Sziasztok! Meghoztam egy új történetet, aminek az alapja Naruto anime. Ez a történet NaruSaku pároson alakul, remélem,hogy tetszeni fog :).
" Amikor az egész világ felfordul, minden romokba hever ... felkell ébredj,hogy ez nem játék. Itt háború van...
Percekig csak remegett a föld és dübörgött az ég, madarak szálltak fel fölöttünk és krágogtak hangosan. Naruto karja biztonságosan engem védett, miközbe kék szemei folyton a környéket pásztázták. Szerintem ebben a pillanatban, mindkettönk gondolatai ugyan ott jártak, mi volt ez az egész? Miért hangzott robbanásnak? Megtámadtak? Hol merre? Kattogott az agyam és félelem vette át a testemet. Apámék? Villant be a fejemben és a barlangok felé néztem, viszont mozgást nem láttam...
Percekkel később a remegő föld alább hagyott és Naruto is úgy véllt, hogy felállhatunk. Ámbár megkért, hogy nagyon óvatosan és lassan álljak fel, mindeközben folyamatosan magamon tartotta karjait. Nagyon aranyos volt. Ám jól is estek, hogy ennyire vigyázz és jól is jött, mivel úgy éreztem remegő lábaim azonnal összecsuklanak.
- Gyere, gyere ülj le! - kisért oda az egyik fa tővébe. - Jól vagy? Megütötted valahol magad?
Csak rázni tudtam a fejemet, viszont továbbra is remegtem. Mi volt ez az egész? Mi történik itt?
- Minden rendben van, ne aggódj! - simigatta meg az arcam, meleg érintésétől kissé megnyugodtam.
- Mi volt ez? Ro...ro.. robbanás?! - békés időket élünk már évek óta, nem lehet, hogy most...
- Magam sem tudom... - állt fel Naruto és kémlelő szempárjai a falu irányába fordultak, a fák magasodásában mintha por felhő szállingozott volna. - Sakura! - fordult felém és megragadta a vállamat. - Visszakell mennem a faluban, mindeképp! De mindenképp visszajővők, nagyon szépen kérlek maradj itt megbújva! - kék szemei aggódva meredtek rám.
- Naruto... - tekintettem rá aggódva.
- Igyekszem vissza! - mondtam és meg is fordult, szaladásnak is akart eredni ám még utána nyultam.
- Naruto! - azaz nyultam volna, de ahogy felálltam lábaim összecsuklottak és szinte találkoztam a földdel, egészen addig amig két erős kar ki nem fogott. Felnéztem megmentőmre és biztató, lágy szempárral találtam szembe magam.
- Minden rendben lesz! - Naruto visszasegített a fatővébe. - Visszjővők! - a következő pillanatban megfogta bal kezemet és megcsókolta azt, arcom egyszeriben úgy éreztem lángra kap és vörös lehettem mint a pipasz.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
De Naruto ügyet sem vetett rá, csak vigyorogva felállt és már szaladt is a falu irányában.
Nekem szükségem volt egy kis időre míg arcom ismét normális színbe pompázott. Böröm még mindig perzslet azon a helyen ahol Naruto ajkai megérintették. Vajon milyen lenne ha édes, piros ajkai az én ajakmat érintenék?! Sakura?! Mégis mire gondolsz?! Jöttem ismét zavarba és arcomhoz kaptam a kezeimet. Mégis min jár az eszem?! Szedd össze magad Sakura! Most nem ez a legfontosabb... Bár szó szerint nem ígértem meg Narutonak, hogy itt maradok, tudom, hogy ő úgy vélte betartom. De sajnálom, nem ülhettem tétlenül. Bár még mindig féltem és egyáltalán nem tudtam, mire fogok bukkani útközben, mert tudtam, hogy az a robbanás valami figyelmeztető jel, valami rossz szándék, muszáj volt ellenőrzinem a többieket. Így lendületet vettem és futásnak eredtem a barlang felé. Kérlek Naruto vigyázz magadra!
