NaruSaku - Szerelem a zűr közepén

24.rész Választás

Naruto:

       - Sakura, te meg mit keresel itt? Hogy kerültél egyáltalán ide? Jól vagy? Nem esett semmi bajod? Hogy találkoztál Sasukékkel? Nem bántott ugye? - tartottam továbbra is Sakurát karjaim között. Mert attól tartottam, ha elengedem, akkor eltűnik. Olyannnyira látni akartam, beszélni vele. De nem tudtam járőrözés után elmenni megkeresni, ugyanis apám hívatott és elhuzodott a beszélgetésünk. Nem hittem, hogy ő fog engem megkeresni. Alig hittem a szememnek, amikor megláttam az ablakomba Sasukéék mellett.

     - Nyugodj meg, Naruto! Lassan a kérdésekkel! Jól vagyok és Sasukéék nagyon kedvesek voltak és segítettek, hogy eljussak hozzád. A falon túl voltam, amikor rám talált Sasuke. De nem bántott. Senki sem bántott.

      - A falon túl? Ne mondd, hogy déltől ott állsz, amikor Inoval találkoztál. Oh... bakker, tudtam, hogy elkellett volna mennem oda... - idegesen elléptem tőle és leültem az ágy szélére, arcomat tenyereim közé temetve.

      - Naruto... - hamarosan megéreztem egy meleg érintést kezeimen, majd az illető elmozgatta őket és két gyönyörű zöld irisszel találtam szembe magam. - Minden rendben, nincs amiért hibáztasd magad. Nem voltam ott, déltől. Igaz, hogy jártam itt és találkoztam Inoval, de nem voltam egyedül.

     - Tessék? Hogy hogy nem voltál egyedül?

     - Vagyis, amikor találkoztam Inoval igen, de apámat vártam. Apámmal voltam itt.

     - Apáddal voltál itt? - döbbentem le. - Várj, apád itt járt a faluban? - bólintott.

    - Ezért jöttem, ezért volt szükségem, hogy mindenképpen beszéljek veled. - aggódva néztem végig Sakurán, akinek egyszeriben egész teste elkezdett remegni. Lecsusztam az ágyról, hogy ölembe ültethessem.

     - Nincs semmi gond! Nincs semmi gond! - simogattam a hátát. - Mondd el nyugodtan, hogy mi történt. Nem fogok ítélkezni, nem fogom elárulni senkinek. - mi történhetett, hogy ennyire fél? Hogy ennyire retteg? Hogy emiatt, képes volt azonnal megkeresni és a faluba jönni még ha tudta, hogy veszélyes is.

     - Apám... apám... apám már nem áll meg a támadásoknál, már nem csatázik, végső csapást akar rátok tenni... - hitetlenkedve elkerekedtek a szemeim. - Már nincs visszaút, háború következik, igazi háború. - tekintett fel rám könnyes szemekkel.

        - Oh, drága Sakurám! - öleltem szorosan magamhoz. - Nem lesz semmi baj. Minden rendben lesz!

    - Már, hogy mondhatod ezt Naruto, életekről van szó itt. Véres küzelemről, aminek egyszer és mindenkkora győztest akarnak kiállítani. Én... én... én... nem akarom, hogy egymással szembe álljatok én nem akarom, hogy apámnak, barátainknak, neked vagy akárki másnak baja essen! -zokogott a karjaim között. - Megkell állítsuk Naruto! Nem törhet ki ez a háború, el sem szabadott volna kezdődnie.

      - Jól van... - huztam vissza  mellkasomra. - Először nyugodj meg kérlek, majd utána ígérem, hogy kitalálunk valamit. De először megkell nyugodnod.

Nem mondott semmit, csak vékonyka karjaival átölelt és szorosan hozzám bújt. Vártam, vártam, hogy megnyugodjon, hogy érezze nincs egyedül és nem is lesz. Hogy itt vagyok számára és mindig is itt leszek ezentúl, nem megyek sehová. Nem akartam kimondani, de őszintén ötletem sincs, hogy állítsuk le ezt. Egy háborut meglehet állítani, hogy kitörjön? Vagyis lényegében már kitört... azaz, hogy is szokták mondani a csaták megvoltak, de a háboru még nem. Tehát Sakura apja, Suzaku, nem firtat tovább, szembe áll a faluval. Merész lépés! Bár értem, hogy a feleségét veszítette el és ettől teljesen magába fordult. De nem kellene a lányára is gondoljon? Mi lesz Sakurával ezalatt? Ki fogja megvédeni? Tényleg két tűz között fog állni? Természetesen én megfogom védeni, még ha másokkal szembe is kell állnom! Megvédem a falumat, de megvédem a szerett lányt is. Nézzen bárki is dühösen rám, nem érdekel. Ezt a lányt én nem hagyom magára. Lesz ami lesz, szembe szállok akivel csak kell. És igazából mit tudnánk az orrom alá dörgölni? Azt, hogy szerelmes lettem az ellenségbe? Hát igen, valószinű ezt... de a kötelességeimet nem hagyom el, megvédem a szülőhazámat. De hogy tudnám veszélbye hagyni a szerelmemet?