarsz eljönni velünk a faluban? Ha nincs rejtegetni valód, nincs mitől félned.

Sakura egyet hátrált, de Sasuke rögtön közelebb lépett hozzá és fenyegtően ránézett. Valamit tennem kell azonnal!

   - Sasuke! - léptem közelebb hozzá és reflexből megragadtam a karját. Kérdően emelte fel rám a tekintetét, mire visszahuztam a kezem. - Majd én elintézem ezt. Menj fejezd be a járőrőzést.

   - Leakarod aratni a babérokat! Na azt már nem! - vigyorgott rám, mire kissé idegesen felenevettem, de reménykedtem, hogy nem veszi észre.

    - Eltaláltad, Kakashi így is ki van bukva rám, legyen egy jó pontom nála! - vedd be, légyszi légyszi.

   - Na jól van! - vigyorodott el és megveregette a hátam. - De nekem aztán ne legyen kudarc. - Sakura felé pillantott dühösen. - Lehet, hogy kém és ezzel a kis ártatlan pofával másodpercek múlva becsap. Ne higyj neki!

    - Ugyan már Sasuke, szerinted ennyit nem lehet rám bízni? - vigyorogtam vissza, bár még magamba feszült voltam, hogy vajon nem e gondolja meg magát.

    - Erre nem menjünk bele, hogy mit bizzunk rád! - nevetett fel. - Na jó, akkor megyek tovább találkozunk majd később!

Ezzel utolsó szuros pillantást lövelt Sakura felé, majd a közeli fára ugrott és tovább indult a körzetét befejezve. Vártam egy kis időt, amíg jó néhány lépéssel odébb állt és már biztos voltam benne, hogy nem fordul vissza:

    - Naruto...

    - Sakura! - szelltem át a kettőnk közötti különbséget és azonnal karjaimba zártam az előttem álló remegő lányt. - Aj, te lány, mégis, hogy kerülsz ide? Nem úgy volt, hogy elmentek Konoha közeléből? - hajoltam el de csak anyira, hogy a szemébe nézzem, karjaimmal továbbra is öleltem derekát.

Milyen jó, hogy hamarabb végeztem és úgy döntöttem, hogy megkeresem Sasuket. Kitudja mi történt volna, ha nem érkezem ide meg.

    - Én csak sétáltam. A családom nem akar elmenni, kitart.

   - De hát miért? Sakura, nem biztonságos itt. Nem is tudom, hogy fordulhatott meg a fejedbe, hogy ilyen közel merészkedj a faluhoz egyedül, mikor tisztában voltál milyen helyzet uralkodik itt! - emeltem fel egy kicsit a hangom a végére.

    - Sajnálom Naruto... - hajtotta le a fejét. - Tudom, hogy nem volt bölcs dolog ide jönnöm és azt is, hogy azt akartad maradjak távol, de még ha egy pillantra is látni akartalak... távolról. - nézett el zavarbajőve. Olyan aranyos volt! És ahogy ezt kimondta, nagyot dobbant a szívem. Látni akart, látni akar engem!

   -  Sakura... - álla alá nyúltam és magam felé fordítottam. - Én is látni akartalak! Hiányzott, hogy veled beszélgessek, hogy vele legyek. - huh, hirtelen miért lett ilyen melegem? - De ez akkor sem volt bölcs döntés. Mi van ha nem érek ide? Sasuke nem bántott volna, csak megijeszteni akart a szavakkal, de mi van ha valaki más talál meg? - bele sem akartam gondolni, hogy mi lett volna ha Kakashi találja meg egyenesen, vagy esetleg Neji találja meg, ő biztos nem állt volna meg a szó fenyegetőzéseknél. - Miért nem mentetek vissza Esőrejtekbe? Vagy miért nem kerültetek be a faluba? Mi történt? Nem intézte még el apád? - valóban? Miért nem kerültek be a faluba? Sakura meghúzodhatna a védelmünkbe és az apja ninja, tudna segíteni nekünk. Sakura szerint nagyon erős és tapasztalt.